Egyszerre él az angol, az olasz és az arab hagyomány Máltán, a Földközi-tenger Budapestnél kisebb területű szigetországában. Az egykor uralkodó lovagrend épületei, legendái és az erős katolicizmus szimbolikája belengik a középkori városkák szűk utcáit, de a mediterrán strandok rajongói is találhatnak kedvükre való fürdőhelyeket. Ugyanakkor a turistaközpontoktól alig távolodva már a szegénység, a romlás zavaró látványával szembesülhet az utazó.

Régen, amikor nem árasztották el Máltát a bevándorlók, minden jobb volt. De ma már rengetegen jönnek, mindenféle nációból. Egyre több a magyar is – magyarázza érezhető csalódottsággal csoportunk Máltán élő magyar (tehát bevándorló) idegenvezetője a szigetország romló közállapotait, miközben a szigetcsoport második legnagyobb tagját, Gozót látogatjuk meg. Málta Európa és Afrika közötti elhelyezkedése mindig is stratégiai fontosságot kölcsönzött a 316 négyzetkilométer területű, 445 ezer lakosú országnak. Nem csoda hát, ha a történelem kezdeteitől számos nép telepedett le itt, és hagyta keze nyomát a szinte kizárólag mészkő sziklákból álló szigeteken.
Gozón találjuk az egyik legrégebbi, emberkéz alkotta épületegyüttest, a Ggantija megalitikus templomokat. A feltételezések szerint az időszámításunk előtti III–IV. évezredben épülhetett e két, napjainkban is hat méter magas falakkal övezett, eredetileg valószínűleg fedett épület, tehát idősebbek, mint az egyiptomi piramisok. A templomokat, amelyek évezredekig homokba temetetten pihentek, ma már fém állványzattal kell védeni a változó klíma miatt egyre szeszélyesebbé váló időjárás viszontagságaitól, de ez sem jelent megnyugtató megoldást.
A következő évszázadokban a Földközi-tenger térségét uraló összes nép kereskedelmi kikötőnek, hadi utánpótlásbázisnak és vízlelőhelynek használta a szigeteket, így találunk Máltán föníciai, görög és római, bizánci emlékeket is. A kora középkorban az arabok is megvetették lábukat a szigeten, majd az első ezredforduló idején a normannok hódították meg Máltát. Újabb hatalomváltások következtek, mígnem 1530-ban V. Károly spanyol király a johannita lovagoknak adományozta a szigetet (miután a törökök néhány évvel korábban kiűzték őket Rodoszról). A lovagrend eredeti küldetése a keresztes háborúkban megsérült szegény, beteg lovagok ápolása volt, de persze nem vetették meg az egész szigetállam fölötti de facto szuverén hatalmat sem.
Ezzel beköszöntött Málta máig legismertebb korszaka, a máltai lovagok uralkodása, amely több mint két és fél évszázadon keresztül tartott. A rend nagymestere töltötte be az államfői funkciót, az ő irányításával verték vissza sikeresen az 1565-ös török ostromot, amelyet máig a szigetország történelmének legnagyobb dicsőségeként tartanak számon. De a lovagrend nem tudta végleg megállítani az időt. A XVIII. század végén nagyhatalmi státusra törő Napóleon egyiptomi hadjáratára igyekezvén útba ejtette a szigetet, és azonnal meg is hódította. A franciák azonban igen rosszul bántak a máltaiakkal, hatalmas adót vetettek ki rájuk, így a helyiek fellázadtak, az angolok pedig készségesen segítették a lázadást.
Málta így másfél évszázad erejéig a Brit Birodalom része lett, innen eredeztethető a sziget máig élő, erős angol kötődése (a máltai mellett az angol is hivatalos nyelv, amelyet mindenki beszél). A második világháború idején újra előtérbe került a sziget stratégiai fontossága, a tengelyhatalmak évekig támadták Máltát, 1941–42-ben több mint nyolcszáz bombatámadást indítva ellene. Málta azonban kitartott, ezzel döntően hozzájárult ahhoz, hogy Rommel észak-afrikai hadjárata kudarcba fulladt.
