A Brit-szigetek és Franciaország között fekvő Csatorna-szigetek, Jersey és Guernsey és néhány kisebb sziget közelségük dacára rendszerint elkerülik mind az Észak-Franciaországba, mind a Dél-Angliába utazók figyelmét. Pedig mintha egy sehová sem tartozó, függetlenségét elsődlegesnek tartó mesebeli királyságba csöppenne ott a látogató. A szigetek természeti adottságai, éjszakai életük és a világ egyik legkülönlegesebb állatkertje mind ideális helyszínt teremtenek egy igazán szokatlan kiránduláshoz.

A Brit Nemzetközösség földjére nem léptek német katonák a II. világháborúban – emlékezhet minden brit állampolgár jogos büszkeséggel a nemzet hősies kitartására. Az állítás szigorú értelemben azonban nem igaz. 1940 kora nyarán, a feltartóztathatatlan német előrenyomulás elől visszavonuló britek – azok védhetetlensége okán – demilitarizálták a Normandia partjaitól alig 22 kilométerre fekvő Csatorna-szigeteket. A katonaság visszatért Angliába, és velük tartott a hadra fogható fiatal férfiak jó része is. Rajtuk kívül több ezer gyermeket evakuáltak, összesen a szigetek lakosságának negyede hagyta el szülőföldjét néhány nappal a németek partraszállása előtt. Akik maradtak, azok a háború végéig német megszállás alatt éltek, az itteni csapatok azon alakulatok között voltak, amelyek a legkésőbb kapituláltak a szövetségeseknek. A jerseyi történeti múzeumban fénykép emlékeztet a gyászos múltra: a helyi rendőr (bobby) szolgai módon ajtót nyit az autójából épp kiszálló német tisztnek.
Bár a Csatorna-szigetek a brit korona fennhatósága alá tartoznak, nem részei az Egyesült Királyságnak. Független kormányzattal rendelkeznek (a két nagy sziget, Jersey és Guernsey kormányzata egymástól is független), és létezik elkülönült jerseyi és guernseyi nyelv is. Saját postabélyegeket és pénzt nyomnak, maguk határozzák meg az adókat, a vámokat, szinte csak a honvédelmük közös Nagy-Britanniával. Az angol fontot mindenhol elfogadják, de az ott nyomott fontot Angliában csak a bankok váltják be. A szigetek főként az önálló adópolitikából profitált sokat a múltban, hiszen a társasági adók irreálisan alacsonyan tartásával adóparadicsomként, postafiókcégek százezreinek névleges székhelyeként működtek.
Épp a rendkívül baráti adózási szabályok jelentették a legfőbb vonzerőt Jersey leghíresebb látványosságának, az állatkertnek megalapításakor is. Az alapító, a hazánkban is népszerű író, természetfilmes Gerald Durrell ugyanis krónikus pénzszűkében volt, miközben az Afrikában gyűjtött, és különböző ideiglenes raktárakban tartott állatainak keresett végleges otthont. A jerseyi állatkert egyedülálló a világon. Sok turista pusztán a kert kedvéért ruccan át Angliából vagy Franciaországból komppal vagy a Londonból alig fél óra alatt ideérő repülőkkel a szigetre.
A kert inkább hasonlít egy hatalmas, nyugodt, egzotikus növényekkel teli parkra, mint a megszokott állatkertekre. A kifutók olyan nagyok, hogy az ott élő állatok szinte természetes környezetükben érezhetik magukat, és ha kedvük tartja, könnyűszerrel elbújhatnak a látogatók kíváncsi szemei elől. Itt ugyanis nem a vendégek szórakoztatása, hanem a kihalófélben lévő állatok szaporítása, majd vadonba való visszaengedése az elsődleges szempont. Emiatt kevesebb a megszokott, nagy testű emlős, és több a kinézetében talán jelentéktelennek tűnő, ökológiai szempontból azonban pótolhatatlan állat.
Minthogy az állatkert minden Jerseyre látogató turistnak kihagyhatatlan program (és legtöbbjük egy teljes napot eltölt ott), bárhonnan könnyen megközelíthető, és bárki azonnal segíteni tud az odajutás kérdésében. Sőt az állatkerten belül is meg lehet szállni, de e néhány férőhelyet gyakran már évekre előre lefoglalják. A látogatással kapcsolatos minden szükséges információt megtalálhatnak a durrell.org oldalon.
Jersey másik megkerülhetetlen – és a környező tengerpart fölé magasodó elhelyezkedése miatt – eltéveszthetetlen látnivalója Mont Orgueil vára. Az erődöt a XIII. század elején emelték, hogy így védekezzenek a fenyegető francia invázió ellen. Mont Orgueil eredeti formájában azonban védelmi erődítményként használhatatlanná vált a puskapor elterjedésekor. Később, a Tudor-korban felmerült lerombolása is, hogy építőanyagként újrahasznosítsák az épülőfélben lévő Erzsébet-várhoz, de ezt a tervet elvetették, és az épületet börtönként használták tovább. A legmegátalkodottabb (pontosabban az angol uralkodó számára legkellemetlenebb) elítélteket szállították ide raboskodni.
Az Erzsébet-vár, amelyet Mont Orgueil kiváltására építettek, a Saint Aubin-öbölben lévő apró szigetecskén fekszik, hasonlóan a San Franciscó-i Alcatrazhoz. Mielőtt katonai célokat szolgált volna, a jerseyi katolikus egyházközség tulajdonában állt, de a reformáció idején az állam elkobozta az egyháztól. Amikor elkészült, Jersey kormányzója áttette székhelyét a kis szigetre. Valós katonai szolgálatot az angol polgárháború idején tett a royalistáknak, a várban még ellenkirályt is választottak, a köztársaság kikiáltását figyelmen kívül hagyva. Ha apály idején keressük fel az Erzsébet-várat, akkor gyalog is átkelhetünk a szigetre. Dagálykor inkább a kompot javasoljuk. Mindkét várat a Jersey Örökség nevű szervezet tartja fenn, további tudnivalók az ő jerseyheritage.org című honlapjukon ismerhetők meg.
A természet szépségei iránt rajongó utazók sem csalódhatnak, ha a Csatorna-szigetekre látogatnak, hiszen az angol táj zöldellő mezőit, legelőit találhatják itt a part menti festői sziklákat csapdosó fékezhetetlen hullámok társaságában. Az élményhez pedig jó eséllyel a napos, (az angol viszonyokhoz képest) kevésbé csapadékos időjárás is hozzájárul. Az angol kertkultúra egyik ékköve a Jerseyn élő Judith Quérée 350 éves vidéki házának kertjében ápolt magánarborétuma. Quérée korlátozott számban beenged látogatókat 2500 növényt őrző birodalmába. Az érdeklődők előzetes bejelentkezés alapján látogathatják a kertet, ennek módjáról és az arborétum csodáiról mindent megtudhatnak a judithqueree.com honlapon.
Jersey már a történelem előtti korokban is lakott volt, amelyet a sziget hatezer éves, újkőkori föld alatti sírkamrái bizonyítanak. A La Hougue Bie elnevezésű régészeti lelőhely egy középkori kolostor alatt fekszik, a sírhalmokat borító dús, smaragdzöld mezők pedig tökéletes helyszínt biztosítanak egy családi piknikhez. A Hougue Bie-t is a Jersey Heritage szervezet gondozza, így erről is a jerseyheritage.org oldalon tájékozódhatnak.
2015. július 27.
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s