A szingapúri férfiak alszanak átlagosan a legkevesebbet a világon, naponta 7 óra 18 percet. A holland nők a legtöbbet, majdnem 8 és fél órát minden éjszaka. A magyarok, nyolcórányi alvással, valahol a két érték között helyezkednek el; bár sokan vannak, akiknek hat óra sem jut éjszakánként. Pedig ha tudnák, hogy hosszú távon ez milyen veszélyes, talán egy percre sem hunynák le nyugodtan a szemüket.

Csernobil, Three Mile-sziget, Challenger, Exxon Valdez. Négy katasztrófa, amelyek között egy rejtett körülmény teremt kapcsolatot. A csernobili reaktorrobbanáskor az erőmű mérnökei már tizenhárom órája dolgoztak, pihenőidő nélkül. Hét évvel korábban csak a szerencsén múlt, hogy nem a Three Mile-sziget lett Csernobil helyett az atomerőmű-katasztrófa szinonimája. Az ottani reaktor magja is leolvadt részlegesen, mivel az ugyancsak kimerült, alváshiányban szenvedő technikusok nem vették észre, hogy a hűtőfolyadék elszivárgott.

Néhány hónappal Csernobil előtt, 1986 januárjában robbant fel alig pár másodperccel a start után a Challenger űrsikló. A tragédia utáni vizsgálat megállapította, hogy egyes mérnökök a kilövés napján alig két órát aludtak, mielőtt munkába érkeztek volna. Mint írták, „bár becsülendő a NASA-alkalmazottak elhivatottsága, hogy túlórázzanak, e gyakorlat súlyos kérdéseket vet föl; veszélyezteti a teljesítményt, különösen ha kritikus döntéseket kell meghozni”. Az Exxon Valdez tankerhajó 1989-ben Alaszka partjainál futott zátonyra, 258 ezer hordó kőolajjal szennyezve az óceánt, és kiirtva az ottani állatvilágot. A legénység a katasztrófa előtt 22 órán keresztül dolgozott, hogy olajjal töltse föl a hajó tartályait. Gregory Cousins, a kormányos pedig egyszerűen elaludt a kormány mögött.

Öt óra a minimum

– Az amerikai hadseregben történt balesetek, baráti tüzek vagy a bhopáli vegyi katasztrófa fő okai mögött is az alváshiányt (alvásdeprivációt) találjuk. Ilyenkor a figyelem, a koncentráció, a gyors döntéshozatali képesség sérül – mondja Szakács Zoltán neurológus-szomnológus, a honvédkórház osztályvezető főorvosa, illetve a Magyar Alvásdiagnosztikai és -terápiás Társaság elnöke. – Azt mondják, egy katona számára nincs heroikusabb cselekedet, mint ébren maradni. Holott az a parancsnok, aki nem engedi hadművelet közben is legalább öt órát aludni a katonáit, maga veszélyezteti a küldetés sikerét.

Az öt óra az a minimális alvásmennyiség, amely nélkül hosszú távon képtelenség teljes értékű életet élnünk. Fontos azonban, hogy ez folyamatos alvás legyen. A pihenés, regeneráció szempontjából ugyanis legfontosabb a megfelelő hosszúságú, megszakításoktól mentes, mély, úgynevezett lassú hullámú alvás. A főorvos szerint e mély alvás „olyan, mint a víz vagy a levegő”: lényegbevágó életben maradásunk szempontjából. Ha egyik éjszaka nem jutunk hozzá elegendő mennyiségben, a következő nap nem kétszer annyit, hanem még többet kell aludnunk. Szervezetünk valahogy meg fogja találni a módját annak, hogy hozzájusson az őt megillető mély alváshoz. Magyarul el fogunk aludni, méghozzá a legváratlanabb pillanatban.

Ha nem alszunk eleget, elbutulunk?

