A holttestek kiemelése után a mentőcsapatok munkája korántsem ért véget a néhány hete zátonyra futott és oldalára fordult Costa Concordia luxushajónál, amelyből elkezdték kiszivattyúzni az üzemanyagot. Sőt az igazán nehéz feladat csak ezután következik, hiszen ki kell emelni zátonycsapdájából a monstrumot. A hajómentő szakértők szerint ez lesz minden idők egyik legnagyobb ilyen vállalkozása.

A legtöbb hajó gyedi termék, különösen a több száz méter hosszú óceánjárók, azaz „úszó szállodák”. Nem sorozatgyártásban készülnek, hanem a megrendelő igényeinek megfelelően tervezik és építik őket. Bár a hajóépítésnek vannak általánosan érvényes szabályai, a vízre bocsátott járművek mégis annyira különböznek egymástól, hogy szerencsétlenség esetén szinte lehetetlen megjelölni a szükséges intézkedéseket a helyzet hosszas vizsgálata nélkül, mondták egybehangzóan a lapunk által megkérdezett hajómérnökök, akik a bizonytalanság okán nem is kívántak névvel nyilatkozni. A január 13-án (pénteken) az olasz Giglio sziget partjainál zátonyra futott és oldalára dőlt Costa Concordia műszaki mentése viszont rendkívül sürgős. Nemcsak a katasztrófával vagyonokat bukó hajótársaságnak, hanem a helyi élővilág és a tengerből élő emberi közösségek szempontjából is. Ha kiszabadul a hajó tankjaiban lévő 2300 tonna dízelolaj, ökológiai katasztrófát okozhat a közeli tengeri természetvédelmi területen, amely hétszáz állat- és növényfajnak ad lakhelyet.
Legyenek bármennyire is felkészültek, és rendelkezzenek bár a legmodernebb technikai eszközökkel a hajómentő szakemberek, ők is ki vannak szolgáltatva az időjárásnak. A Concordiát pedig talán a legszerencsétlenebb időszakban, a tél közepén érte a katasztrófa. Bár a Földközi-tenger térsége nem olyan hideg télen, mint Európa északabbra fekvő vidékei, a tenger ilyenkor sokkal viharosabb, mint nyáron. A parti őrség többször kénytelen volt fölfüggeszteni a holttestek utáni kutatást és az üzemanyag szivattyúzását, mivel az egyméteres hullámok lehetetlenné tették a mentést. Az oldalán fekvő hajótest olykor hat óra alatt négy centimétert csúszott a mélyebb vizek felé, a mozgás pedig változó sebességgel folytatódik. E fejlemények előrevetítik a legrosszabb forgatókönyvet, amelytől mindenki fél: a hajó lesodródhat a 14 méter mélyen lévő zátonyról, ahol most fekszik, és lesüllyedhet 88 méter mélységbe. A sodródás következtében valószínűleg megsérülnének üzemanyagot és más veszélyes vegyi anyagokat tároló tartályai.
A hajó kiemelése a legoptimistább jóslatok szerint is eltarthat akár tíz hónapig, a mostani viharos időben azonban a Concordia stabilizálása az elsődleges feladat. Egy tengeri építmények tervezésével foglalkozó olasz mérnökcég, a Bocci és Társai (gyorsan reagálva az üzleti lehetőségre) már elő is állt a hajó kikötözésének tervével. Amint a Discovery Channel honlapjának nyilatkozó igazgató elmondta, a hajó gyors csúszása és napról napra nyilvánvalóbb dőlése miatt arra nincs idő, hogy az olajfúró platformoknál és más, mederhez rögzített építményeknél használatos betonalapot építsenek drótkötelek rögzítésére. Terveik szerint huszonegy tíz centiméter átmérőjű drótkötéllel pányváznák ki a hajót. Ezek egy részét a sekélyen lévő zátony szikláiba, a többit pedig a sokkal mélyebb tengerfenék kőzetébe fúrt horgonyokhoz rögzítenék. Mindezzel állítása szerint két nap alatt végeznének.
