Magukra találtak az amerikai magánbörtönöket üzemeltető cégek részvényei Donald Trump választási győzelme után. A befektetők fellélegezhettek, megszabadultak a demokratáktól, akik be akarták tiltani a privát fegyintézeteket. Ez a tönk szélére taszította e vállalatokat, de lehet, hogy a lobbistáik könnyebben szót értenek az új elnökkel.

Ezek az intézmények nem nyújtanak javító célzatú szolgáltatásokat és programokat, és nincsenek meg a kellő forrásaik (mint a szövetségi börtönökben). Nem takarítunk meg velük jelentős költséget, és nem biztosítják a kellő biztonságot – írta jelentésében nemrégiben Sally Yates amerikai helyettes államügyész. Mindez hatalmas meglepetésként érhette azokat, akik épp azért támogatják az állami szolgáltatások magáncégekhez való kiszervezését, mert azok biztosan olcsóbban, hatékonyabban és általában magasabb színvonalon látják el a feladatot.
De az érintett cégek számára a hideg zuhany csak ezután jött. A fenti konklúziók miatt a kormány úgy döntött, hogy a jövőben nem fog a magánbörtönökbe elítélteket beutalni, írja a The Washington Post. Persze nem azonnal zárják be az érintett tizenhárom amerikai börtönt. A fennálló szerződések érvényben maradnak, de már nem újítják meg őket. Így a következő öt évben fokozatosan kerülnek át a rabok állami intézetekbe.

Csúnya lobbiérdekek

A jelentés szerint a magánbörtönök szinte minden tekintetben – a nyolc vizsgált biztonsági szempont közül hatban – rosszabbul teljesítenek az állami intézményeknél. Például nyolcszor több becsempészett mobiltelefont koboznak el az ottani raboktól; amelyeket tehát előtte sikerült bejuttatni nekik. Több a rabok közötti, illetve az őrök ellen elkövetett erőszak is. Nemcsak a büntetés-végrehajtás, de a belbiztonsági minisztérium is felülvizsgálja a magáncégekkel kötött szerződéseket: ugyanis az illegális bevándorlók internálótáborait szervezték ki e vállalatokhoz.
Egyelőre csak a szövetségi büntetés-végrehajtás által magánbörtönökbe küldött 22 660 elítéltről van szó, de a szövetségi államokon belül is működnek ilyen profitorientált fegyházak. Elemzők szerint az állami szervek követni fogják a szövetségi hatóság lépéseit, ami összesen 128 ezer elítélt áthelyezését és a privát börtönök teljes kiürülését eredményezheti. A világon Amerikában a legmagasabb a börtönben tartott népesség száma, összesen 2,2 millió, miközben még a négyszer több lakosú Kínában is kevesebb ennél.
A hírre meredeken esni kezdtek a cégek részvényei, eddig már több mint kétmilliárd dollárt veszítettek piaci értékükből. Egyelőre még nem látszik, hogy hol fog megállni az árfolyam, de azt senki nem gondolja, hogy mindez az iparág teljes végét jelentené. Egyszerűen azért, mert az egyre emelkedő számú amerikai elítéltet valahol el kell helyezni.
Hat évvel ezelőtt még csak 1,6 millió szabadságvesztésre ítélt bűnöző élt az Egyesült Államokban, ez a szám mára 600 ezerrel emelkedett. Emellett a magánbörtönöket üzemeltető cégek erős lobbipozíciókkal rendelkeznek a legmagasabb kormányzati körökben, főként a déli szövetségi államokban. A vádak szerint részben az ő kijáróik állnak sokszor a bebörtönzöttek számának meredek emelkedéséért felelős szigorú törvények mögött is. Bernie Sanders, a Demokrata Párt korábbi elnökjelöltjelöltje az emberi jogok lábbal tiprásának nevezte, hogy létezik egy erősen profitorientált iparág, amely egyértelműen abban érdekelt, hogy minél több embert zárjanak rács mögé; függetlenül a vétség vagy bűntett súlyától, társadalmi veszélyességétől. De a morális ellenérzések kevéssé játszanak szerepet a politikai döntésekben, vélhetően kitalálnak majd nekik valamilyen új funkciót akkor is, ha bentlakóik egy részét elveszítik a közeljövőben.
Már meg is kezdték tevékenységük átpozicionálását. A korábbikkal szöges ellentétben az utóbbi egy-két évben a The Nation magazin szerint egyre több pénzt fektetnek az elítéltek börtönön kívüli ellátásába. Rehabilitációs, a társadalomba visszavezető központokat nyitnak, pszichikai intézeteket működtetnek a mentálisan sérült elítéltek gyógyítására, illetve olyan megfigyelőeszközöket fejlesztő leányvállalatokat alapítottak, amelyek a próbára bocsátott vagy házi őrizetre utalt elítéltek nyomon követését segítik. Ez a terület a várakozások szerint nagy jövő elé néz, hiszen hamarosan rengeteg elítélttel kell kezdeni valamit, és a börtönök telítődésével az alternatív megoldások kerülnek előtérbe.

