Száz éve született Erdős Pál, a világ egyik leghíresebb matematikusa. A huszadik század matematikai kutatásait olyannyira átszövik Erdős emberi kapcsolatai és e tudomány szinte minden területét megérintő problémafelvetései, hogy a matematikusok szó szerint hozzá mérik magukat.

Bár a tízes számrendszerben gondolkodó emberiség számára a tíz többszörösei, hatványai jelölik ki a „kerek számú” évfordulók időpontjait (és ebből a szempontból indokolt éppen századik születésnapján megemlékezni Erdős Pálról), a Scientific American magazin cikkírója szerint a jövőre esedékes százegyedik évfordulónak sokkal több relevanciája lenne a matematikus számára. A százegy ugyanis prímszám, tehát csak eggyel és önmagával osztható, a prímszámok pedig hosszú pályafutása elejétől végéig foglalkoztatták a tudóst. A lapunk által is bemutatott A prímember című, Erdős Pál életéről szóló könyv (Számok szeretője, 2012. november 17.) írójának, Paul Hoffmannak egyszer azt mondta a matematikus, hogy a prímszámok voltak a legjobb barátai. E kijelentés sokat elárul nemcsak a matematika iránti elhivatottságáról, de különös életmódjáról is.
Erdős Pál ugyanis sehol a világon nem érezte igazán otthon magát, pontosabban mindenhol otthon érezte magát, ahol matematikával foglalkozhatott. Ehhez adott volt a családi háttér. Zsidó származású matematikatanárok gyermekeként született Budapesten, és már tizenhét évesen felhívta magára a tudományos közvélemény figyelmét. Ekkor a korábbinál sokkal egyszerűbb és világosabb bizonyítást adott a Csebisev-tételre, miszerint bármely egynél nagyobb szám és kétszerese között van prímszám. Alig volt húszéves, amikor nagyrészt az erősödő antiszemitizmus miatt elhagyta Magyarországot, és elfogadott egy angliai ösztöndíjat. Ettől kezdve Angliában dolgozhatott a kor legkiemelkedőbb matematikusaival, méghozzá azonnal posztdoktori állásban. Hivatalosan Manchesterben kapott kutatói pozíciót, de már akkor sem tudott egy helyben maradni, így nem hivatalosan, folytonosan utazva egyszerre dolgozott Londonban, Cambridge-ben, Oxfordban és Bristolban. A háború kitörése már az amerikai Princetonban érte, ahol többek között Einstein is dolgozott.
Az utazás a lételemévé vált, szó szerint semmi és senki nem gátolhatta meg ebben. Szállóigévé vált mondásai is az utazáshoz kapcsolódnak. Új fedél, új bizonyítás, mondogatta, és ezernyi barátja egyikénél megszállva belevetette magát a matematikába. A hidegháborútól sem hagyta magát zavartatni. Amikor a McCarthy szenátor által tüzelt, mindenkiben kommunista ügynököt gyanító amerikai hatóságok nem engedték gyakori tengerentúli utazásait, majd visszatérését az Államokba, gondolkodás nélkül otthagyta az országot, és csak tíz évvel később tért viszsza. „Se Józsi bácsi [Sztálin Amerikában használt gúnyneve], se Samu bácsi [Uncle Sam, az amerikai államot megtestesítő figura] ne szabja meg nekem, hogy hova menjek!” – intézte el a dolgot, és onnantól kezdve Európában járta a konferenciákat. Egész életében alig volt néhány hónapnál hosszabb kötött állása, mégis folyton mindenhol jelen volt. Nyaranta szinte minden évben hazalátogatott, és ebben – szinte hihetetlen módon – a magyar hatóságok az ötvenes évek legzártabb időszakában is segítségére voltak. A magyar matematika legbefolyásosabb művelőinek sikerült megértetniük a hatalommal, hogy Erdős az egyik legnagyobb matematikus a világon, közkincs, és akkor járnak el a legokosabban, ha nem kellemetlenkednek neki. Így különleges diplomáciai útlevelet kapott, és a magyar határok megnyíltak előtte be- és kifelé is, amikor csak kedve tartotta.
Szakmai kapcsolatai példátlanul terebélyesedtek. Pályafutása során ezerötszáz tudományos tanulmányt írt, de ami még különlegesebb: ötszáz társszerzővel együtt. Azt mondják róla, gyakran még ruhákat sem vitt magával, amikor másik országba utazott, barátai gondoskodtak élelmezéséről, számláiról, szinte mindenről, ami ahhoz kellett, hogy elméje zavartalanul működhessen. A matematikusok saját elismertségüket is Erdőshöz mérik. Bevezették az úgynevezett Erdős-számot, ami azt adja meg, hogy az adott kutatótól hány lépésben jutunk el Erdőshöz, ha a tanulmányok társszerzőit vesszük számba. Ha valakinek volt közös tanulmánya Erdőssel, az Erdős-száma 1. Ha nem volt, de írt közös cikket olyan kutatóval, aki viszont volt társszerzője Erdősnek, akkor Erdős-száma 2, és így tovább. Személyes ismerősei egyöntetűen csodálattal nyilatkoznak Erdősről.
– Nagyon kedves ember volt, segített a legkülönfélébb matematikai problémák megoldásában, bárki kérte tőle. De egyben különleges is volt, az életmódja merőben eltért a szokványostól. Nem volt igazán otthona a világban, mégis sok helyen érezte magát otthon. Egyik helyről a másikra utazott, megszállt valamelyik barátjánál, és közölte: az agya nyitva áll, dolgozhatnak az adott matematikai problémán – emlékszik Erdős Pálra Pálfy Péter, a Magyar Tudományos Akadémia Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetének igazgatója. Pálfy személyesen dolgozott együtt Erdőssel, így az ő Erdős-száma 1. – Tudományos értelemben azt kell kiemelni vele kapcsolatban, hogy remekül meglátta és felvetette a megoldásra váró problémákat. E problémák aztán matematikusok generációinak adtak feladatot. Legjelentősebb saját eredménye talán az úgynevezett véletlen módszer elterjesztése. Ezt olyan feladványokra lehet alkalmazni, amelyekre nagyon nehéz konkrét megoldásokat találni. A módszerrel a megoldás nélkül is meg lehet becsülni, milyen valószínűséggel létezhet megoldás.
Erdős Pál elismertsége külföldön – nem csak matematikus körökben –, mondhatni, minden képzeletünket felülmúlja.
Katona Gyula akadémikus, egyetemi tanár, a Rényi-intézet munkatársa egy kaliforniai templomban látott egy freskót, amely Erdős Pált ábrázolta a szentek társaságában.
– Minthogy korábban egy tudományos lap már írt a festményről, San Franciscóban járva célzottan kerestem a templomot. Meg is találtam a külvárosban, ez a Nüsszai Szent Gergely episzkopális templom – mondja Katona Gyula. – Mint megtudtam, a templom működtetőinek hite szerint mindenki szent, aki az emberiségnek szenteli életét, tekintet nélkül származására vagy vallására. Így kerülhetett Erdős a többi szent közé. Minthogy e felekezet szertartásain fontos szerepet játszik a tánc, Erdőst is tánclépésben ábrázolták, méghozzá Gandhi és Luther Márton között.

2013. április 6.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s