Ha rögzítik a hajót, és megszűnik a zord időjárás, akkor kezdhetik újra a műszaki mentési munkálatokat. Első lépésként ki kell szivatytyúzni a 2300 tonna tömegű (mintegy kétmillió-hatszázezer liter térfogatú) üzemanyagot, amely a vizsgálatok szerint lapzártánkig nem kezdett a tengerbe szivárogni. Ideális időjárási körülmények esetén négy hét alatt kiemelhetik a dízelolajat a hajó tizenöt üzemanyagtartályából, de ezzel csak a hajóban lévő olaj nyolcvan százalékát helyezik biztonságba. Ezután a mentőknek el kell jutniuk a gépházig, ahol további 350 ezer liter olajat tartanak a motor alkatrészeinek folyamatos kenésére, figyelmeztet a USA Today által idézett Franco Gabrielli, az olasz polgári védelem helyi parancsnoka.
Miután eltávolítják a hajóról az olajat és minden más mozdítható berendezési tárgyat, tömege remélhetően eléggé csökken ahhoz, hogy újra úszhasson, vagy legalább könnyebben lehessen vontatni. Ehhez azonban ki kell szivattyúzni a hajótest oldalán keletkezett 47,5 méter hosszú léken keresztül bejutott tengervíz nagy részét is. A mentőmunkások először levágják a lék szélén erősen roncsolódott elemeket, majd új acéllemezeket hegesztenek a helyükre, gyakorlatilag befoltozzák a lyukat. A szivattyúzásnál sokkal hatékonyabb lehet, ha magas nyomású levegőt fújnak az elárasztott ballaszttartályokba, így kiszorítva onnan a vizet. Ez talán egyszerűen hangzik, de korántsem az, hiszen nem eléggé körültekintő levegőbefújással kiválthatják a hajótest összeroppanását is. A teljes művelet folyamán ellenőrizni kell a hajó különböző pontjaira nehezedő víznyomást. Ha túl gyorsan túl sok levegőt fújnak az egyik ballaszttartályba úgy, hogy a többi még vízzel van teli, a fellépő felhajtóerő-különbség hatására vetemedhet a hajótest. A hajómentésre specializálódott cégek ma már légszivattyúk és nyomásmérők számítógép vezérelte rendszerét működtetik, így elérik, hogy mindenhol azonos legyen a nyomás.
Hatalmas, levegővel teli ballonokat erősítenek majd a hajó meghatározott pontjaira, így próbálják leemelni a szikláról, amelyen megfeneklett. Az máris látszik, hogy e ballonok nem lesznek képesek teljesen felemelni a hajót a normális függőleges helyzetébe. Ehhez vastag láncokból és csörlőkből álló fordítórendszert kell a hajó köré építeni. Csigákat telepítenek a tengerfenékre és a partra is, majd ilyen léptékű teher mozgatására használatos, akár 41 kilogramm tömegű és 46 centiméter hosszú szemekből álló láncot vezetnek keresztül rajtuk. Amikor elkészül a fordítórendszer, hónapokig tartó folyamat kezdődik, centiméterről centiméterre fordítják vissza a hajót, miközben folyamatosan ellentartanak a láncoknak, nehogy ellenőrizhetetlenné váljon a forgás.
A tíz hónapra becsült mentési munkálatok előrevetítik, hogy a roncs az egész nyári turistaszezon alatt Giglio partjainál rostokol. Minthogy megtiltották, hogy bárki egy mérföldnél (1,6 kilométernél) közelebb menjen a hajóhoz, ottléte érzékenyen érinti a helyi halászokat és hajós vállalkozásokat, akik vagy amelyek így csak körülményesen tudják megközelíteni a sziget kikötőjét. Rendkívül fontos tehát, hogy minél hamarabb elvontassák onnan. Vannak mérnökök, akik szerint a Concordiát csak feldarabolva lehet majd elszállítani a zátonyról. Mások – közöttük az általunk megkérdezett egyik szakértő is – viszont azon a véleményen vannak, nincs elvi akadálya annak, hogy a szükséges javítások elvégzése után újra szolgálatba álljon a luxushajó. Kérdés, hány turista vágyik arra, hogy egy egyszer már elsüllyedt hajón töltse vakációját.

2012. február 18.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s