A rövid távú alvásmegvonásnak elsősorban neuropszichológiai következményei vannak. Károsodik az emlékezet, az összpontosítás és az agy homloklebenyéhez köthető végrehajtó funkciók.

– Ezektől ember az ember. Ezek segítenek abban, hogy bonyolult feladatokban meglássuk a megoldást. A kialvatlanságnak butító, debilizáló hatása van – folytatja Szakács Zoltán. – De ennél még súlyosabbak a rendszeres alváshiány hosszú távú hatásai. Azon betegeknél, akik alvászavarral fordulnak hozzánk, gyakran kiderül, hogy valójában alvásmegvonásban szenvednek. Későn fekszenek, és korán kelnek, sokan két órával is kevesebbet alszanak mindennap, mint amennyit a szervezetük igényelne.

Gyakran kezdődnek az egészségi ártalmakkal foglalkozó cikkek azzal, hogy modern, felgyorsult világunkban… Miközben ez legtöbbször csak üres frázis, ebben az esetben a probléma lényegét ragadja meg. A villanyvilágítás elterjedése óta az egész világ másfél-két órával kevesebbet alszik, mint annak előtte. Tovább rontott a helyzeten, amikor néhány évvel ezelőtt elterjedtek az érintőképernyős eszközök, amelyek a látható fényspektrum kékes árnyalataiban sugároznak a legintenzívebben. Márpedig ez a fény blokkolja legerősebben a melatoninhormon termelését az agyi tobozmirigyben. A melatonin főként az alvás-ébrenlét ciklus egészséges betartásáért felelős, és az alvást serkenti. Ha termelése csökken, nehezebben alszunk el, és összességében kevesebbet alszunk. A mobiltelefon vagy a táblagép lefekvés előtti nézegetése tehát ébresztő hatású.

Nem gépek vagyunk

Minél fejlettebb egy társadalom, annál inkább erősödik benne az igény (vagy kényszer), hogy az őt működtető folyamatok megszakítás nélkül, a nap 24 órájában üzemeljenek. Ma már éjjel-nappal lehet vásárolni, bármikor mehetünk konditerembe, az emberek jelentős része három műszakban, hol éjjel, hol nappal dolgozik. A munkavégzés, az ember ébrenléti periódusának legaktívabb szakasza a hagyományos „munkaidő” helyett bármely napszakban történhet. Ez pedig az alvás szempontjából végtelenül káros, és teljesen ellentétes az evolúció során a Föld forgásához alkalmazkodott biológiai óránk diktálta ritmussal. Eredetileg ugyanis nappali állatok lennénk.

– Régen az átlagember számára sokkal nehezebben volt megfizethető a világítás: a gyertya, a petróleum. Márpedig sötétben nem sok mindent lehet csinálni az alváson kívül. Ma már viszont könnyűszerrel átrendezhetjük a napszakokat, ami a gyakorlatban legtöbbször a munkaidő kitolását jelenti – tartja az alvásspecialista. – A természeti népek öt-hat órát foglalatoskodnak munkaszerűen, nálunk ez – a munkahelyi és az otthoni munkát összeadva – akár tizenegy óra is lehet. Mindez pedig az alvás rovására megy. A civilizáció az alvás kontójára honosította meg a legtöbb vívmányát.

Belezavarunk a természet rendjébe

Belső óránk tipikus tevékenységeinket is felhasználja arra, hogy időzítse elalvásunk és felébredésünk időpontját. E tevékenységek, például az intenzív testmozgás, a nyugodt étkezés azonban megint csak teljesen rendszertelenné váltak az elmúlt évtizedekben. A fitnesztermek este tízkor még javában üzemelnek, éjjel futók köröznek a Margitszigeten, hétköznap alig jut idő arra, hogy leüljünk az asztalhoz nyugodtan enni. De a fény gyakorolja a legnagyobb hatást alvásciklusunkra. A mesterséges fény éjjel és nappal is megzavarja belső óránkat. Éjjel világítunk, holott sötétnek kéne lennie, nappal pedig nem a szabadban, a napfényben tartózkodunk, hanem ennél sokkal kevésbé megvilágított helyiségekben.

