Karácsony közeledtével mindig nagyobb figyelem irányul a lelki problémákra, többek közt a mentális betegségek egyik leggyakoribb formájára, a depresszióra. Ezt súlyos esetekben antidepresszáns gyógyszerekkel, illetve pszichoterápiával szokás gyógyítani, de enyhébb típusát hatékonyan „kezelheti” a testmozgás is. Sőt a sport a súlyosabb kórképek gyógyításához is hozzájárulhat. Intenzíven kutatják, miként hat azon túl, hogy egyfajta viselkedésterápiaként működik.

A depresszió egyre gyakrabban üti fel a fejét: a nyugati társadalmakban az emberek több mint 10 százaléka szenved e betegségben élete során még akkor is, ha ez nem is tudatosul benne. A probléma gyakorisága, a vele járó, a munkaképességet is erősen rontó hangulatingadozások, alvási problémák, pszichoszomatikus tünetek, illetve a konvencionális kezelések költségei hatalmas terhet rónak a betegre, családjára és a társadalomra is. Hatalmas hát az igény azokra a kezelési módokra, amelyek enyhíthetik a depresszió tüneteit, de híján vannak a gyógyszerezés mellékhatásainak.

Szinte közhelyszerű, hogy a testmozgás jót tesz a léleknek is, így magától értetődőnek tűnik, hogy a sport a depressziót is gyógyítja. Kérdés azonban, hogy valóban így van-e. Az intenzív, hosszan tartó testmozgás ugyan valóban erőteljes endorfinfelszabadulást eredményezhet az ember szervezetében, és ez a hormon pillanatnyi, gyorsan tovatűnő eufóriát okozhat. De a maratoni távot futni képtelen kedélybeteg szürke hétköznapjaira rátelepedő depresszió gyógyításában mindennek vélhetően kevés szerepe lehet. Vajon az újonnan elkezdett, mérsékelt intenzitású testmozgás valóban segíthet? Szerencsére a téma sokakat érdeklő volta miatt számos kutatóintézetben végeztek vizsgálatokat a testedzés kedélyjavító hatásáról.

Rutinként is segít

Egy, az amerikai Duke Egyetemen végzett kísérletben a depresszióval küzdő önkénteseket három csoportra osztották. Egy részük hetente háromszor-ötször könnyű testmozgást végzett mintegy negyven percen keresztül. A következő csoport egy általánosan használt antidepresszáns gyógyszert szedett, míg az utolsó csak placebót kapott. A Psychology Today magazinban publikált kutatás eredményei azt mutatták, hogy a négy hónapos kísérletsorozat végére a résztvevők 40 százaléka gyógyult ki a depresszióból. A testedző és a gyógyszerezett csoportok tagjai valamivel nagyobb arányban lettek jobban, mint a kontrollcsoport tagjai.

Ugyanakkor ez utóbbiak közül is többen javulást tapasztaltak az állapotukban, holott sem gyógyszert nem kaptak, sem nem sportoltak. Ez pedig arra utal, hogy a depresszió kezelésében igen nagy szerepe van a beteg elvárásainak, a kezelő orvossal való kapcsolatának és a rutinszerűen végzett tevékenységeinek – tehát tulajdonképpen a tablettabevételnek. Ez lehet a sport antidepresszáns hatásának egyik mozgatórugója is: ha van egy „feladat”, amit a betegnek rendszeresen el kell végeznie, különösképpen, ha e feladat erőfeszítést igényel, és ezáltal sikereket érhet el benne, az további fiziológiai effektusok nélkül is segíthet rajta.

Endorfin és szerotonin

A pszichés hatások mellett nem elhanyagolhatók az élettani, főként a hormonális hatások sem. Ezt azért kell kiemelni, mert az intenzív testmozgás során felszabaduló endorfinon kívül a szerotonin nevű idegi ingerületátvivő anyag (neurotranszmitter) szintje is megemelkedhet a sport hatására, amely ugyancsak kedélyjavító hatású. E vegyület vérbeli koncentrációja közismerten alacsony a depressziós embereknél, olyannyira, hogy sok antidepresszáns gyógyszer éppen a szerotoninszintet emeli.

