Néhány hete a Facebookon milliók döbbentek meg Jedi, a kutya varázslatos képességein. Az amerikai eb hétéves gazdája, az I-es típusú cukorbetegséggel élő Luke mellett van szinte folyamatosan, és a fiú illatából azonnal tudja, hogy vészesen megváltozott a vércukorszintje. Ezzel nemegyszer megmentette már az életét, az Erő egyértelműen velük van. A kutyák a betegségekre jellemző, párolgó, de számunkra észrevehetetlen anyagok felismerése folytán számos kór korai felismerésében hasznosnak bizonyultak.

A párizsi Université Pierre et Marie Curie urológia tanszékén öt évvel ezelőtt 66 férfitól vettek vizeletmintát. Mindannyian prosztatabiopszián estek át, felük rákosnak, felük tumormentesnek bizonyult (utóbbiak alkották a kontrollcsoportot). A vizeletmintákat megszagoltatták egy belga juhász kutyával, amelyet két éven át a prosztatarákra jellemző kémiai jelzőanyagok (markerek) felismerésére treníroztak. Az állat a 33 rákbeteg vizeletmintájából harmincat felismert, három próba során viszont egy kontrollcsoportba tartozó (egészséges) férfi mintáját választotta ki. Csakhogy az egyik „fals pozitív” választásról mégis kiderült, hogy a kutyának volt igaza, és nem a labornak. Az egészségesnek hitt férfiról később ugyanis bebizonyosodott, hogy mégis prosztatadaganata volt, de olyan korai stádiumú, hogy a bevett labormódszerek nem mutatták ki. Az „egészségesben is daganatot találó” kutya története nyomán hatalmas sajtóérdeklődés irányul mind a mai napig a betegséget kiszagoló ebek felé.
A legutóbbi történet főhőse, Jedi egyik éjjel felébresztette Luke anyját. A nő először nem értette, miért riszt az eb, ugyanis a vércukormonitor nem jelzett. Mégis hitt a kutyának, vért vett a gyerektől – aki még mindig aludt –, és kiderült, hogy vércukorszintje vészesen leesett. A műszer csak tíz perccel a kutya jelzése után kezdett riasztani. A Luke-hoz hasonló, I-es típusú (inzulinhiányos) cukorbetegséggel küzdő gyerekek sokszor maguk nem veszik észre, ha vércukorszintjük kimozdult a normális tartományból, így a megbízható külső visszajelzéstől függ az életük. Jedit kölyökkora óta képezték arra a célra, hogy felismerje a kilélegzett levegő, illetve a bőrből párolgó anyagok szagának vércukorszintre jellemző változásait.
Rengeteg hasonló anekdotát lehet találni az interneten arról, hogy cukorbetegek kedvtelésből tartott kutyája mindenféle célirányos képzés nélkül furcsán kezdett viselkedni, és ezek az alkalmak látszólag egybeestek a gazda vércukorszintjének leesésével. Ezeket az állításokat egyes tudományos, ellenőrzött kísérletek is megerősítették (bár e vizsgálatok szigorú képzésen átesett kutyákkal történtek). A tesztek jellemző eredménye szerint a kutyák az esetek kilencven százalékában felismerték az alacsony vércukorszintű ember testszagát.
De a diabétesz csak az egyike azoknak a betegségeknek, amelyek állapotváltozását a szag alapján képesek felismerni a kutyák. Két másik kórcsoport esetében is hasznosak lehetnek: a rosszindulatú daganatos megbetegedések és a neurológiai rohamok korai jelzésénél.
Jedihez hasonló hírnévre tett szert néhány éve Daisy, a labrador, amely egy napon nem tágított női gazdája melle mellől. A kutya, amely korábban sosem viselkedett így, addig erősködött, míg a hölgy elment orvoshoz, és korai stádiumú melldaganatot találtak nála. A gazda, Claire Guest azóta a kutyák orrának orvosi alkalmazásáért küzdő angol civil szervezet vezetője. Néhány tapogatózó jellegű kutatás eredményei valóban a kutyák képességeit hangsúlyozzák. A fent idézett prosztatarák-vizsgálat mellett pozitív eredménnyel zárultak az emlő, a tüdő, a húgyhólyag és a bőr rákos daganatainak felismerésére trenírozott ebeket tesztelő kísérletek. Nagy-Britanniában ezekben a hónapokban folyik az első tömeges klinikai vizsgálat, amely esetleg a rutinszerű klinikai alkalmazás előszobája lehet.
Az epilepsziás rohamok sokszor életveszélyes helyzetekbe taszíthatják a betegeket, hiszen könnyen balesetet szenvedhet, akit utcán, munkavégzés közben felkészületlenül ér a roham. Vannak azonban kutyák, amelyek – valójában senki sem érti, hogyan, de – már jóval a roham kezdete előtt megérzik a bajt, és erre figyelmeztetik is a beteget. A roham-előrejelzés még talányosabb, mint a rák- vagy a vércukorszintjelzés. Ugyanis míg utóbbiaknál egyértelműen a szagot ismerik fel az állatok, a roham előtt nem tudni, hogy mit vesznek észre. Emiatt tudományos bizonyítékot is nehéz találni e képességre, és a célzott kiképzés is lehetetlen. Az epilepsziásokat segítő kutyák mind spontán sajátítják el ezt a tudományt.
E történetek alapján sok kutyabarát azonnal kedvencére bízná életét, de óvatosságra kell őket intenünk. Bár a kevés kutyát tesztelő, előzetes vizsgálatok reménykeltő eredménnyel zárultak (ezek szerint a kutyák az esetek nagy részében, bár nem minden esetben helyesen ismerik föl a betegséget), még hiányoznak a döntő erejű, monumentális vizsgálatok. A kutya jelenleg semmiképp sem helyettesítheti a rendszeres vércukorszintmérést és a rákszűrést.

2016. március 24.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s