A Dawn [Hajnal] űrszonda, amely tavaly közelítette meg a Ceres törpebolygót, mérései igazolni látszanak azt a több mint negyedszázados feltételezést, mely szerint a Ceres felszíne alatt nagy mennyiségű vízjég található (részben a kőzetet alkotó vegyületekkel együtt komplex molekulákat alkotva). Az utóbbi évtizedek csillagászati felfedezései egyre inkább arra utalnak, hogy a fagyott – és esetleg folyékony – víz sokkal gyakoribb a Naprendszerben, mint azt korábban gondolták. Minthogy a víz elengedhetetlen az élethez (legalábbis az élet azon formájához, amelyet mi ismerünk), e felfedezések megnövelik a földön kívüli élet valószínűségét. Emellett arra is lehetőséget adnak, hogy ha egyszer az ember eljut odáig, hogy más égitesteket kezdjen kolonizálni, ott nagy valószínűséggel lehet majd ihatóvá tehető vizet találni.

1–10
méterrel a felszín alatt nagy mennyiségű fagyott víz lehet a Ceres „aszteroida” pólusainál – következtettek a Hawaii Egyetem asztrofizikusai 1989-ben földi teleszkópok mérései alapján végzett modellszámításaikból. Ugyanakkor az egyenlítő alatt jóval mélyebben, 10–100 méterrel a felszín alatt található jég. A Cerest azóta már törpebolygóként tartják számon.

945
kilométer a Ceres átmérője, ezzel a Mars és a Jupiter pályája között elhelyezkedő aszteroidaöv legnagyobb égiteste.

24
alkalommal sikerült megfigyelnie a Cerest felfedezőjének, Giuseppe Piazzi katolikus papnak, a Palermói Egyetem munkatársának. Először a XIX. század első napján, 1801. január 1-jén pillantotta meg.

2,5–3
csillagászati egység (382–445 millió kilométer) távolságban kering a Ceres a Naptól. Nevét a mezőgazdaság római istennője után kapta.

6,6–9,3
a Ceres magnitúdója (fényessége a Földről nézve). Minél alacsonyabb a magnitúdó értéke, annál fényesebb az égitest. A Nap magnitúdója például –27. E fényességével a Ceres a szabad szemmel való láthatóság határán van, ha nem tökéletesek a körülmények, csak távcsővel látható.

8
évet utazott a világűrben a 2007-ben indított Dawn űrszonda, mielőtt tavaly pályára állt a Ceres körül. Előtte már meglátogatta az aszteroidaöv második legnehezebb objektumát, a Vesta aszteroidát.

30
százalékát is adhatja a jég a Ceres tömegének a pólusai környékén, olvasható a Dawn szonda gammasugár- és neutrondetektorának mérései alapján írott tanulmányban, amely a Science-ben jelent meg. A fagyott víz a

40.
szélességi körnél kezd igazán tömegessé válni (az egyenlítő a 0. szélességi kör, a pólusoknál pedig a 90. fok található). Az egyenlítő alatt a víztartalom csak 16 százalék lehet, olvasható a Christian Science Monitorban.

21
szenzor alkotja a Dawn gammasugár- és neutrondetektorát (amelynek angol rövidítése kissé jobban hangzik: GRAND). Ezekkel számos elem nyoma után képes kutatni, ilyen például az oxigén, a magnézium, az alumínium, a szilícium, a kalcium, de a vas, a nátrium, az urán és a hidrogén is. A vizet közvetlenül nem képes érzékelni, arra a hidrogéntartalomból következtetnek.

4,6
földi év alatt kerüli meg a Ceres a Napot. Mivel belül van az úgynevezett hóhatáron (közelebb kering a Naphoz annál a távolságnál, amelyen túl már örökké jeges a bolygók felszíne), a felszíne sziklás.

0,03
g a Ceres felszínén a nehézségi gyorsulás (magyarul: a gravitáció ott a földinek csupán 3 százaléka). Ez nem meglepő, hiszen a Ceres kicsi. Az viszont már sokkal meglepőbb, hogy valószínűleg a Naphoz közelebb keringő égitestekhez hasonlóan rétegzett a felépítése, a nehezebb elemek a törpebolygó mélyére süllyedtek. Egyes csillagászok ezért azt gyanítják, hogy régen a Ceres jóval közelebb helyezkedett el a Naphoz – talán egy nagy bolygó holdja volt –, és csak később sodródott ki az aszteroidaövbe.

2016. december 31.

Reklámok