Amikor a legidősebb élőlények kerülnek szóba, mindenki a teknősökre, esetleg a mamutfenyőkre gondol. Pedig ezek még ugyancsak fiatalok a valóban öreg élőlényekhez képest, amelyek általában növények. Ez a tény azért fontos, mert a növényeknél, amelyek között gyakori a vegetatív, ivartalan szaporodás (például egy leváló hajtás új egyeddé fejlődik), néhány esetben nehéz megmondani, hogy két szomszédos csomó vajon ugyanazon egyed-e vagy különböző. Nemrég a perthi Nyugat-ausztráliai Egyetem munkatársa, Carlos Duarte felfedezte, hogy a Földközi-tenger egyik tengerfenéken tenyésző növényfajának egyedei emberi ésszel felfoghatatlanul idősek, sőt kilométereken keresztül egyetlen egyed pontos másolatai, klónjai, olvasható a New Scientistben.

3500
kilométer hosszú vonalban, Spanyolországtól Ciprusig járta végig a Földközi-tengert munkatársaival a spanyol kutató, miközben 40 helyszínen vettek mintát az ott növő Posidonia oceanica nevű, tengerfenéken élő egyszikű vízinövényből. A növényt a tengerparti népek Poszeidón latin megfelelője nyomán neptunfűnek nevezik, bogyószerű termése pedig tengeri olajbogyó néven ismert.

15
kilométer hosszú volt az egyik Posidonia-csomó (bár méretei és habitusa alapján inkább mezőnek mondhatnánk), amelyet Formentera sziget partvonala mentén követtek végig. A belőle vett DNS-minták elemzése után megállapították, hogy a növény genetikailag minden pontján azonos. Ez pedig azt jelenti, hogy itt egy 15 kilométer hosszú élőlénnyel van dolgunk. De nem csak méretei voltak lenyűgözőek.

80 000–200 000
évre becsülték a Posidonia egyed életkorát, alapul véve hatalmas méreteit és a növény meglehetősen lassú növekedési ütemét. Ha csak a becslés alsó határa igaz, ez a világ legöregebb ismert élőlénye.

3
százalékában található meg csupán a Földközi-tenger medrének a Posidonia, élőhelyén pedig fontos részét képezi az ökoszisztémának. Sehol másutt nem él a földön. Az éghajlatváltozás nyomán félő, hogy hosszú élete a végéhez közeledik, ugyanis telepei évente öt százalékkal zsugorodnak. „Soha nem tapasztalhatta a Földközi-tenger éghajlatának maihoz hasonló gyorsaságú változását” – mondja Carlos Duarte.

43 600
éves az eddigi csúcstartó, egy Tasmaniában honos cserje, a Lomatia tasmanica. Helyzete még aggasztóbb, mint a neptunfűé, hiszen genetikailag az összes fennmaradt egyed azonos, klónja egymásnak. A növény steril, képtelen ivarosan szaporodni.

500
egyed maradt mindössze a Lomatiából. 1937-es felfedezésekor mindegyik növény egyetlen populációban, Tasmania délnyugati csücskének 1,2 kilométer átmérőjű területén élt. Azóta igyekeznek független populációkat létrehozni a növény egyedeinek szaporításával.

300
évig élnek általában a Lomatia egyedei, de minthogy klónjaik egymásnak, nem tekintik őket független élőlényeknek. Az eredeti élőhelyüktől 8,5 kilométerre talált fosszilizálódott növénymaradványokat összehasonlították a ma is élő példányokkal, és már azok is azonosnak bizonyultak velük. Ezek segítségével tudták megbecsülni a növény 43 évezredes életkorát.

2012. március 24.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s