Egy floridai könyvtár dolgozói meghamisították a kölcsönzési nyilvántartást azért, hogy megóvják a könyveket a kidobástól. Bár az incidensről szóló első kommentárok a könyvtárosok kétségbeesettségéről és a könyvtár mint intézmény idejétmúltságáról szóltak, a valóság sokkal összetettebb ennél. Magyarországon például a könyvtárak ugyan átalakultak, de továbbra is élnek és virulnak.

Finley tizenhét évig játszott dobójátékosként az amerikai profi baseball-ligában, az MLB-ben. Sportkarrierje mellett van egy eddig kevésbé ismert szenvedélye is: szinte mániákusan falja a könyveket. A floridai Sorrento könyvtárából tavaly ugyanis kilenc hónap alatt 2361 könyvet kölcsönzött ki. Volt olyan kötet, amelyet néhány óra alatt kiolvasott, és még aznap vissza is vitt a könyvtárba. Chuck Finley főként a klasszikus, manapság talán kevésbé keresett könyveket kedvelte, de ezek mellett akár gyerekkönyveket is szívesen kivett. Kikölcsönözte Steinbeck Kék öböl című regényét, de Ann Fullick Miért kattog a fülem? című gyerekkönyvét is.

Ádáz konkurenciaharc

Talán ebből már sejthető, hogy Finley nem létezik; pontosabban valóban él egy visszavonult baseballjátékos ezen a néven, de nem ő kölcsönzött könyveket a sorrentói Lake Megyei Könyvtárból. A fiktív olvasót valójában a könyvtár két alkalmazottja kreálta, a beiratkozáshoz pedig lakcímet és jogosítványszámot is hamisítottak. Amerikában nincs személyi igazolvány, autója viszont majdnem mindenkinek van, így személyazonosításra a jogosítványt használják.

Nem tudni pontosan, hogy a könyvtárosok mióta kölcsönöztek könyveket nem létező olvasóknak, és az sem világos egyelőre, hogy ez mennyire elterjedt gyakorlat a többi amerikai könyvtárban. Az egyik alkalmazott, akit felfüggesztettek, és valószínűleg ki fognak rúgni – sőt akár büntetőjogi eljárásra is számíthat –, azt vallotta, hogy más könyvtárakban is ezt csinálják. A hamisítás célja pedig – legalábbis az elkövető elmondása szerint – a könyvek megóvása, írja az Orlando Sentinel napilap. Ugyanis a floridai könyvtári forgalmat folyamatosan figyeli egy komputeres algoritmus. A program automatikusan azonosítja a senkit sem érdeklő könyveket, és amelyeket két évig senki sem vesz ki, leselejtezhetőnek ítéli. E könyveket általában eladják, viszont ha ezeket később mégis ki akarja kölcsönözni valaki, akkor – drágábban, mint amennyiért eladták – újra meg kell őket venni.

Úgy tűnik, hogy a csaló könyvtárosok valóban nem maguknak nyerészkedtek, de ez nem jelenti azt, hogy a pénz ne jelenne meg a praktikák hátterében. „Más könyvtárakban is léteznek fiktív olvasójegyek – idézi a fegyelmi vizsgálat jelentése az értelmi szerző vallomását. – Sok az ellenségeskedés a könyvtárak között, ádáz harc folyik a pénzekért.” Ennek oka, hogy a fix összegű önkormányzati támogatást kihasználtságuk arányában osztják el a városi könyvtárak között. Chuck Finley áldásos tevékenysége 3,9 százalékkal emelte a Lake Megyei Könyvtár forgalmát, ezáltal több pénzt kaptak a várostól, míg más könyvtárak kevesebbet.

Meglepő statisztikák

Annak hallatán, hogy efféle, könyvtároshoz nem méltó eszközhöz nyúlnak egyesek, sokan már a vég kezdetét vizionálják. Az utóbbi évtizedekben, főként az internet elterjedésével, sokkal könnyebbé vált az információszerzés akár úgy is, hogy el sem mozdulunk otthoni számítógépünk képernyője elől. Vannak, akik a kényelmesen hozzáférhető és a nyomtatott könyveknél gyorsabban frissülő információtenger hatására idejétmúltnak tekintik a könyvtárakat, és nem is veszik igénybe szolgáltatásaikat. Sőt fel sem merül bennük, hogy mások esetleg továbbra is járnak oda. Ezen előítéletek fényében különösen meglepőek a statisztikák.

