Múlt pénteken két lavinabaleset is történt magyarlakta, határon túli területeken. Az erdélyi Nagybánya közelében több tonna hó szakadt egy autóra, csapdába ejtve két utasát. Kárpátalján, Alsókalocsa mellett négy autó rekedt a hó alatt egy lavina miatt, ott a tíz szerencsétlenül járt ember egyedül is ki tudott kecmeregni a kocsikból. A klímaváltozással egyre kiszámíthatatlanabbá váló időjárás megnöveli a lavinák kockázatát, de a közvetlen kiváltó ok legtöbbször az ember.

Európában és Észak-Amerikában együttesen 140 ember hal meg évente lavinák következtében. Bár lavina spontán is kialakulhat, a felmérések szerint a legtöbb szerencsétlenség origójában felelőtlen embereket (főként sízőket és motoros szánosokat) találunk. Felelősségüket az sem kisebbíti, hogy gyakran maguk is áldozatául esnek a hógörgetegnek.

A meteorológusok meghökkentően pontosan előre tudják jelezni a megnövekedett lavinaveszélyt. Az új-zélandi Canterbury-i Egyetem kutatói tízévnyi, több mint 1800 lavinát magába foglaló meteorológiai adatsort elemeztek, és sikerült olyan algoritmust alkotniuk, amely körülbelül nyolcvanszázalékos sikerességgel megjósolta, hogy mely napon lesznek (pontosabban történtek a múltban) lavinák, pusztán az előre tudható meteorológiai mutatók felhasználásával.

De az éghajlati, időjárási viszonyok csak lehetőséget teremtenek a hócsuszamlás megindulásához. A közvetlen kiváltó ok sokszor az ember: sajnos az irracionális viselkedését sokkal nehezebb megjósolni, mint a mégoly komplexnek tűnő időjárási mintázatokat. Gyakran nemcsak a lavinát elindító sízők, de az annak áldozatul eső emberek is súlyosan vétenek a szabályok ellen. Szinte pontosan egy évvel ezelőtt két középiskolai diák és egy másik síző vesztette életét a francia Alpokban, amikor egy magyarokból és románokból álló csoport lavinát indított el felettük. A középiskolásokat vezető tanárt később emberölés miatt vették őrizetbe, mivel olyan lejtőre vezette a gyerekeket, ahol épp a magas lavinaveszély miatt nem szabadott volna sízni.

„A lavinák nem Isten csapásaként alakulnak ki. A lavinaáldozatok kilencven százalékukban saját maguk indítják el a hógörgeteget – nyilatkozta a New York Timesnek Jordy Hendrikx, a Montanai Állami Egyetem geofizikusa, aki kutatócsoportjával most az emberi tényező szerepét vizsgálja a hómezőkön gyakori balesetek létrejöttében. Hendrikx maga is több ismerősét vesztette már el a lavinákban. – Azt vizsgáljuk, hogy a síelők hogyan hoznak döntéseket és miért viselkednek időnként irracionálisan.”

A kutatócsoport már több mint 800 sízőtől és motoros szánostól gyűjtött adatokat világszerte. Az önkénteseknek mobiltelefonjaik segítségével kell nyomon követniük mozgásukat a hómezőn, illetve kérdőíveket kell kitölteniük. Az eddigi eredmények egy része nem nevezhető meglepőnek. Az idősebb emberek, különösen, ha gyermekeikkel együtt síznek, megfontoltabb döntéseket hoznak, és nem merészkednek a veszélyes hegyoldalakra. Ugyanakkor az egyébként is magasabb kockázatvállalási hajlammal bíró fiatal férfiak könnyebb szívvel síznek le a még érintetlen lejtőkön, adott esetben akkor is, ha azt kifejezetten tiltják a hatóságok.

Sokkal váratlanabb az, hogy kiderült: az egyénileg sízők megfontoltabbak csoportosan sportoló társaiknál. Ez ellentmond az elvárásoknak, hiszen alapvetően nem ajánlatos egyedül sízni, különösen nem lavinaveszélyes időkben. Így azokról, akik ennek ellenére egyedül indulnak neki a hegynek, azt várnánk, hogy minden döntésükben megjelenik a kockázatkeresés. Pedig általában ennek ellenkezője az igaz. A sízők csoportosan hajlamosabbak meggondolatlan döntéseket hozni.

Ennek oka a kutatók szerint kettős. Egyrészt a csoportban folyamatosan jelen vannak azok a külső szemlélők, akik – gondolják mindannyian – a viselkedésünk alapján ítélkeznek rólunk. Így tudat alatt az összes síző igyekszik bebizonyítani sportolói kvalitásait és bátorságát. Emellett még a spontán kialakuló emberi csoportokban is villámgyorsan hierarchia alakul ki. Automatikusan kiválasztódnak a vezetők, akik karizmáját és feltételezett vagy valós szaktudását a csoport többi tagja elfogadja, és sokszor a saját aggályait, félelmeit, sőt megfigyeléseit is figyelmen kívül hagyva követik őt mindenhová. A vezető pedig (aki tehát nem professzionális vezető, csak véletlen folytán vált azzá) kockázatos döntésekkel igyekszik – megint csak tudat alatt – bizonyítani rátermettségét. Azonos időjárási körülmények között – derül ki a kutatás eredményeiből – ezek a botcsinálta szakértők a lavinaveszélyesebb meredek lejtőket választják, míg az egyedül sízők a lankásabbakat. Az a nézet is megdőlni látszik, hogy a területen otthonosan mozgó sízők kisebb veszélyben vannak a lavináktól. Épp ellenkezőleg, amint az amerikai Országos Hegyivezető-képző Iskola tanárának 715 lavinabalesetet elemző tanulmányából kitűnik, a nagy helyismerettel rendelkező sízők járnak gyakrabban szerencsétlenül. Ennek oka, hogy ők hajlamosabbak versengeni egymással a „szűz” és veszélyes lejtők meghódításáért.

Van azért jó hír is. A kutatók szerint a sízők 99 százaléka betartja a szabályokat, ezzel minimálisra csökkentve a lavinabalesetek kockázatát. Bár a téli rekreációs céllal sportolók száma folyamatosan növekszik, a lavinaszerencsétlenségek száma stagnál.

2017. január 15.

Advertisements