Huszonöt évvel ezelőtt, 1991. november 24-én hunyt el Freddie Mercury, a Queen frontembere. Az énekes az AIDS máig legismertebb áldozata. Bár talán a Queen az emberek emlékezetében másodlagos helyre szorul a hatvanas évek angol együttesei, a Beatles és a Rolling Stones mögött, Mercuryt sok zenetörténész a rock legbriliánsabb dalszerzőjének, illetve legnagyobb tehetségű énekesének és zongoristájának tartja. Az évforduló alkalmából újra megjelentek a zenész legjobb barátjának visszaemlékezései.

A sajtóban az utóbbi két héten megjelent találgatásokra reagálva, meg szeretném erősíteni, hogy HIV-pozitív és AIDS-es vagyok. Eddig úgy éreztem, úgy helyes, ha mindezt az információt eddig titokban tartom, hogy védjem a körülöttem élők személyiségi jogait. De most eljött az idő, hogy a barátaim és a rajongók megtudják az igazságot, és remélem mindannyian csatlakoznak hozzám és a doktoraimhoz e szörnyű betegség elleni harcban. A magánéletem nagyon fontos számomra, és eddig is híres voltam arról, hogy erről nem adok interjút. Kérem, fogadják el, hogy ez a jövőben is így lesz – ezt a közleményt jelentette meg Freddie Mercury menedzsere 1991. november 23-án.

A néhány mondat annak ellenére sokkolta a világot, hogy Mercury betegsége már évek óta nyílt titok volt. Mégis, szembesülni azzal, hogy egy híres, mindenki által ismert, és a legtöbbek által szeretett embert ugyanúgy elragadhat a kór, mint az ismeretleneket, milliókat töltött el félelemmel.

A nyilatkozat közlése után alig telt el 24 óra, és a zenész meghalt. Mint kiderült, életének utolsó hónapjaiban már nem is tudott kikelni az ágyból, látása rohamosan romlott. Mindezek miatt a végén a halál siettetése mellett döntött, és a fájdalomcsillapítókon kívül visszautasította (az akkor még egyébként sem sokat használó) orvosságokat. A gyász napjai és a temetés világszerte AIDS-ellenes tüntetéssé lényegültek át, és a Mercury halála felett érzett sokk talán hozzájárult ahhoz, hogy az azóta eltelt negyed században olyan fejlődésen ment át az AIDS-kezelése, hogy sokan a HIV-fertőzöttséget már nem is halálos, inkább krónikus betegségnek tekintik.

sfondofreddie__1259771692

Akkor, 1991-ben néhányan felvetették, hogy ha Mercury hamarabb beismeri betegségét, akkor talán ismertségét latba vetve segíthetett volna felhívni a világ figyelmét a megelőzés és a biztonságos szex életmentő voltára, különösen a meleg közösség tagjai körében. Peter Freestone, Mercury egyik barátja a zenész nevét viselő könyvében (Freddie Mercury, fordította: Pap Zoltán, Helikon KIadó, 2016. Ára: 3999 forint) arról ír, hogy korábban többször gondolkodott azon, hogy nyilvánosságra hozza a betegségét, végül azonban a legvégső pontig a hallgatás mellett döntött. De az egészségnél belsőségesebb magánügye nincs az embernek, senki sem ítélhető el azért, hogy betegségét nyilvánosságra hozza, vagy éppen egyedül küzd az elkerülhetetlennel. Ezt az angol bulvárlapok sosem gondolták így. Már 1986-ban – alig néhány hónappal a sok ezer magyarnak generációs élményt nyújtó budapesti koncert után – kitudódott, hogy Mercury AIDS-tesztet végeztetett magán. Akkor (és a legvégsőkig utána is) tagadta, hogy a vizsgálat pozitív eredményt hozott volna. A következő években azonban az énekes rendszeresen szerepelt a Sun vagy a Daily Mail címlapján, ahol romló fizikai állapotából szenzációt gyártva újra és újra felmelegítették az egyre nehezebben cáfolható pletykákat.

