Szeptemberben egy szekszárdi mentőautó-vezető munkahelyi konfliktusai miatt felmászott a bázis adótornyára. A férfit kirúgták, szerinte jogtalanul. Kérdés, a munkaügyi bíróság felderítheti-e azt az élethelyzetet, amelyben az antennára kapaszkodás tűnik a megoldásnak.

Vadász Tibor bajtársunk kétségbeesett lépésre szánta el magát: tizenkét órán keresztül demonstrált a szekszárdi mentőállomás adótornyán. […] Úgy gondoljuk, kollégánk e döntése jóval távolabbra mutat egy helyi, alkalmi szóváltásnál. Lelkiismeretünk nem engedi, hogy ne szólaljunk fel Vadász Tibor bajtársunk érdekében, és ne álljunk ki mellette teljes vállszélességgel. – Ezt a belső vizsgálóbizottságnak címzett levelet számos szekszárdi mentős aláírta, miután volt kollégájuk tavaly szeptemberben a teljes szolgálati idejét a több tíz méteres antennán töltötte. A nyilatkozatot maguk kezdeményezték, Vadász Tibor elmondása szerint ő nem kérte őket erre. Noha kezdetben a helyszínre sereglő helyiek, tűzoltók, mentők mindegyike természetesen azt hitte, hogy a férfi öngyilkossági szándékkal mászta meg az adótornyot, motivációja inkább a figyelemfelhívás volt. Állítása szerint szerette volna, ha panaszait a cégen belül orvosolják – korántsem a hírekbe akart bekerülni –, de erre nem látott módot.
Hogyan juthat el egy lassan ötvenéves, munkáját eddig kifogástalanul ellátó férfi addig, hogy egy látszólag jelentéktelen munkahelyi veszekedés után efféle, nehezen megmagyarázható tettre ragadtassa magát?
A volt mentőgépkocsi-vezető a Szekszárdtól tizenkét kilométerre fekvő, néhány utcás faluban, Várdombon lévő otthonában fogad bennünket. Háza rendezett, régen kocsma és diszkó működött benne, a bárpult még ma is áll. A kertbe lépve Pedróval, a staffordshire terrierrel találkozunk. Egyáltalán nem agresszív, sőt kifejezetten barátságos, az ember mégis a hatalmasra nőtt rágóizmait figyeli. Pedro nem pitbull, csak nagyon úgy néz ki. Vadász Tibor szerint olyan békés kutya, hogy akár a bölcsődébe is elvihetné, ám ha csülökcsontot kap, pár perc alatt porrá zúzza.
Vadász Tibor tizennyolc évig szolgált a mentőknél sofőrként. A munka mellett a bajai Eötvös József Főiskolán felsőfokú hulladékgazdálkodási technikusi szakképzést is szerzett.
– Nagyon szerettem mentőzni, az volt a hivatásom. Úgy gondolom, szakmailag a jobb gépkocsivezetők közé tartoztam – mondja Vadász Tibor. – Rendszeresen kellett járnunk a megkülönböztető jelzéssel ellátott kocsit vezetőknek előírt I. kategóriájú pályaalkalmassági vizsgálatra (PÁV I.), és én mindig maximálisan teljesítettem.
Mentősként eltöltött évei során négy főnöke volt. Az utolsóval azonban nem találta meg a közös hangot. Mint mondja, a toronyba mászása előtt már jó ideje gyülemlett benne a feszültség a Szekszárdon tapasztaltak miatt, és ebből a légkörből mindenképpen szabadulni akart. Szerinte valamennyi volt kollégája tud az általa kifogásolt jelenségekről, de félnek megszólalni (bár többen megígérték neki, hogy ha szükséges lesz, a bíróságon tanúskodnak mellette). Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy panaszai kifejezetten a helyi viszonyokra vonatkoznak, nem pedig az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) más szervezeteire vagy egészére.
Beszélgetésünk folyamán a volt mentősofőr számos vádat megfogalmazott (egy ügyben feljelentést is tett), de a bizonyítás a bíróság feladata lesz.
Több kisebb munkahelyi konfliktusa is volt az elmúlt időszakban. Mentőruhában kellett munkába járnia, mert az ideiglenesen áthelyezett mentőállomáson nem jutott számára öltözőszekrény, és öltözőhelyiséget sem kapott – állítja. Korábban kérvényezte, hogy áthelyezzék Bátaszékre, amely várdombi otthonához közelebb van, mint Szekszárd, így kevesebbet kellett volna autóznia munkába menet, de nem engedélyezték. Munkaruhát sem kapott idejében, toronyba mászásakor a saját (nem mentős) piros kapucnis pulóvere mellett olyan egyenruha volt rajta, amelynek már lejárt a kihordási ideje. Ám hogy szeptember 10-én min különbözött össze ilyen végzetes módon a főnökével, arról nem kíván nyilatkozni.
– Kiabáltunk, én is fennhangon beszéltem, én is ideges voltam. Nem voltam hajlandó visszamenni az irodájába, erre leléptetett aznapra a munkából. Ez volt az utolsó csepp, ekkor döntöttem úgy, hogy elmegyek a Mikes utcában lévő mentőállomás adótornyához, amiről tudtam, hogy biztonságos – idézi föl a szeptemberi történéseket Vadász Tibor. – Azt gondoltam, ez majd biztosan felkelti a figyelmét mindenkinek, így tudtára adhatom az összes mentősnek, hogy nekem elegem van. Bekiabáltam az állomásra az első szembejövő kolléganőmnek, hogy én most felmászom a toronyba, szóljon, akinek kell.
