Szinte mindenki az ugatást említi a kutyák legjellegzetesebb viselkedéseként. Valóban, a kutya és rokonainak magatartása között ez a legdrámaibb különbség. Az ugatás, amint azt az elsők között magyar kutatók bebizonyították, rengeteget elárul társállataink, sőt az ember gondolkodásáról, lelkéről és törzsfejlődéséről.

Viccnek vélte a bírósági idézést – miszerint szomszédai beperelték őt a kutyája ugatása miatt – a seattle-i Denise Norton, így nem is foglalkozott vele, nem jelent meg a tárgyaláson. Rosszul tette, mert így a bíró a keresetben szereplő, irreálisan magas, félmillió dolláros bánatpénzt ítélte meg az állításuk szerint komoly idegi károsodást elszenvedni kénytelen szomszédoknak. A panaszosok szerint az állandó ugatás hangereje elérte a 128 decibelt is, ami összemérhető a sugárhajtóművek hangosságával. Norton nem sokat tehet, valószínűleg a behajtók lefoglalják a házát és minden vagyonát, hiába érvel azzal, hogy az egyébként ennivaló kutyájának természetes viselkedése az ugatás.
A kutyák ismétlődő, gyakran valóban idegesítő hangadása egészen az ezredfordulóig az etológusoknak is érdektelennek tűnt. Ekkor azonban néhány biológus, közöttük elsősorban az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) etológia tanszékének kutatói rájöttek, hogy az ugatás sokkal több, mint értelmetlen zaj. Az azóta eltelt másfél évtized a magyar ugatáskutatás sorozatos sikereit és egy új tudományterület megszületését hozta.
– Mi kezdtünk elsőként komolyan foglalkozni azzal, hogy az ugatás az ember világába történő beilleszkedés „eszköze” lehetett, amely a háziasítás során lehetővé tette a kutya és az ember közötti kommunikációt, ezáltal az együttműködést és az együttélést – mondja Pongrácz Péter, az ELTE etológia tanszékének munkatársa, az ugatáskutatás vezetője. – Vizsgálataink első csapásiránya az volt, hogy a kutyaugatás hordoz-e az ember számára információt, illetve hogy másképp ugatnak-e a kutyák belső állapotuktól (emberi értelemben: hangulatuktól) vagy a helyzettől függően.
Kiderült, hogy az emberek (még azok is, akinek sosem volt kutyájuk) meglepően sok mindent le tudnak szűrni az ugatásból. A véletlen tippelésnél sokkal pontosabban eltalálják, hogy a kutya idegen embert ugatott-e vagy játszottak vele, esetleg kikötötték egy fához. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az emberek a beszéd és az ugatás mögött gyanított érzelmeket hasonlóan értelmezik. Később számítógép segítségével elemezték a felvett sokezernyi vakkantást, és rájöttek, hogy az emberek azért képesek az ugatás hallatán ítéletet alkotni a helyzetről vagy az eb hangulatáról, mert e hangadás korántsem mindig ugyanolyan, jellegzetességei nagyban függenek a körülményektől.
Miután tehát a kutatók rávilágítottak az ugatás ember és kutya közötti kommunikációban betöltött szerepére, figyelmük az ugatást halló kutyák felé fordult. Először laboratóriumi körülmények között, majd legjobb barátaink természetes élőhelyén, a kertvárosi udvarokon is kimutatták, hogy magatartásuk az ugatásból leszűrhető információ szerint változik. Ha például az utcán elrejtett hangszórókból olyan acsarkodást játszottak le, amelyet idegen ember láttán hallattak fajtársaik, sokkal intenzívebben reagáltak, mint amikor a magányos, vélhetően félő kutyák kétségbeesett vakkantásait hallották.
A magyar etológusok ugatással foglalkozó tanulmányai szinte mind példátlanok a maguk nemében, minthogy előttük alig néhányan foglalkoztak a témával. Nem úgy a budapesti sikerek óta. Ma már szerte a világon dolgoznak kutatócsoportok a kutyák vokális jeleinek megfejtésén. De mit is tudtunk meg eddig az ugatás hátteréről?
– A kutyaugatás bizonyosan nem „kutyabeszéd”, mivel ismereteink szerint nem árulkodik az eb hangulatától függetlenül a külső környezetről, nincsenek benne szimbólumok, illetve nincs nyelvtana – érvel Pongrácz Péter. – Mégis sok információt hordoz az egyedről. A másik kutya már a hangból is tudhatja, hogy ki ugat ott. Sőt, talán azt is, hogy kan-e vagy szuka, hogy milyen idős az ugató fél. Vizsgáltunk morgásokat is, amelyek az egyed méretéről tájékoztatnak.
A jövőbeli kutatásokból talán a kiinduló történetben szereplő hölgy is megtudhatja majd, miért vesztette el mindenét. Vizsgálni fogják ugyanis, mitől válik idegesítővé az ugatás az emberek számára. Emellett a kutyahangok és a genetika kapcsolatát is feltérképezik, illetve e viselkedés evolúciójára ható tényezőket is fel szeretnék tárni.

2015. február 19.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s