A Távol-Keleten és szerte a világon soha nem látott ütemben folyik az ipari termelés automatizálása. Az ipari robotok térnyerését pedig ma már nemcsak a hagyományos alkalmazási területnek számító autóipar tüzeli, hanem az elektronikai készülékek gyártása is. A robotok sok szempontból előnyösebbek a gyártulajdonosok számára az emberi munkásoknál. De hogy e gépek bevezetése hogyan hat a munkaerőpiacra, az erősen kérdéses.

Hatvanezer fővel csökkenti alkalmazottainak számát egyik gyárában az Apple-termékek egyik legfontosabb kínai beszállítója, a Foxconn, írta meg néhány hete a világ szinte összes technológiai híroldala. A lépés jelentősége kettős. Egyrészt utal arra, hogy – történetük során először – valamelyest csökkent az iPhone-ok iránti kereslet. Másrészt a kínai ipar hangsúlyeltolódását is mutatja. A cég bejelentése szerint a 110 ezer munkás 50 ezerre való csökkentésével párhuzamosan a kieső munkaerőt robotokkal szándékoznak pótolni. Ugyanerre a lépésre készül a térség több száz hasonló cége. Bár a Foxconn illetékesei később igyekeztek cáfolni a tömeges leépítésről szóló híreket, ha mások is hasonló lépésekre készülnek – és miért tartanák meg az embereket, ha egyszer már megvették helyettük a robotokat? –, az sok millió ember állását veszélyezteti.
A döntést a befektetők szempontjából az indokolja, hogy a kínai munkaerő már nem olyan olcsó, mint korábban, és a létszáma sem fedezi a szükségleteket olyan könynyen. Az elmúlt évtizedeket jellemző expanzív gazdasági növekedés főként az elmaradott vidéki területekről az ipari városokba áramló dolgos kezek végeláthatatlan áradatára támaszkodott. A szakképzettség hiánya és a munkakörülmények gyászosan rossz mivolta gyakorta okoz munkahelyi baleseteket. Két éve épp abban a városban, Kunsanban (Kunshan) történt robbanás egy fémüzemben, ahol a Foxconn-gyár is működik. A robbanásban 146-an haltak meg. Az olcsó munkaerő lehetővé tette, hogy Kína a világ termelőüzemévé váljon, ugyanakkor az alacsony képzettségi szint és a modern gyártástechnológiák mellőzése megakadályozta, hogy az ország a fejlesztés és az innováció terén is meghatározó szereplővé váljon. Ezért a kínai gazdaság irányítói is ösztönzik a robotizálást, amelytől a gazdaság diverzifikálását és magasabb szintre emelését várják.
Ugyanakkor sokan arra figyelmeztetnek, hogy a kínai robotláz nem több ipari buboréknál, amely a megalapozatlan várakozások be nem teljesülése következtében hamarosan kipukkan. Az utóbbi években negyven, robotokkal foglalkozó ipari park nyílt az országban, Sencsenben (Shenzen) a két évvel ezelőtti kétszázról háromezerre nőtt a robotokkal foglalkozó vállalatok száma. 2014-ben Kínában adták el a világszerte értékesített 227 ezer ipari robot negyedét (56 ezret), ami több mint másfélszeres növekedés az előző évhez képest. Több jel is arra mutat, hogy sok cég bevételei nem fedezik majd a beruházást.
Ez legyen a kínaiak baja – gondolhatnánk, csakhogy az ipari robotok térnyerésének gazdasági hatásai korántsem csak több ezer kilométerre tőlünk érződnek. Bár jóval kisebb mértékben, mint Kínában vagy Dél-Koreában, de Európában is terjedőben van az ipari termelés automatizálása. Az egyik legnagyobb iparirobot-gyártó ABB minapi sajtóbeszélgetésén elhangzott, hogy hazánkban 2014-ben és 2013-ban ötszáznál is több ilyen robotot értékesítettek, az azelőtti években pedig e szám megközelítette az ezret is. A Magyarországon működő ipari robotok száma ezzel folyamatosan nő, 2014-ben meghaladta a 4300-at. A robotok magyarországi gyakorisága a világátlag alatt van. Míg a világon átlagosan 66 ipari robot jut tízezer emberre, nálunk 49. Az elkövetkező időszakra az iparági szakértők globálisan évi tizenöt százalékos bővülést várnak, így 2018-ban talán már 400 ezer ilyen berendezést fognak eladni világszerte.
