Észre sem vesszük, pedig már ma is szabályokat, kötelmeket határoz meg számunkra a technológia. Így nem feltétlenül lesz megrendítő, ha a jövőben ugyanezt az egész világ fölött uralkodó szuperintelligencia teszi – véli Csányi Vilmos etológus-író, akinek most jelent meg a mesterséges intelligenciával foglalkozó sci-fije Ő ott bent címmel.

– A regény alcíme szerint utópia. De vajon tényleg az eszményi jövőről szól? Sokak számára a világot irányító szuperintelligencia lehetősége inkább félelmetes.
– Miután elkészültem a könyvvel, felötlött bennem, hogy a műfaja nem igazán science fiction, hiszen a lehetséges jövőt írja le. Szerintem ez a jövő alapvetően pozitív. Természetes, hogy sokan aggódnak amiatt, hogy beláthatatlan erők szabályok közé szorítják életüket, csak azt nem veszik észre, hogy ez már most is működik. Az emberi társadalmak fejlődése nem más, mint a szabályok és a szabadságok rendszerének állandó változása. Ha több százezer évvel ezelőtt egy barlangban hallottuk volna azt, hogy egyszer majd eljön a kor, amikor megkapjuk feldolgozva az állatokat, viszont megtiltják nekünk, hogy magunk vadásszuk le őket, szerintem a legtöbben nem kértek volna ebből a jövőből. Ugyanúgy nem lett volna népszerű az a gondolat sem, hogy csak a kijelölt, kikövezett csíkokra léphetünk rá, és ha nem állunk meg a lámpánál, megbüntetnek minket.
– De miért vetjük alá magunkat az efféle szabályoknak?
– A kötöttségekkel együtt kapunk sok jó dolgot. Folyik a csapból a meleg víz, gyorsabban tudunk közlekedni. A korlátok elfogadása azon múlik, hogy e tilalmak hogyan viszonyulnak az ember által megkövetelt minimális szabadságérzethez. Csak látszólag okozna gyökeres változást, ha e korlátokat a mesterséges intelligencia (MI) határozná meg. Alig vesszük észre, de MI-k már ma is léteznek. Az internetes keresés sem lenne lehetséges MI nélkül. De az intelligenciát tágabban is értelmezhetjük. A földön él hét és fél milliárd ember, őket a kommunikáció ezernyi csatornája köti össze. Bizonyos értelemben ez a rendszer maga a szuperintelligencia – még ha nem is vesszük észre –, mely megakadályozhatja a globális katasztrófákat azáltal, hogy a világban történt eseményekről mindenki szinte azonnal értesül, és sokan tenni tudnak ellene. Gyerekkoromban rendszeresen jöttek hírek arról, hogy Kínában vagy Afrikában százezrek halnak éhen. De ezeknek a híreknek nem volt hatásuk, nem mentette meg azokat az embereket. Manapság ilyenkor azonnal segélyak­ciók szerveződnek.
– Az emberek hajlandók lennének lemondani a szabadságról a jobb élet reményében?
– Ez nem szavazás kérdése. Az internet elterjedéséről sem kérdeztek meg senkit, hogy akarja-e. Egyszerűen megjelentek a kecsegtető lehetőségek és velük együtt a korlátok, az ellenőrzés soha nem látott lehetőségei is. Az evolúció sem az egyén döntése alapján történik. Az emberelődök sem határozhattak arról, hogy akarnak-e közösségbe tömörülni. Megvoltak a társas lét előnyei, amelyek rátermettebbé tették a csoporttagokat, és ez elegendő volt az első társadalmak kialakulásához. De megvoltak a hátrányai is: el kellett viselniük a többieket, meg kellett osztozniuk az ennivalón, gyakoribbak lettek a fertőző betegségek. Ha ezt tudták volna előre, valószínűleg leszavazzák az egészet.
– A regényben a gépi intelligencia egy ember tudatának szimulálásával jön létre. Az esetleges jövőbeli MI-nek feltétlenül emberként kell gondolkodnia?
– Ez az egyik legnagyobb nyitott kérdés. A téma teoretikusainak egy része nagyon aggódik amiatt, hogy ha az általunk létrehozott intelligencia elér egy bizonyos szintet, akkor számunkra már beláthatatlanná válik, így többé ellenőrizni sem tudjuk. Ezek reális aggodalmak akkor, ha saját magunkból indulunk ki, és feltételezzük, hogy az MI ember módjára fog gondolkodni. Számunkra rendkívül fontos a hatalom, ezt természetünk határozza meg. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a gépi értelem is rendelkezni fog hatalomvággyal. Könnyen elképzelhető, hogy teljesen mentes lesz ettől. Talán nem is fogja érteni, hogy az emberek miért törekednek folytonosan birtoklásra, a hatalom megszerzésére. Persze ugyanennyire elképzelhető, hogy a tudat automatikusan magával hozza e motivációk létrejöttét.
– A főhős csak a számítógép memóriájában létezik, nem robot a szó klasszikus értelmében. Miért nem teremtett testet neki?
– Azok a művek, amelyek rengeteg szaladgáló robotot – amelyek elkezdenek szerveződni, és fellázadnak az emberiség ellen – jövendölnek, szerintem komolytalanok. Már ma látható, hogy a gondolkodáshoz nem szükséges a gépi test. Sehol sem magyarázzák meg ezek a művek, hogy honnan szerzik a robotok a működéshez szükséges erőforrásokat. Mindez csak szükségtelen technikai komp­likációkat szülne.
– Azt írja könyvében, hogy a szuperintelligencia által teremtett világ tökéletességét majd időről időre szándékosan megzavarja valami, mert ez így jó. Miért kell ez?
– A múltban mindig az vitte előbbre az emberiséget, hogy egyesek nem elégedtek meg azzal az állapottal, amelyik mindenki másnak jónak tűnt. Ahhoz azonban, hogy valami még jobb jöhessen létre, a legtöbb esetben a régi rend részleges felbomlása teremtett lehetőséget. Félő, hogy egy szu­perintelligencia által létrehozott világban éppen azért áll meg a fejlődés, mintegy befagy egy változatlan állapotba, mert nincs semmi, ami képes lenne feloldani a fennálló rendet. Ezt a feltételt felismerve elképzelhető, hogy szándékosan okozzunk töréseket a rendszerben, lehetőséget biztosítva az újításra.

Ő ott bent

A regény központi alakja Christian, aki test nélküli tudatként létezik egy számítógép memóriájában. Ő a világ első szuperintelligenciája, akit egy ember teljes ideghálózatának gépi leképezésével hoztak létre. Képességei gyorsan fejlődnek, hamarosan a teljes földet képes lesz kormányozni a számítógépes hálózatokon keresztül. El akarja hozni a szép új világot a bolygó minden lakója számára, de eközben meg kell küzdenie saját morális kétségeivel és az életüket egy komputerprogram parancsainak alárendelni vonakodó emberek tiltakozásával.

Csányi Vilmos: Ő ott bent
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2016
2999 forint

2016. október 29.

Reklámok