Humánus utópia

Ha azt gondolnánk, hogy a magánbörtön az amerikai kapitalizmus terméke, nagyot tévedünk. Az első profitorientált vállalkozásként működő börtönt a XVI. századi Angliában hozták létre, nem kis részben Morus Tamás hatására, aki Utópia című művében – az elítéltek megbüntetésének humánus formájaként – a bebörtönzést javasolta a kivégzés alternatívájaként. A XIX. századig szinte minden börtön magánkézben volt Nagy-Britanniában, csak ezt követően államosították ezeket. Százéves szünet után az első angol magánbörtön, a Wolds 1992-ben nyílt meg. Azóta visszakerült állami kezelésbe. Tizennégy fegyintézet és több, illegális bevándorlókat tartó intézmény azóta is magánkézben van. Nagy-Britanniában hasonló társadalmi vita zajlik a privát börtönökről, mint az Egyesült Államokban.

Újkori rabszolgaság?

Tizenegy országban működik magánbörtön a világon. Bár az Egyesült Államokban él a legtöbb rab privát intézményben, korántsem ott tartják az elítéltek legnagyobb részét ilyen intézetekben. Angliában tizenöt, Ausztráliában tizenkilenc százalékuk ilyen fegyházban raboskodik. Ott a bevándorlók kizárólag magántáborokban várják sorsuk eldőlését. Vannak részben vagy egészben magáncégek által működtetett börtönök Brazíliában, Japánban, Németországban, Peruban, Chilében, Dél-Afrikában és Új-Zélandon is.
A legtöbb ország azonban szigorúan korlátozza, hogy a magáncégek pontosan milyen állami funkciókat vehetnek át, és hogy kik kerülhetnek ilyen intézménybe. Németországban például vannak ugyan magánbörtönök, de az intézmények vezetői és a biztonsági személyzet tagjai csak közalkalmazottak lehetnek. A cégek tehát csak a fenntartásból vállalhatnak részt, nem ők „tartják fogva” az embereket. Izraelben néhány éve megpróbáltak magánbörtönöket nyitni, de a legfelsőbb bíróság határozata ezt meggátolta – szerintük ugyanis a fogva tartás jogának profitorientált vállalkozásoknak való átruházása sérti az emberi jogokat.
Az amerikai államnak talán nem volt jó üzlet kiszervezni a rabokat magáncégeknek, a vállalatoknak – a mostani döntésig – nagyon is az volt. Az amerikai börtönpiac két főszereplőjének, a CCA és a GEO vállalatnak a tavalyi bevétele 1,79, illetve 1,84 milliárd dollár volt. Ez nemcsak a rabok tartása után járó állami apanázsból származik, de a fogvatartottak dolgoztatása utáni profitból is. Egy rab órabére 0,23–1,15 dollár között van, miközben a szabadok minimálbére 7,25 dollár óránként. A legkülönfélébb munkákat végző elítéltek utáni nyereség tavaly 558 millió dollár volt. Sokan ezt újkori rabszolgaságnak nevezik. Noha rengeteg okból igaztalan e hasonlat (például azért, mert ezek az emberek nem ártatlanul raboskodnak), a déli államokban mezőgazdasági munkára hajtott, szinte kizárólag fekete elítéltek és a felettük őrködő, szinte kizárólag fehér fegyveresek képe valóban a polgárháború előtti időket idézheti.
De ez a látvány nem biztos, hogy az ottaniak közül sokakat zavar.

2016. november 19.

Reklámok