Néhány éve még szenzációszámba ment, amikor genetikusok elkészültek egy-egy állat- vagy növényfaj összes génjének (tehát genomjának) meghatározásával, szakszóval szekvenálásával. Mára a biotechnológia fejlődésének köszönhetően ez már nem olyan sziszifuszi munka, mint akár az ezredforduló idején volt. Így mostanában már nem csak a számunkra „fontos” fajok, például a tápláléknövények és -állatok genomjának szekvenálására jut kapacitás és kutatási támogatás. A meghatározott génállományú élőlények száma napról napra exponenciálisan nő. A Nature tudományos folyóirat legfrissebb száma címlapon hozza a sztorit: meghatározták az egyik csikóhalfaj genomját, és ebből máris sokkal többet tudunk arról, hogy a halak e csoportja hogyan alakult ilyen különlegessé. Nemcsak függőleges testtartásuk különös, de az is, hogy náluk a hímek hordják ki a kicsinyeket.
235
gerinces faj genomját határozták meg 2015-ig a The Scientist magazin gyűjtése szerint. Mellettük teljesen ismerjük 196 gerinctelen állat, 150 növény, 356 gomba génjeit is. Ezek a számok azonban eltörpülnek a
17 420
szekvenált baktériumgenom mellett. E nagy szám több szempontból is érthető. Egyrészt a baktériumoknak jóval kevesebb génjük van, mint az eukarióta (valós sejtmaggal rendelkező) élőlényeknek, így gyorsabban lehet meghatározni őket. Másrészt a mikrobiológusok rengeteg különféle baktériumtörzzsel dolgoznak, ezek összehasonlításához mindet ismerni kell. Harmadrészt pedig a baktériumok génjeinek ismerete elengedhetetlen a számos betegség elleni hatékony harchoz.
100 millió
éve, a kréta földtörténeti korban vált el a csikóhalak leszármazási vonala a legközelebbi rokonaiktól, olvasható a Los Angeles Timesban.
47
csikóhalfajt ismerünk a világtengerekből. Mindre jellemző, hogy farkuk az úszás sebességének biztosítása helyett a majom farkához hasonlóan fogószervvé alakult.
34
kutató dolgozott a tigrisfarkú csikóhalnak (Hippocampus comes) nevezett faj genomjának meghatározásán a német Konstanzi Egyetem vezetésével.
30
csapásra is képesek másodpercenként hátúszójukkal, amely függőleges „állásuk” miatt nem fölül, hanem hátul helyezkedik el. Viszont farok- és hasúszójuk nincs, ezzel szinte egyedülállók a halak között. Nincs is meg a hasúszó növesztéséhez szükséges génjük. Az így felfedezett gént bizonyításképpen a kutatók kiütötték (működésképtelenné tették) egy másik halfajban, és ennek eredményeképp annak sem nőtt hasúszója.
1500
ikrát képez a nőstény csikóhal. Ezeket speciális szerv segítségével „beletojja” a hím költőerszényébe. A petéket ezután a hím költi ki. Általában 2–4 hét múlva kelnek ki az apa testén belül a kis csikóhalak, nagyjából 50 darab (a többi ikra elpusztul). Majd ezeket a hím a költőerszény aktív összehúzódásaival szó szerint megszüli. Azokat a géneket is megtalálták a hímek genomjában, amelyek a terhességért felelősek.
18
centiméterre nőhet meg a tigrisfarkú csikóhal. Fogai nincsenek, a táplálékot beszippantja csőszerűen megnyúlt szájába. A fogak hiányának megfelelően genomjából hiányoznak a fogzománc kódolásáért felelős gének.
20 millió
csikóhalat fognak ki évente. Nem mintha lenne különösebb táplálkozási értékük, de a kínai orvoslás (vagy inkább kuruzslás) a szárított, majd porrá őrölt csikóhalat bőrbetegségek és fertőzések kezelésére használja.
2016. december 24.
Dr. Molnár Csaba 