Emberi őssejteket ültettek egy sertésembrióba, amelyek életképesnek bizonyultak új gazdájukban. Az embrió négy hétig növekedhetett egy koca méhében, mielőtt elpusztították volna. Akkor már számos, emberi genomot tartalmazó szövetet fejlesztett. Bár e technológia egyszer emberi transzplantációra alkalmas szervek növesztését teszi majd lehetővé, az állatok és az emberek efféle keresztezése sokakban a végítéletet idézi.

Mintha egy disztópikus horrorfilm nyitányát hallanánk. (Őrült) tudósok ember-állat hibridet állítottak elő, ki tudja, miért, talán fajunk kiirtására összeesküdve. Ez lehet az érzése az embernek, ha ma kinyitja sok lap tudományos rovatát. A világon először ugyanis olyan hibrid embriót állítottak elő, amely egyszerre tartalmaz emberi és állati (konkrétan sertés)sejteket is. Az efféle keverék élőlényeket – tovább növelve a közvélemény jórészt tudatlanságból fakadó félelmét – kimérának nevezik a mitologikus oroszlánfejű, kecsketestű, kígyófarkú szörny után.

Maga a hír valójában, praktikus jelentőségét illetően, nem olyan szenzációs, mint azt sokan láttatni próbálják. A kaliforniai Salk Intézetben (amely magánforrásokból dolgozik, minthogy az efféle kutatások szövetségi támogatását betiltották) emberi őssejteket injektáltak egy sertésembrióba. Az őssejtek a próbálkozások kis részében (és ez nagyon fontos!) életképesek maradtak az állatembrióban, amelyet beültettek egy koca méhébe, és ott négy hétig hagyták növekedni – írja a Washington Post. Bizonyos esetekben a beültetett őssejtek szívizom-, máj-, sőt idegszövetté kezdtek differenciálódni, tehát a kis malacok testének kis hányada emberinek volt nevezhető. Ezután az összes embriót elpusztították.

A tanulmány a világ legfontosabb, sejtbiológiára szakosodott tudományos folyóiratában, a Cellben jelent meg. Mindössze egy nappal korábban hozott le a Nature egy hasonlóan mérföldkőnek tűnő eredményt ugyanezen a tudományterületen. Ott is kimérát hoztak létre, de ott az etikai szempontból sokkal jobban eladható egereket és patkányokat keresztezték, bár ne legyen kétségünk afelől, hogy annak a kutatásnak is az a végső célja, hogy emberi szöveteket lehessen állatokban előállítani. A Nature cikkében a Tokiói Egyetem által vezetett kutatói konzorcium egérőssejteket ültetett patkányembriókba, amelyekben azok hasnyálmiriggyé fejlődtek (a patkányban előzetesen működésképtelenné tették azokat a géneket, amelyek saját hasnyálmirigysejteket hoztak volna létre). Ezután kivették a patkány egérszerű hasnyálmirigyéből az inzulintermelő sejteket (az úgynevezett Langerhans-szigeteket), és beültették cukorbeteg egerekbe. Azok ezután inzulint kezdtek termelni anélkül, hogy a szervbeültetés kezelhetetlen immunreakciót váltott volna ki bennük. Ez volt az első sikeres demonstrációja annak, hogy a fajok közötti őssejtátültetés működőképes lehet – ezzel egy nappal előzték meg a Salk Intézet disznó-ember hibridjeit.

Az utóbbi kutatást végző tudósok óva intenek attól, hogy túlzott várakozásokat szüljön ez az eredmény a közvéleményben, főként a végtelennek tűnő szervdonációs várólistákon veszteglőkben, akik – egyszerre morbid és lélekölő módon – arra kell várjanak, hogy valahol a világon baleset érjen egy olyan életerős személyt, akinek a szerve immunológiai szempontból összeegyeztethető az ő szervezetükkel. Az óvatosság azért fontos, mert nagyon rossz volt az őssejtkezelés hatásfoka, tehát alig néhány esetben sikerült életben tartani az emberi őssejteket a rengeteg próbálkozásból. Az egyik kutató csalódottságának adott hangot, amikor kijelentette, hogy arra számítottak, az ember-állat hibridizálás sokkal gyümölcsözőbb lesz annál, mint amilyennek bizonyult.

Háromféle őssejtet próbáltak beültetni: teljesen differenciálatlan (naiv) sejteket, amelyek még bármilyen szövetté alakulhatnak, és a fejlődés két fázisában lévő őssejteket. A két véglet (a naiv és a jelentősen differenciált sejtek) sikertelennek bizonyultak. A köztes sejtek tűntek a legígéretesebbnek, de ez is csak azt jelentette, hogy a négyhetes mintákban minden 100 ezer disznósejtre jutott egy emberi sejt, méghozzá véletlenszerűen eloszlatva az összes szövet között. Egyelőre megmagyarázhatatlan okból a szívben koncentrálódtak az emberi sejtek, ott a teljes tömeg tíz százalékát adták.

Nem feltétlenül a technikai nehézségek lesznek a legnagyobb akadályai annak, hogy a jövőben „megrendelésre” növeszthessünk személyre szabott szívet, májat, vesét a rászorulóknak disznó gazdákban. Az ember-állat hibridizálás lehetősége ugyanis a társadalom jelentős része számára morálisan megengedhetetlen. Vannak, akik ellenérzésüket alapvető etikai elvekre alapozzák, mások viszont az efféle beavatkozás konkrét veszélyei miatt utasítják el a technikát. Minthogy – ahogy a mostani disznóhibrid esetében is előfordult – a beültetett emberi őssejtek bizonyos valószínűséggel agyszövetté vagy szaporítószervekké fejlődnek, előfordulhat elméletben, hogy ily módon emberként gondolkodó, esetleg embert nemzeni képes állatok jönnek létre. Az amerikai orvosi kutatásokat finanszírozó Országos Egészségügyi Intézet (NIH) ezért moratóriumot hirdetett e kutatások támogatására. Magánpénzből azonban folytathatók.

Más tudósok ezzel szemben úgy gondolják, hogy e két most közölt tanulmány is azt bizonyította, milyen hatalmas gyógyítási potenciál van az eljárásban. A Montreali Egyetem Washington Post által megszólaltatott bioetikusa szerint az eredményeket csak úgy kell tekinteni, mint egy hipotézis realitásának bizonyítékait, de még rengeteg kutatásra van szükség ahhoz, hogy az eredményekből esetleg a klinikai gyakorlatban is alkalmazható eljárás váljon.

Nem ez az egyetlen próbálkozás arra, hogy átültethető szerveket hozzanak létre emberi donorok nélkül. Évtizedek óta próbálkoznak azzal, hogy élőlény gazda nélkül, „Petri-csészében” növesszenek szerveket – gyakorlatilag eredménytelenül. Több más ember-állat hibridizációs kísérlet is kudarcba fulladt. Az egér-patkány kimérát előállító kutatócsoport vezetője, Nakaucsi Hiromicu korábban emberi őssejteket próbált bárányembriókba ültetni, de – talán a két faj élettani, anatómiai távolsága miatt – ez nem sikerült. Furcsamód azonban a disznók ilyen szempontból meglepően közel állnak hozzánk. Egyszerűbb szerveket, például szívbillentyűket rutinszerűen ültetnek át disznókból emberbe.

2017. január 27.

Advertisements