Az alvásmegvonásnak tehát vannak azonnali pszichikai következményei. Ezzel mindenki tisztában van, aki már látta a hétfő reggeli egyetemi előadásokon általánosnak számító üveges tekinteteket. Ugyanakkor rengeteg hír érkezik folyamatosan arról, hogy a rendszeres elégtelen alvásmennyiség közép- vagy hosszú távon növeli a rák, a diabétesz vagy a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. Kérdés ugyanakkor, hogy ezek a tanulmányok az alapvetően egészségtelen életmódot folytató emberek szervezetére nehezedő ezernyi faktort sikeresen választották-e szét egymástól. Aki ugyanis keveset alszik, az feltételezhetően sokat dolgozik, cigarettázik, sok a stressz az életében, vélhetően keveset sportol, sok zsírt, szénhidrátot eszik, és így tovább.

Nem leszünk egészségesebbek, ha többet alszunk

– Direkt kapcsolatot a súlyos betegségek és a kevés alvás között nem lehet kimutatni, így megalapozottan azt sem állíthatjuk, hogy ha valaki sokat alszik, akkor nem kaphat el valamilyen kórt. Az viszont biztos, hogy az elégtelen alvás miatt zavart szenvednek a szervezet regeneráló funkciói – mondja Szakács Zoltán. – Ennek következményei egyértelműen jelentkeznek például az ember hangulatában. A depresszió már ma is a harmadik legsúlyosabb munkát gátló betegség Magyarországon, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint néhány éven belül a világon ez lesz az első számú munkaképtelenséget okozó kór.

De sok más tünetegyüttes is az alvásdepriváció számlájára írható. Így a vegetatív idegrendszer működésének felborulásából fakadó emésztőszervi betegségek, például a reflux, a krónikus hasmenés. Az immunrendszer károsodása pedig hosszú távon valóban rákkeltő hatású lehet. Szervezetünkben ugyanis nap mint nap jönnek létre tumorsejtek a bennük keletkezett mutációk eredményeképpen. Immunrendszerünk sejtjeinek lenne a feladatuk az, hogy ezeket még idejekorán felismerjék és semlegesítsék. Ha az alváshiány miatt erre nem képesek, megnövekszik a daganatok kialakulásának veszélye. A WHO emiatt a több műszakos munkaköröket egyenesen rákkeltő hatásúaknak minősítette. Ezt az is erősíti, hogy az alvásmegvonás magával hoz számos más egészségtelen szokást is. Az álmos ember hajlamosabb több szénhidrátot, alkoholt fogyasztani, és kevesebbet mozogni.

Miért alszunk?

Hogy az alvásmegvonás összes veszélyével tisztában legyünk, érdemes tudnunk, mi is végső soron az alvás szerepe az életünkben. Pontosabban érdemes lenne tudnunk.

– Arra, hogy miért alszunk, a mai napig nem tud egyértelmű választ adni a tudomány. Egyet tudunk: ha nem alszunk, meghalunk. Bizonyítottan tizenegy napig tudott valaki ébren maradni. Ezután olyan súlyos élettani problémák lépnek föl, amelyek halállal végződnek – tájékoztat Szakács Zoltán. – Vannak olyan agyi funkciók, amelyek csak alvás közben működnek. Vannak hormonok, amelyek csak ekkor termelődhetnek. A növekedési hormon például elengedhetetlen a gyermekek növekedéséhez. A memória rögzüléséhez is szükséges az alvás álomfázisa. Az agykéreg alvás közben több energiát használ el, mint éber állapotban. Tehát alvás közben nagyon komoly munka folyik az agyunkban. Az agy nem abban az értelemben alszik, mint a szervezet egésze. Bár a működése megváltozik, de az intenzitása nem csökken.

2016. november 12.

Reklámok