Brian May és a Queen többi tagja később elmondták, hogy ők már régóta tudtak a betegségről. Utolsó, Mercury életében megjelent lemezük, az Innuendo felvételei azért haladtak olyan lassan, mert az énekes csak időnként érezte elég erősnek magát a munkához. Az együttes többi tagjai ilyenkor azonnal a stúdióba siettek, hogy egy-két órát együtt dolgozzanak a frontemberrel. Mercury a visszaemlékezések szerint nem volt szomorú a közelgő vég miatt. A munkába próbált temetkezni, azt mondogatta, hogy „Írjatok még nekem [dalokat], csak énekelni akarok, meg akarom csinálni, hogy ha már nem leszek, ti be tudjátok fejezni.” Az egyik jelenlévő hangmérnök szerint nem félt a haláltól, „nehéz ezt másoknak elmagyarázni, de nem éreztünk szomorúságot, sőt boldogságban teltek ezek a napok. Freddie volt az egyik legmókásabb ember, akit ismertem, mindig nevettünk […] Mindig azt mondogatta, nem akarok [a halálra] gondolni, csak dolgozni akarok.”

– Őt mondják a rocktörténet legjobb torkának. Hihetetlen kvalitásokkal rendelkező énekes volt. Talán Ian Gillant, a Deep Purple énekesét lehet hozzá mérni ugyanabból a korszakból emlékszik vissza Jávorszky Béla Szilárd, rocktörténész. – Viszonylag későn, a húszas évei közepén alakította meg a Queent, de az együttes hamar a hetvenes-nyolcvanas évek meghatározó brit zenekarává vált.

5367512-3987887017-326646

A megállíthatatlan tettvágy Freddie Mercury egész életére jellemző volt. Farrokh Bulsara néven született 1946-ban az akkor még brit gyarmat Zanzibári Szultanátusban. Szülei indiai párszik voltak, a család a zoroasztrizmus vallást követte (e vallás hagyományai szerint celebrálták 45 évvel később temetését is). A család hamarosan visszatelepült Indiába, a kis Farrokh itt töltötte gyermekéveit. Hét éves korától tanult zongorázni, és nem volt tehetségtelen: azonnal le tudta játszani zongorán a dalokat, amelyeket a rádióban hallott. Tizenkét évesen alapította meg iskolai együttesét The Hectics [A hektikusok] néven, és nyugati rock and rollt, főleg Cliff és Little Richard-számokat játszottak. Farrokh pedig Freddie-nek kezdte hívni magát.

Később visszatért Zanzibárba, de 17 éves korában családjával együtt menekülni kellett onnan, mert zanzibári forradalom kitörése után ezrével gyilkolták az országban a bűnbaknak kikiáltott arabokat és indiaiakat. Ekkor költöztek Angliába, ahol Freddie művészeti és grafikusi diplomát szerzett (és ő tervezte a Queen későbbi oroszlános-főnixmadaras címerszerű logóját is). Peter Freestone a könyvébek külön kihangsúlyozza, hogy Mercury tervező-grafikusnak, afféle kreatív munkásnak tartotta magát, és nem művésznek (legalábbis a képzőművészet terén). Diplomázása idején a kensigtoni piacon dolgozott, ahol akkori barátnője, Mary Austin segített neki. (Mercury biszexuálisnak vallotta magát, voltak női és férfi partnerei is). Austin életének utolsó időszakában újra közel került hozzá, és rá hagyta kensingtoni házát is, ahol a nő jelenleg is él.

De – ahogy édesanyja később visszaemlékezett – Jimmy Hendrix hatására ekkora már végleg eldöntötte, hogy a rock and rollról fog szólni az élete. A hatvanas években több tiszavirág-életű együttesben is játszott, de az áttörés elmaradt. Aztán 1970-ben Brian May-jel és Roger Taylorral megalapították a Queent (John Deacon egy évvel később csatlakozott az együtteshez). Mercury az elnevezést így magyarázta: a Queen [királynő] név „magától értetődően királyi, egyúttal erőteljes hangzású. Általános és kortalan értelmű. Természetesen tisztában vagyok a meleg értelmezésével is, de ez csak egyik oldala a dolognak.” A queen kifejezést a meleg szubkultúrában a hivalkodó, nőies meleg férfiakra használják.
Az együttes 1973-ban adta ki azonos című debütáló albumát, Bulsara pedig végérvényesen Mercuryvé változott. Ezt tizennégy stúdióalbum követett (az utolsó, Made in Heaven címűt 1995-ben adták ki korábban fel nem használt dalok és énekszólamok felhasználásával).

– Húszéves fennállása során az együttes többször váltott stílust, alkalmazkodtak a divathullámokhoz. A glamrock felől indultak, aztán a mainstream rockon keresztül értek el a nyolcvanas évekre az akkoriban talán disco rocknak hívott stílusig – mondja Jávorszky Béla. – Nagyon jó volt a marketingjük, az EMI lemezkiadónál egy egész stáb foglalkozott csak az ő népszerűsítésükkel. A Queen az új Led Zeppelin: ezzel a szlogennel reklámozták őket. De dacára annak, hogy David Bovie-hoz hasonlóan, kaméleonként alakultak át időről-időre, ha meghallgatunk egy Queen-számot a hetvenes és a nyolcvanas évekből, mégiscsak ugyanazt a zenekart halljuk. Ennek megfelelően a Metallicától Robbie Williamsig nagyon sokan hivatkoznak inspirációs forrásként rájuk.

