Gyökeresen átírhatja az utolsó jégkorszak végén élt európai népesség sorsáról eddig meglévő ismereteinket 35 prehistorikus holttest DNS-elemzése. Ennek megdöbbentő eredményei szerint az evolúciós léptékben nem olyan régen, tizenöt évezreddel ezelőtt kontinensünkön élt emberek teljesen kihaltak.

Az éghajlati változások okozta társadalmi folyamatok kutatását érthető okból manapság kiemelt sajtófigyelem övezi. Hiszen az elkerülhetetlennek látszó felmelegedéshez való megfontolt alkalmazkodás talán milliók életét mentheti meg a következő évszázadban. Köztudott, hogy számos ilyen időszak volt a múltban, de globális hatásuk miatt ezek közül is kiemelkednek a jégkorszakok. Azt gondolhatnánk, hogy az utolsó eljegesedés maximuma után elkezdődő (geológiai időskálán) gyors felmelegedés, amely alig egy évezred alatt lejátszódott, megváltásként érte a pleisztocén időszak sokat szenvedett európai embereit. De, amint a jénai Max Planck Intézet felfedezése felfedte, ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk.
A 25–19 ezer évvel ezelőtt pusztító kiterjedt eljegesedés idején végletesen megritkult az emberiség, de később, nagyjából
14 500 évvel ezelőtt ennél több történt: egyszerűen eltűntek az addigi lakosok, írja a Washington Post. Természetesen nem maradt lakatlanul a kontinens, hanem a felmelegedő tájakra benyomuló jövevények váltották a korábbi lakókat. Hogy utóbbiak hova tűntek, az rejtély, de úgy tűnik, hogy közülük senki vérvonala nem maradt fenn, magyarul utód nélkül kihaltak.
A vizsgálatban 35 modern ember (Homo sapiens) maradványait elemezték, korukat 35 ezer évtől hétezer évesig datálták. A holttestek szerte Európából származtak, voltak közöttük Olaszországban, Németországban, Franciaországban, de Csehországban és Romániában talált leletek is. A vizsgált emberek nagy valószínűséggel vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. A kutatóknak sikerült maradványaikból elemezhető örökítőanyagot kivonniuk.
A leszármazási vizsgálatokhoz általában nem a sejtmagban található DNS-t elemzik, hanem a mitokondriumnak nevezett sejtszervecske saját, független örökítőanyagát (a mitokondriumok ugyanis korábban önálló baktériumok voltak, amelyeket az ősi sejt bekebelezett). A mitokondriális DNS csak anyai ágon öröklődik, így egyértelműbb leszármazásai deríthetők fel a segítségével.
A kutatók őszinte meglepetésére olyan embereket találtak a 35 holttest között, akik örökítőanyaga az úgynevezett M-csoportba sorolható. Ez a DNS-típus teljesen ismeretlen a modern „őslakos” európaiak között, viszont Európán kívül, például az indián vagy az ázsiai népeknél kifejezetten elterjedt. Az, hogy a jégkorszak végén ez a DNS-csoport kiveszett Európából, arra utal, hogy drasztikusan (akár a nullára) lecsökkent a korábbi lakók népességmérete, és megjelentek a kontinensen a talán Ázsiából, Afrikából érkező új csoportok.
Ez a példátlan népességcsere a tudósok szerint nem véletlenül akkor történt, amikor instabil volt az éghajlat (a gyors felmelegedést rövid ideig tartó újbóli lehűlés követte, majd beköszöntött a máig tartó stabil meleg időszak). Nem gondolják, hogy önmagában a klíma változása elegendő lett volna a teljes népesség eltűnéséhez. De hozzájárulhatott, hogy például járványok vagy belső háborúskodás miatt meggyengülhessenek a korábbi lakosok, és a hódítók győzedelmeskedhessenek.

2016. február 11.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s