A hal nem tudja, hogy vízben él – tartja a mondás arra utalva, hogy ha létünk alapfeltételei öröktől fogva adottnak tűnnek, néha észre sem vesszük meglétüket, és el sem tudjuk képzelni az életet nélkülük. A Nap esetében ez igaz is, hiszen az élet egyetlen formája, amellyel mindeddig találkoztunk, csak Naprendszerünk központi csillaga segítségével jöhetett létre, és működhet jelenleg is.

Úgy érezhetjük, már mindent tudunk a Napról, ezért első látásra nem tűnik igazán érdekesnek egy róla szóló újabb könyv. Pedig valójában nagyon keveset tudunk róla. Laikusok és csillagászok egyaránt. A két nem tudás között természetesen hatalmas különbség van, így az asztronómusok rengeteg érdekességet adhatnak át az érdeklődő hobbicsillagászoknak. Ezt tette látható lelkesedéssel Kálmán Béla akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetében működő napfizikai obszervatórium nyugalmazott munkatársa is, amikor közreadta Éltető csillagunk, a Nap című kötetét.
A könyv két jól elkülöníthető témát jár körül, és ezek terjedelmét a szerző (és a szerkesztők) olyan rövidre tudta szabni, ami ideálisnak mondható. Tehetséges ismeretterjesztőnek kell ugyanis lenni ahhoz, hogy valaki úgy is mély és érdeklődésre számot tartó tudást tudjon átadni, hogy eközben nem ír olvashatatlan oldaltömegeket. A kötet tehát két témával, a Nap kultúrtörténeti jelentőségével és megfigyelésének történetével, valamint modern kutatásával foglalkozik. A Nap jelentőségének megértése ugyanis lehetetlen anélkül, hogy megismerkednénk viselkedésének az elmúlt évezredekben felismert szabályszerűségeivel, a hozzá kapcsolódó hiedelmekkel és a járásán alapuló naptár fejlődésével.
Már az egyiptomiak is a Nap járásához igazították időszámításukat. Dacára a maival összehasonlíthatatlan technikai fejlettségüknek, hajszálpontosan ki tudták számítani az évek hosszát és a Nílus áradásának kezdetét. Olyannyira pontosan, hogy ezeréves megfigyelési adatsoraikra támaszkodva még a számításokban kulcsszerepet játszó Szíriusz csillag mozgásának 1460 éves periodicitását is figyelembe vették. Erre azért volt szükség, mert a csillagászati év nem 365 napos, de még csak nem is 365 és egynegyed nap hosszú, hanem pontosan 365,242198 napnak felel meg. Éppen ezért volt szükség a négyévenkénti szökőnapok beiktatására, amit már Ptolemaiosz is megpróbált keresztülvinni, de végül csak Julius Caesarnak sikerült.
Ez a múlt, a Nap jelentősége azonban semmit sem csökkent az évezredek folyamán, mindössze a kellő figyelem súlypontjai tolódtak el. Számos űrszonda pásztázza minden egyes másodpercben a Nap felületét és a felénk induló sugárzás jellemzőit. Egyre inkább az elektronikus eszközöktől, műholdaktól, számítógépektől függő életünket ugyanis könnyűszerrel romba döntheti egy nagyobb napkitörés, ha felkészületlenül ér bennünket. Így a Nap kutatásának egyértelmű és azonnali gyakorlati jelentősége is van.
A kötet nagy része, vélhetően szándékoltan, főként olyan alapvető információkat tartalmaz, amelyeket már ismerhetnek azok a laikusok is, akik csak kedvtelésből érdeklődnek a csillagászat iránt. De tartunk tőle, ők vannak kevesebben. E könyvet leghasznosabban éppen azok forgathatják, akik eddig nem éreztek vonzalmat az ég kutatása iránt, vagy tudásuk csekély, hiszen a benne leírt ismeretek birtoklása kiváló alapot biztosíthat a továbblépéshez.
(Kálmán Béla: Éltető csillagunk, a Nap. Kossuth Kiadó, Budapest, 2012. Ára: 2980 forint)

2012. augusztus 18.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s