028-freddie-mercury-theredlist

Mercury írta a Queen-slágerek legtöbbjét, az első Greatest Hits album 17 száma közül tízet. Énekhangja is kivételes volt. Bár beszédhangja baritonnak volt mondható, énekhangfekvése alapján tenornak minősült. Hangterjedelme a basszus F hangtól a szoprán F hangig terjedt. Az operaénekes Monserrat Caballé, akivel a barcelonai olimpia előtt duettalbumot rögzített, így vallott róla: „Az [ének]technikája lenyűgöző volt. Semmi gondja nem akadt a tempóval, briliáns érzéke volt a ritmushoz. […] Megerőltetés nélkül tudott átsiklani egyik regiszterből a másikba, rendkívül muzikális volt. Képes volt megtalálni a megfelelő színezettséget és a legkifejezőbb nüanszokat minden egyes szóhoz.”

Bár a Queen számos stúdiófelvétele vált klasszikussá (a We are the Champions például végérvényesen a sportbajnokok himnuszává lett), az együttesre a legtöbben mégis koncertjei miatt emlékeznek. z 1985-ös, Afrika megsegítésére rendezett Wembley-beli Live Aid koncerten egyszerűen – a kifejező angol szólással élve – „ellopták a showt”, mindenki másnál emlékezetesebb produkciót nyújtottak. A közvetítést minden más tévéműsornál többen többen, 1,9 milliárdan nézték világszerte. Hiába lépett fel a koncerten mindenki, aki számít a rockzenében, Mick Jaggertől Elton Johnig, mindenkit elhomályosított a Queen a Bohemian Rhapsodyval, A Radio Ga Gával és a többi slágerrel. Később fellépésüket a rockzene története legnagyszerűbb élő fellépésnek választották. Az egyik kritikus így írt a koncert után: „Azok, akik listákat állítanak össze a legnagyobb rockzenei frontemberekről, és az első helyet Mick Jaggernek, Robert Plantnek vagy másnak adják, nem látnak messzebb az orruknál. Freddie, amint azt a dionüszoszi Live Aid-fellépése is bizonyítja, istenszerűbb mindannyiuknál.

A Billboard magazin a Queen 1986. július 27-i fellépését a „Kelet-Európában valaha tartott legnagyobb rockkoncertnek” nevezte. A Népstadionban nyolcvanezer ember előtt énekelte Mercury a Tavaszi szél vizet árasztott, amit sokan életük legbüszkébb és legfelemelőbb pillanataként értékelnek. Korábban gyakorlatilag elképzelhetetlen lett volna, hogy egy igazi világsztár ellátogasson Budapestre, pláne, hogy hat teljes napot itt maradjon. Bécsből érkezett az együttes szárnyashajóval, és ittlétüket valóban profi módon bonyolították le a szervezők. Mercury álruhában még a Vásárcsarnokban is járt.

A magyar rajongók, de a legközelebbi barátain kívül senki más sem tudta akkor, de a budapesti koncert Mercury egyik utolsó élő fellépése volt. 1986. augusztus 9-én az angliai Knebworth Parkban, 160 ezer rajongó előtt tartott koncert – a jelenből visszanézve csodálatos metaforával – a brit God Save the Queen kezdetű himnusszal zárult, Mercury pedig palástban, arany koronát a magasba tartva vonult le a színpadról.

1962

Arról vélhetően sosem fognak megegyezni a rajongók, hogy a Queen meghalt-e Mercury halálának pillanatában. Queen névvel időről-időre turnéznak formációk, amelyekben az életben maradt tagok mellett váltogatott szólóénekesek lépnek föl.
– Számomra a Queen Mercury nélkül nem Queen. Az éneke legalább annyira uralja az együttes egészét, mint a Brian May gitárjátéka – tartja Jávorszky Béla Szilárd. – Persze ettől még fel lehet a régi számokat melegíteni, lehet tisztelegni előtte és nem kell elítélnie vállalkozásokat. Üzletileg pedig nyilván nagy szükség volt ezekre, hiszen e turnék nagy bevételt termeltek. A show-nak folytatódnia kell.

2016. november 24.

Advertisements