A robotok gyorsabban, olcsóbban, pontosabban termelnek az embereknél, olyan munkákat is elvégeznek, amelyek egy ember számára igen veszélyesek lennének. Emellett nem mennek szabadságra, táppénzre, nem tömörülnek szakszervezetbe, nem sztrájkolnak. Szóval a tulajdonosnak – ha megvan ehhez a kellő tőkéje, és el tudja adni a robotok készítette több terméket – vélhetően megéri a befektetés. Az iparitechnológia-váltások ugyanakkor a múltban nem mindig jártak azonnali előnyökkel a munkásokra nézve. Az első ipari forradalom idején a gépesítés okozta tömeges elbocsátások miatt felháborodott munkások sok esetben gépromboló mozgalmakba tömörültek, és tettleg is az ellenségnek kikiáltott berendezések ellen fordultak. Bár a robotok épsége mostanság talán nincs veszélyben, könnyen előfordulhat, hogy nálunk is sok ember veszíti el miattuk a munkáját az elkövetkező években.
Az ABB illetékesei – ez talán természetes – nem osztják ezeket az aggodalmakat. Egy németországi felmérést idéznek, amely szerint minden egyes szolgálatba állított robot három új munkahelyet hoz létre. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy a robot által végzett munkafázison dolgozó korábbi alkalmazottak mindegyikének megmarad az állása, sőt még fel is vesznek a posztra három embert. Hanem a hatékonyabbá váló termelés, a költségcsökkenés és általában az üzem termelékenységének növekedése az egyéb munkafolyamatok területén vagy a beszállítók területén is megnövekedett intenzitást és így esetleg több munkavállalót igényel. Emellett terjedőben vannak azok a robotok, amelyek nem kiváltják az ember munkáját, hanem együttműködnek vele. Más iparági elemzések nem teljes mértékben osztják ezeket az optimista várakozásokat. A texasi Rice Egyetem közgazdásza, Moshe Vardi egy tanulmányában egyenesen azt várja, hogy a robotok a középosztály által betöltött állásokat csökkentik majd leginkább, ezáltal növelni fogják a társadalomban meglévő egyenlőtlenségeket. Abban sokan egyetértenek, hogy 2045-re a ma még emberek által végzett munkafolyamatok felét robotok végzik majd. A különbségek abban állnak, hogy eközben mivel foglalkoznak majd az emberek.
A korábbi ipari forradalmak tapasztalata mindenesetre az, hogy a kezdeti, munkanélküliségről és csökkenő bérekről szóló félelmek többségükben nem igazolódtak be. Ennek oka, hogy a gépek bevezetésével valóban új, már jóval kifinomultabb szaktudást igénylő állások jöttek létre, a termékek pedig olcsóbbak és jobb minőségűek lettek. A svéd Uppsalai Egyetem közgazdászai megvizsgálták az ipari robotok 1993 és 2007 közötti hatását a munkaerőpiacra. Megállapításaik szerint a robotok nem csökkentették összességében a munkalehetőségek számát, de ez nem jelenti azt, hogy nem okoztak átrendeződést a munkaerőpiacon. Miközben ugyanis valóban létrejöttek új álláslehetőségek a fejlett gazdaságok nagy szakértelmet igénylő, bonyolult munkaköreiben, addig a nagy szakértelmet nem igénylő, korábban segédmunkásokat, betanított munkásokat foglalkoztató munkakörökben csökkent az állások száma. Tehát ha eddig nem törődtünk a tanulással, és csak alapszintű munkakörök betöltésére vagyunk képesek, elképzelhető, hogy elveszítjük állásunkat a robotok miatt, de ezt továbbképzéssel könnyedén megelőzhetjük.
Még az erős szakszervezeti kötődéssel bíró washingtoni Economic Policy Institute szakértői sem vádolják a robotizálást a 2000-es években újból növekedésnek induló jövedelemkülönbségekért. Mint leírják, az ipari robotok azokban az országokban terjednek, amelyek éppen jelentős gazdasági növekedést élnek át, és így a robotizálás általában együtt jár az állások számának bővülésével.

2016. június 16.

Reklámok