Bár Málta jelenlegi fővárosa Valletta, évszázadokon keresztül Mdina töltötte be az adminisztratív központ szerepét. E ma alig háromszáz állandó lakos benépesítette városka talán Málta legmegkapóbb települése. Szűk középkori utcákon bolyonghat itt a látogató, amelyeket az egész Máltára jellemző, egységes stílusú, sárga mészkő kövekből épített házak öveznek. Turista nincs olyan sok, mint Valletta bevásárlóutcáin, viszont az épületek, közöttük a nagymester volt palotája (amelyben a kissé elhanyagolt természettudományi múzeum működik), illetve a Szent Pál-székesegyház legalább olyan hangulatosak, mint a főváros. Mdina és a hozzáépült Rabat utcái alatt szinte egy második, föld alatti vár fekszik. A kazamaták átláthatatlan labirintusa kedvelt turistacélpont, így látogatásunk előtt érdemes előre foglalnunk, nehogy hoppon maradjunk.
A jelenlegi főváros, Valletta Málta legurbánusabb része, noha a városközpont itt is körbejárható egy-másfél óra alatt. Vallettában is együtt él a mediterrán városok miliője az angol gyarmati múlt emlékeivel, mindezt pedig némi olasz és arab hatás fűszerezi. A főváros jószerivel Málta egyetlen tájegysége, ahol nyugodt szívvel hagyatkozhatunk a tömegközlekedést biztosító buszjáratokra. Amint elhagyjuk a várost, a buszvonalak megritkulnak, gyakran kilométerekre található tőlünk a legközelebbi buszmegálló.
A tengerparti szállodák sokszor távol esnek mindentől, afféle oázisok a sivatagos tájban. Bár a legtöbb hotel működtet iránytaxikat a főbb látványosságokhoz, ezek nagyon drágák (egy útra jellemzően öt euró a jegy személyenként, még a csecsemőknek is). A forróság, az aszály, illetve a rendkívül rossz termőképességű talaj Máltán szinte semmilyen növényzetet nem képes eltartani: port, sziklát látni, amerre a szem ellát. A vidéki utak mellett – akár a luxusszállodák tőszomszédságában is – sajnos sok a kifejezetten nyomorúságos, romos viskó, amelyek igen lehangoló látványt nyújtanak.
Málta legfőbb vonzereje mégis természeti szépségeiben (ha nem is az élővilágában) rejlik. Tengerpartját festői sziklák szegélyezik, melyek a hétköznapi turistáknak és a profi búvároknak is maradandó élményt kínálnak. Gozo tengerpartjának három természeti csodája szinte kihagyhatatlan látványosság. A Kék Ablaknak (Azure Window) nevezett sziklaív nyílásán keresztül tündöklően kék tengerben gyönyörködhetünk. A közelében lévő Gombaszikla nevű kőtömb arról kapta a nevét, hogy a rajta élő különleges gombákat az ispotályos lovagok nagy becsben tartották, mivel úgy hitték – persze tévesen –, hogy gyógyítja a szifiliszt. A harmadik természeti csoda pedig az úgynevezett belső tenger, ami a nyílt tengerrel csak egy sziklaalagúton keresztül érintkező öböl.
Hasonló sziklaformációkat körös-körül Málta tengerpartján találhatunk, például Cominón, a Gozo és Málta közé ékelődött még kisebb szigeten is. Itt van Málta legfelkapottabb, festői sziklákkal szegélyezett, finom homokos strandja, a filmről elnevezett Kék lagúna. Csakhogy – amint az lenni szokott – nemcsak mi tudjuk, hogy a Kék lagúna gyönyörű, hanem a többi, sok ezer turista is, akiknek tömege sokat ront az élményen.

2015. szeptember 14.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s