Talán az jelzi leginkább egy találmány tényleges végét, ha a hírre, mely szerint beszüntetik a gyártását, az emberek azért kapják fel a fejüket, mert nem hitték volna, hogy mindmáig készültek belőle új példányok. Így van ez a VHS rendszerű videomagnókkal, amelyek utolsó példányai ezekben a napokban gördülnek le az utolsó japán gyártó futószalagjairól. A VHS-nek meghatározó szerepe volt a nyolcvanas-kilencvenes évek otthoni szórakoztatásában, a késő Kádár-kori Magyarországon pedig afféle státusszimbólumnak számított. Vélhetően sokaknál mostanáig ott porosodik a tévé alatti polcon a videó, mellette pedig a legtöbbször házilag másolt kazetták. Ezeken pedig – egyikük talán még mindig félig kilóg a videó nyílásából – akciófilmek narrátoros kópiái, a gyerek ballagása és olyan műsorok, amelyek az akkoriban soknak tűnő két-három csatorna valamelyikén mentek, miközben mi a másik adót néztük.

750
ezer darab videomagnót értékesített tavaly a japán Funai elektronikai gyár Sanyo márkanév alatt. A készülékeket – ahogy minden mást is – Kínában gyártották.

15
millió példányt tudtak eladni évente a VHS-korszak csúcsán, a nyolcvanas évek végén a készülékekből, írja a Forbes. Most azért döntöttek a befejezés mellett, mert ahogy csökken a darabszám, fajlagosan úgy emelkedik a beszállítóktól vásárolt alkatrészek ára és az egyéb rezsiköltségek is.

90
százalékát uralta 1987-ben a VHS (video home system ’házi videorendszer’) a videomagnó-piacnak, amely

5,25
milliárd dolláros forgalmat bonyolított le (ez 11 milliárd mai dollárnak felel meg). A VHS sikerét az adta, hogy a korábbi drága rendszerekkel ellentétben megfizethető áron biztosította az otthoni filmnézést. Legnagyobb újdonsága pedig a tévéműsorok rögzítésének lehetősége volt.

39
évig gyártottak VHS rendszerű videomagnókat. Bár Magyarországon a VHS betűszó összeforrt az otthoni videózással, korántsem az egyetlen és nem is az első ilyen formátum volt.

2
évvel a VHS beindulása előtt, 1975-ben dobta piacra a Sony Betamax rendszerű videóit. A JVC sem akart kimaradni az üzletből, ezért saját formátummal jelentkezett, ez volt a később iparági standarddá váló VHS.

40
százalékot harapott le rögtön megjelenésének évében a VHS az addig a Betamax uralta piacból. Sokak szerint a VHS technikai szempontból alulmúlta a Betamaxot, a kép- és hangminősége egyértelműen rosszabb volt. Kevesebbe került viszont, egyszerű volt használni, kazettáin pedig hosszabb filmeket lehetett rögzíteni.

4,4
milliárd dollárt tett ki 1986-ban az amerikai pornóipar videokazetta-eladásból és -kölcsönzésből származó bevétele. Sokak szerint ez a szegmens döntötte el véglegesen a VHS–Betamax-háborút. A Sony ugyanis ódzkodott tőle, hogy szexfilmeket forgalmazzanak Betamax kazettákon. A JVC-nek nem voltak ilyen fenntartásai, így e filmek szinte kizárólag VHS-en voltak elérhetők. A pornó elcsábította a lejátszóvásárlókat is, akik ezután persze más filmekből is a VHS-kiadványt vásárolták.

22
évvel ezelőtt jelent meg a DVD, amely lassan kiszorította a VHS-t. A formátum haldoklása azonban sokkal tovább tartott, mint sokan gondolták, hiszen a tévéműsorok rögzítésére is képes, megfizethető DVD-rekorderek csak az utóbbi évtizedben terjedtek el. Az utolsó amerikai mozifilmet tíz éve adták ki VHS-en is.

12
százalékkal csökkentek 2015-ben a DVD-eladások Amerikában (miután 11 százalékkal visszaestek már egy évvel korábban is) a Fortune szerint. Hiába jelennek meg újabb és újabb, egyre nagyobb kapacitású lézerlemez-formátumok, e technológia alig néhány évvel fogja túlélni a VHS-t. Halálát pedig (a félelmekre rácáfolva) nem az illegális letöltések okozzák, hanem a legális internetes videózás (az úgynevezett streamelés).

2016. szeptember 3.

Reklámok