Vadász Tibor reggel nyolc óra után mászott föl az antennára, és eldöntötte, hogy szolgálati idejének végéig, este nyolcig fenn is marad. A demonstráció tervezett befejezéséről azonban nem tájékoztatta az egybegyűlt nézelődőket (akik között a családján, kollégáin kívül ott volt a férfi bátaszéki háziorvosa is) és a kivonuló tűzoltókat. Nem akarta ugyanis, hogy nevetségessé váljon, ha valamiért nem bírja végig, és korábban le kell jönnie. Nem tudott felmászni az oszlop tetejéig, mert a felső részén nagyon összeszűkült. Persze úgy tizenöt méter magasan sem volt kellemes tizenkét órán keresztül a szeptemberi hidegben, esőben.
– Meg sem vártam a kollégák reakcióját, már tűztem is föl a toronyba. Szerencsére testnevelés tagozatos általános iskolába jártam, bírtam a kiképzést. Szerintem e teljesítményemmel letettem a Cooper-tesztet. A fázásnál nagyobb bajom volt a vécé hiánya – emlékszik Vadász Tibor. – Az első ember, akivel fönt beszéltem, a néhány perc múlva kiérkező tűzoltók egyike volt, egy fiatal srác, akit daruval emeltek fel hozzám. Én egyből eligazítottam: „Nyugodtan elmehettek haza, nem kell hogy itt legyetek, én csak demonstrálok itt fönn a toronyban. Figyelj, nekem van feleségem, gyerekem, és a fát is be kell még hordanom, mert télen tüzelni kell valamivel. Ha már nem lesz feleség, gyerek, és a fa is be lesz hordva, bőven ráérek majd azon gondolkodni, hogy leugrom-e.”
A férfi később megkapta a tűzoltóságtól a 225 ezer forintos számlát a kivonulás költségeiről. Ennek jogosságát ugyancsak vitatja, hiszen ő közölte a tűzoltókkal, hogy nincs szükség rájuk. A helyszínre hívott háziorvosa igazolta, hogy a mászás idején nem állt semmiféle tudatmódosító szer hatása alatt. Már jó ideje ült fönn a toronyban, amikor a hidegre tekintettel elfogadott a tűzoltóktól egy kabátot, de így is megfázott. Amikor végül este nyolckor egyedül lemászott (a tűzoltók segítségét visszautasította), a lent lévő nézelődők megtapsolták. Mentővel a kórház sürgősségi osztályára akarták szállítani, de ezt ő nem hagyta, hiszen nem érezte rosszul magát. Végül az egyik mentőtiszt vizsgálta meg, és úgy ítélte meg, hogy a kórházi kezelés nem indokolt, így saját felelősségére hazaengedték.
Vadász Tibor ellen fegyelmi vizsgálat indult, majd rendkívüli felmentéssel bocsátották el a mentőktől. Az indoklás szerint demonstrációja sértette az OMSZ jó hírét, emellett mentőruhában volt, holott ez munkaidőn kívül nem engedélyezett, és illetéktelenül tartózkodott a mentőállomás területén. A férfi keresetet nyújtott be a felmondás ellen a bíróságra, mert jogtalannak tartja, amire az OMSZ ellenkeresettel reagált. Megkérdeztük a mentőszolgálatot is, mi az álláspontjuk az üggyel kapcsolatban, jogosnak tartják-e Vadász Tibor panaszait, korábban fordult-e az OMSZ vezetéséhez a szekszárdi állapotokat érintően, illetve hogy a szekszárdi mentőállomás munkakörülményei bármilyen szempontból eltérnek-e az ország más mentőállomásaitól. Legtöbb kérdésünkre nem kaptunk érdemi választ.
„Az Országos Mentőszolgálat új főigazgatója minden részletre kiterjedően vizsgálja az ön által említett ügyet. Kérdéseire jelen pillanatban nem áll módomban konkrét válaszokat adni, mivel egyrészt a peres eljárás még folyamatban van, másrészt a konkrét személyre vonatkozó információk kiadásához nincs az érintettől felhatalmazásunk. A szekszárdi mentőállomásról elmondható, hogy egyike a közelmúltban részlegesen felújított, dinamizált magyarországi mentőállomásoknak” – írta lapunknak Győrfi Pál kommunikációs és PR-igazgató.
A volt mentős tavaly szeptember óta állást keres. A munkaügyi hivatal kiközvetítette a helyi hulladékkezelő céghez, ahol kukásautó-sofőrt kerestek. Tetszett is volna neki a munka (több volt az ígért kereset, mint mentősként), mégsem őt alkalmazták. A munkaügyi pertől azt várja, hogy a bíróság kimondja az ő igazát.
– A véleménynyilvánításnak különböző formái vannak – fogalmaz. – Véleményt lehet nyilvánítani névtelen levél írásával, hivatali úton történő kérés megfogalmazásával, és így is, ahogy csináltam. Remélem, a bíróság úgy ítéli meg, hogy a demonstrációm nem sértette meg a mentőszolgálat jó hírét, hanem jogos volt. Nem vétettem ezzel akkorát, hogy rögtön a legsúlyosabb szankciót szabják ki rám tizennyolc év szolgálat után. Ha lenne lehetőség, szeretnék visszamenni dolgozni az OMSZ-hez, de előtte tisztázni akarom, hogy foglalkoznak-e a panaszaimmal.
Kisvártatva újabb levél érkezett szerkesztőségünkbe Győrfi Páltól, amelyben azt írta: „Az Országos Mentőszolgálat közelmúltban megbízott új főigazgatója levélben kereste meg az érintett mentődolgozót, amelyben az ügy tisztázása érdekében mielőbbi személyes találkozót kezdeményezett. Az OMSZ célja a lehetőség szerinti békés megoldás.”
Hamarosan kiderül, ez miként sikerül.

2016. január 23.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s