Az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedben egyenesen nőtt a könyvtári forgalom, és a fiatalok ugyanolyan arányban látogatják a bibliotékákat, mint az idősek. Az amerikaiak több mint fele vallotta a Pew közvélemény-kutatónak, hogy az elmúlt évben volt könyvtárban. Persze sok változás történt. A házi dolgozatokhoz, diplomamunkákhoz szükséges forrásokat egyre ritkábban a könyvtárban keresik az olvasók, viszont többen használják az ingyenesen hozzáférhető számítógépeket, a wifit. Úgy tűnik viszont, hogy a politikai döntéshozók is előítéletesek a könyvtárakkal szemben, mert támogatásuk a legtöbb amerikai államban csökken.

Magyarország sem vonhatja ki magát a globális infokommunikációs trendek hatása alól (és ez nem is lenne célravezető). Emiatt – a tények ismerete nélkül – nálunk is megkérdőjelezhető, hogy szükség van-e egyáltalán könyvtárra a nagy sebességű mobilnet, a Wikipédia és a Google korában.

Közösségi teret teremteni

– Mi itt, a szentendrei Pest Megyei Könyvtárban nagy erőfeszítéseket teszünk az olvasók lemorzsolódásának megakadályozására. Egyértelműen látszik, hogy a látogatottság szinten tartásához sokféle új szolgáltatással kell megjelennünk – mondja Péterfi Rita olvasásszociológus, a Pest Megyei Könyvtár megyei hálózati igazgatóhelyettese. – Miközben a tizennégy éven aluli gyerekek nálunk nagyon nagy számban jönnek könyvtárba, addig a felnőttek száma stagnál. Országosan a teljes népesség tíz-tizenkét százaléka könyvtárhasználó. Ugyanakkor ma már, ha könyvtárhasználatról beszélünk, nem szorítkozhatunk a kölcsönzött dokumentumok számának figyelésére.

A könyvtárak – részben a megváltozott olvasói igényeket látva – sok helyütt közösségi térré alakultak át. Könyves rendezvényt, író-olvasó találkozót, gyerekvetélkedőt, irodalmi szakkört tartanak. Internet- és könyvtárhasználati foglalkozást rendeznek, ingyenesen lehet használni a számítógépeket, olvasni az újságokat, és hozzáférni csak előfizetéssel elérhető internetes adatbázisokhoz.

– 2013 óta a megyei könyvtárak feladatai közé tartozik, hogy segítsék az ellátási körzetükbe tartozó, ötezer lakos alatti kistelepüléseken lévő könyvtárak fenntartását. Hozzánk 71 ilyen település tartozik, évente nyolc-tíz folyóméternyi könyvet juttatunk nekik. A településeknek ez ingyenes, csak a helyiséget és az alkalmazottat kell biztosítaniuk – folytatja az olvasásszociológus. – Számítógépeket is viszünk a falvakba, hiszen a falusi emberek otthonában sokkal ritkább a komputer. A kistelepülési könyvtárakban komoly csalinak – vagyis az olvasókat bevonzó szolgáltatásnak – számít még az interneten kívül az újságkínálat. Egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy napilapokat, magazinokat fizessenek elő, de a könyvtárban ingyen, nyugodt körülmények között el tudják olvasni a lapokat.

A Központi Statisztikai Hivatal összesítése szerint az ezredforduló évében Magyarországon 3132 könyvtár működött, míg 2015-ben 4029. Ezek 2000-ben 43,9 millió, tavalyelőtt pedig 47,6 millió dokumentumot (könyvet, újságot, térképet, kottát, elektronikus adathordozót) tartottak. A beiratkozott olvasók száma tizenöt év alatt 1,4 millióról 1,8 millióra gyarapodott, ők 2000-ben 35 millió (25 könyv/olvasó), míg 2015-ben csak 26,5 millió (14,7 könyv/olvasó) könyvet kölcsönöztek ki. Amint tehát látható, a könyvtárak és az olvasók száma növekszik, de a kölcsönzött könyveké jelentősen csökken.

A könyvtári vezető elmondta, hogy a törvényi környezet és a megyei könyvtárhálózatok működése miatt ma Magyarországon sokszor a könyvtár az utolsó intézmény, amely egy-egy településen még működik, jóval a kocsma és a kis bolt bezárása után.

2017. február 4.

Reklámok