Brit programozók újra életre keltették az Angliában négy éve beszüntetett teletextszolgáltatást. A BBC a teljes digitális átállással egy időben befejezettnek tekintette a Ceefax nevű teletextadást (mely első volt a világon, így iparági szabványt teremtett), a népszerűség csökkenésére és a technológia elavultságára hivatkozva. Maradtak azonban még képújságrajongók, akik éppen a teletext kivégzésével gyanúsítható internet segítségével indították el saját hírközlő szolgáltatásukat.

A rendszer lelke az alig bankkártyányi méretű Raspberry (’málna’) Pi miniszámítógép, amely antennakábelen kapcsolódik a tévéhez. Bár – gondolhatnánk – nincs nagy szenzáció abban, hogy egy számítógéppel teletextszerű képet hozunk létre, itt nem erről van szó. A komputer ugyanis pontosan azokat a frekvenciasávokat használja a szöveg és a primitív grafika továbbítására, mint régen, a képet pedig a tévé dekódolja, miután megnyomtuk a távirányító Text gombját. Nálunk egyelőre a legtöbb csatorna teletextszolgáltatása még működik, de a népszerűség-csökkenés várhatóan hamarosan ezek sorsát is bevégzi.

41
éve indította a brit BBC a világ első teletextadását. Az adattovábbításra a rádióhullámok egy olyan frekvenciasávját használták, amely nem kódolt tévéadást.

30
oldalt tartalmazott mindössze az első teletextrendszer, és minden oldalhoz tartozott négy aloldal (ezek néhány másodpercenként automatikusan váltották egymást, mondhatni, a tévé magától lapozott).

960
karaktert volt képes a teletext egy oldalon megjeleníteni (24 sorban, soronként 40 betűvel). Ez mai szemmel rettentő kis felbontásnak tűnik, de ha belegondolunk abba, hogy a teletext fő feladata mindig is a szöveges hírközlés volt, a célnak megfelelt.

50
font volt 1975-ben egyetlen teletextoldal tárolásának memóriaköltsége, hiszen abban az időben rendkívül drágák voltak az adattároló egységek. Ez az összeg mai áron 171 ezer forintnak felel meg.

77
alkalommal kerestek fel egy-egy teletextoldalt az angolok hetente a nyolcvanas évek elején, napi kilenc percet olvasgatva. Ezzel messze a szigetországban volt a legnépszerűbb a szolgáltatás. Persze az idő nagy részében a teletextezők csak vártak a kért oldalra, hiszen a rendszer sorban sugározta az adatbázisban szereplő oldalakat. Így ha a 200. oldalról a 199.-re akartunk ugrani, meg kellett várni, míg végigfut az összes oldal.

7
évvel az angol eredeti után, 1982-ben indult meg a Magyar Televízió teletextszolgáltatása Képújság néven. Sokáig még a rendes tévéadásba is bejátszották a teletext friss híreit afféle szünetjel gyanánt. A szöveg alatt sugárzott zene azóta ikonikussá lett.

A 303.
oldal a legnépszerűbb ma is szinte az összes csatorna teletextjén. Ez ugyanis az aznap esti tévéműsort tartalmazza. Általában a hármassal kezdődő sorszámú oldalakon található a program, és a legtöbb ember tévéújság helyett böngészi a teletextet. Bár a digitális, a tévéműsort sokkal modernebb formában is elérhetővé tévő televíziózással a teletext e funkciója is elavulttá vált.

499
percnyi adást feliratoznak naponta átlagosan a Duna Tv-n. Miután megoldottá vált, hogy a tévékép és a teletextszöveg egy időben legyen látható a képernyőn, a siketeknek szóló feliratozás vált a teletext legfontosabb alkalmazási területévé. Arról nincs információnk, hogy hányan olvassák manapság a képújságot. Én a cikk írása közben kerestem meg először a hat éve meglévő tévé távirányítójának Text gombját, hogy ellenőrizzem, van-e képújság.

5
percnyi tévéadás VHS-felvétele elegendő ahhoz, hogy a szalagról kinyerjük az adott időpontban sugárzott összes teletextoldalt – jött rá korábban a mostani miniszámítógépes képújság elindítása mögött is álló egyik programozó, Alistair Buxton. Írt hát egy algoritmust, amely a videokazettán tárolt megannyi jelből kikeresi a teletextoldalakat. Mindez elmondása szerint azért fontos, mert a nyolcvanas években a tévétársaságok nem archiválták a képújságot, így az akkor sugárzott szövegek örökre elveszhettek.

2016. szeptember 17.

Reklámok