A magyarok nagy része legfeljebb az Álomhajó című német giccssorozatból ismerheti a hatalmas óceánjáró üdülőhajókat (bár sok honfitársunk húzza az igát a gyomrukban éjt nappallá téve). Ha megpróbáljuk félrehessegetni az úszó szállodákat körüllengő rózsaszín ködöt, előtűnik a bűzös valóság. Szó szerint: az üdülőhajók az óceánok legnagyobb szennyezői között vannak, gyakran válogatás nélkül ürítenek mindent a tengerbe és a levegőbe.

Mikor idén májusban kifutott Southampton kikötőjéből a Harmony of Seas (A tengerek harmóniája), a város lakói fellélegeztek. A hajó tulajdonosa, a Royal Caribean International hajózási vállalat propagandája szerint a Harmony of Seas 16 emeletével, 120 ezer tonna vízkiszorításával és 362 méteres hosszúságával, 6780 utasférőhelyével a legnagyobb személyszállító hajó a világon. A méretnek viszont ára van. A Guardian cikke szerint a hajó víz- és levegőszennyezése felfoghatatlan.

A hajó két, négy emelet magas, tizenhat hengeres motorja egyenként 5200 liter dízelolajat éget el óránként. Ez azt jelenti, hogy a teljes gőzzel haladó hajó naponta 210 tonnányit használ el a világ egyik legszennyezőbb üzemanyagából. Az ilyen luxushajók annyi kén-dioxidot pufogtatnak ennyi idő alatt a levegőbe, mint 376 millió autó (ez nem elírás), és annyi nitrogén-oxidot eregetnek, mint egy város közúti közlekedése. Naponta 450 kilogrammnyi különösen kis méretű, éppen ezért az egészségre rendkívül káros szennyező szemcsét juttatnak a légkörbe. Mindez összességében csak Európában 50 ezer ember halálát okozza évente – állítja a brüsszeli Transport and Environment (Közlekedés és Környezet) nevű környezetvédelmi szervezet , és ezzel 58 millió euró (18 milliárd forint) költséget ró a társadalomra.

A hajók hatalmas környezetszennyezését főként az okozza, hogy üzemanyaguk még a dízelolajfajták között is a legkárosabbak közé tartozik. Ez a nehézolaj 3500-szor több ként tartalmaz, mint a közúti forgalomban használt dízelüzemanyag, és a szárazföldön veszélyes hulladékként kellene kezelni. Bár a hajók az európai és az amerikai törvények szerint a part menti vizeken kénytelenek csökkentett kéntartalmú olajat égetni, a kritikusok szerint ez is csak látszatmegoldás egy olyan problémára, amelyet a gazdagok okoznak, és jellemzően a szennyezett kikötőhöz közel lakó szegénynegyedek lakói szenvednek el legerősebben.

Southampont az Egészségügyi Világszervezet azon kilenc város között sorolja föl, amelyeknek annak ellenére az egészségügyi határértéket meghaladóan szennyezett a levegője, hogy alig gyártanak ott valamit. Viszont itt található a világ egyik legforgalmasabb tengeri kikötője, nincs olyan nap, amikor ne érkeznének vagy indulnának onnan hatalmas luxushajók az Atlanti-óceán irányába. A kikötőben öt ilyen hajó is horgonyozhat egyszerre, és hiába állnak, folyamatosan jár a motorjuk.

De a légszennyezés a luxus óceánjárók okozta környezeti terhelésnek csak egy részét jelenti. Egy másik nagy hajótársaságot, a Princess Cruise Linest épp most ítélte rekordösszegű, 40 millió dolláros (12 milliárd forintos) büntetésre az amerikai igazságügyi minisztérium, mert nem elég, hogy illegálisan ürítették a fáradt olajat az óceánba, de a hatóságokat is félrevezették. Így nem egyszerűen környezetvédelmi vétséget, hanem bűncselekményt követtek el – írja a The New York Times. A floridai – a nagy luxushajók általában innen indulnak a Karib-tengerre – államügyészi hivatal közleménye szerint a cég hajóiban szándékosan úgy alakították ki a szennyvízkezelő rendszert, hogy megkerülhessék a környezetvédelmi szabályokat. Egy cinikusan „csodacsőnek” hívott alkatrész segítségével például az olajos víz úgy ömlött a tengerbe, hogy nem kellett átáramolnia a víztisztítón és az olajtartalmat mérő szenzorok számára is láthatatlan maradt.

A cég több hajóján is hasonló gondatlansággal kezelték a mérgező anyagokat. Gyakorlatilag mindenféle szennyvizet tisztítás nélkül eresztettek a vízbe 2005 és 2013 között. Amikor is véletlenül egy lelkiismeretes gépészmérnököt vettek fel, aki miután felfedezte e praktikákat, jelentette a southamptoni hatóságoknak, és azonnal kilépett a cégtől, amint beértek a kikötőbe. A mostani ítélet indoklásában kiemelték, hogy e vétségeket nem egy-egy hanyag alkalmazott követte el, hanem mindez a Princess Lines bevett gyakorlata volt hosszú éveken keresztül. Az ok persze ez esetben is a pénz, a profit növelése volt. A szilárd és folyékony hulladék szabályszerű eltávolítása a hajókról a kikötőkben magas költségekkel járt volna. Sokkal egyszerűbb volt az egészet az óceánba borítani.

A Friends of Earth (A föld barátai) környezetvédő szervezet felmérése szerint 2010-ben az üzemben lévő 167 luxushajó 3,8 millió köbméternyi hulladékot öntött a tengerbe, igaz, nem mindet illegálisan. Ebben nincs benne az az évi 30 millió köbméter úgynevezett szürke víz, amely főként az utasok vécéiből, zuhanyzóiból és a konyhából származik. Miközben a világ luxushajóit folyamatosan fejlesztik, hogy egyre kevesebb energiát fogyasszanak – hiszen ez azonnali költségmegtakarítást jelent az üzemeltetőknek –, a hajók negyven százalékában 35 évnél öregebbek a szennyvíztisztító berendezések.

Noha a 40 millió dolláros bírság hatalmas vagyonnak tűnhet, a cégeknek ez csak szúnyogcsípés. Idén az iparági előrejelzések szerint világszerte 24 millióra nő a luxushajók utasainak száma, miközben 1980-ban még 1,4 millióan, de tíz éve is csak 15 millióan voltak. Az óceánjáró üdülőhajók jelentik a turizmus legdinamikusabban bővülő ágát. Ennek megfelelően a hajótársaságok éves forgalma 120 milliárd dollárra emelkedett, és egyelőre nem látszik, hogy a robbanásszerű növekedés üteme lassulna a közeljövőben.

Az úszó szállodák koncerttermeiben, vízi vidámparkjaiban, kaszinóiban szórakozó utasok pedig sosem mennek le a hajó gyomrába, hogy megnézzék, mi történik a szennyel, amelyet közvetve-közvetlenül ők termelnek.

2016. december 22.

Advertisements