Ugyancsak a Duke Egyetem pszichiáterei írták a téma egyik legátfogóbb tanulmányát, amelyben más tudományos cikkek következtetéseit vetették össze: az összegzésből kiderült, hogy az eredmények messze nem egyértelműek. Az egyik általuk bemutatott – és már eleve sok más kísérlet eredményeit összevető – tanulmányban például összesen 850 alany adatait elemezték. Ezek többségében ugyan javultak az önkéntesek depresszív tünetei, ugyanakkor a javulás mértéke negatívan függött az utánkövetés hosszától. Magyarul minél tovább figyelték a betegeket, annál inkább visszasüllyedtek a depresszióba. Ez arra utal, hogy a sport hatása mulandó, hosszú távon nem segít.

Egy másik elemzésben szintén a sport erős antidepresszáns hatását mutatták ki, de árulkodó volt, hogy a testmozgás azokban a tanulmányokban bizonyult hatékonyabbnak, amelyek utólag hasonlították össze a különféle életmódú – sportoló és nem sportoló – betegek kórtörténetét. Ezzel szemben azok a vizsgálatok, ahol tudatosan a depresszió kezelésének céljával kérték testmozgásra a betegeket, valamivel gyengébb hatást találtak. Mindez azzal is magyarázható, hogy a sportos életformát önmaguktól választó betegek életmódjában a sporton kívül más olyan hatások is lehetnek, amelyek segítenek a depresszív tünetek csökkentésében.

Versenyben a gyógyszerrel

Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy a sport bizonyítottan értelmetlen lenne a depresszió kezelésében. Sőt, ritkaságszámba mennek azok a kísérletek, amelyek különbséget tudtak kimutatni a testmozgás és a konvencionális terápiák depressziógyógyító hatásai között. Ez már önmagában is figyelemreméltó, hiszen arra utal, hogy a könnyed testmozgás legalább annyira hatékony a depresszió kezelésében, mint a pszichoterápia vagy a gyógyszeres kezelés. Persze a dolgot úgy is lehet magyarázni, hogy a sport ugyanolyan kevéssé hatásos, mint más kezelések.

Egy másik kísérletben éppen a sport hosszú távú antidepresszáns hatását vizsgálták, szintén úgy, hogy a betegek egy csoportja négy hónapig sportolt, míg egy másik antidepresszáns gyógyszert szedett, a harmadik pedig placebót kapott. A kezelés után fél évvel később újból felmérték az alanyok depresszív tüneteit: azt találták, hogy bár mind a sportolók, mind a gyógyszerezettek visszaestek valamelyest a kezelés befejezése után, az előbbiek kevésbé. Sőt ha a vizsgálat négy hónapja után gyógyultnak minősített résztvevői – bármelyik eredeti csoportnak volt is tagja – a kísérlet után elkezdtek sportolni, vagy pedig folytatták ezt a tevékenységet, akkor felére csökkentették annak veszélyét, hogy a következő fél évben visszaessenek. Tehát a testmozgás kiegészítő kezelésként és a visszaesés megelőzéseként, úgy tűnik, valóban hatásos.

Sok még a sportos talány

Ahogy a placebót kapó kontrollcsoportok által észlelt „javulás” is mutatja, a depresszió kezelésében nagyon fontosak a szociális hatások. A fenti kísérletek továbbfejlesztéseként ezért egy újabb vizsgálatban a korábbi felügyelt, edzőtermi testmozgást végző csoport mellé beillesztettek egy otthon tornázó csoportot is. Nekik ugyanazt az edzéstervet írták elő, mint a konditermi társaiknak, csak eközben nem látta őket senki, nem volt külső felügyelet, nem voltak emberi visszajelzések. Az eredmények szerint az otthoni sport és az edzőtermi sport hasonlóan csökkentette a depresszív tüneteket, ami arra utal, hogy valóban a sportban van valami, ami segít. Viszont azt, hogy ez pontosan mi, ez idáig senki nem tudta pontosan meghatározni. Egyedül az biztos, hogy a dolog amellett, hogy a hormonokra is jótékonyan hat, egyfajta viselkedésterápiaként is működik.

MNO, 2015. december 18.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s