Kihalás fenyegeti az egyik legritkább delfinfajt, a kizárólag a Kaliforniai-öbölben honos disznódelfint. (A Kaliforniai-öböl nem az Egyesült Államokhoz, hanem Mexikóhoz tartozik, a Kaliforniai-félsziget és a szárazföld között található.) A legutóbb megszámlált kevés egyed – még ha nem is esnek áldozatul a halászatnak – erősen kétségessé teszi a faj fennmaradását. Egy adott egyedszám alatt ugyanis valószínűtlenné válik az ellentétes neműek találkozása és az utódok nemzése. De még ha ez sikerül is, a faj fennmaradása akkor is hatalmas veszélyben van. A végletesen lecsökkent egyedszám ugyanis erősen korlátozza a genetikai sokféleséget. Magyarul közeli rokonok, igen hasonló génkészletű delfinek kénytelenek párzani, ami automatikusan magával hozza az úgynevezett beltenyésztéses leromlást. Ekkor az utódok egyre több genetikai defektussal küzdenek, ami még közelebb hozza a szinte elodázhatatlannak tűnő véget.

30 egyedet sikerült mindössze összeszámlálni a kaliforniai disznódelfinből legutóbb, tavaly nyáron. Ez rendkívül aggasztó fejlemény, hiszen a faj megóvása érdekében hozott vészintézkedések eredménytelenségét mutatja. A számlálást az egyedi füttyök figyelésével végezték, írja a Science magazin.

2 éve Mexikó a disznódelfinek gyors fogyatkozása miatt betiltotta azoknak a halászhálóknak a használatát, amelyeket úgy terveztek, hogy a halak kopoltyúfedőiknél fogva akadjanak beléjük. Ezek az eszközök okozzák ugyanis a delfinek tömeges pusztulását.

60 egyedet találtak a spanyolul vaquitának nevezett állatból 2015-ben; betiltották a hálókat, illetve megszigorították a parti őrség járőrözését az orvhalászok megfékezésére. A gyarapodás helyett azonban a delfinek száma egy év alatt megfeleződött.

100 ezer dollárt is megadnak az ugyancsak kihalás szélén álló, totoabának nevezett hal úszóhólyagjáért az ázsiai, különösen a kínai feketepiacon. Az úszóhólyagot – ahogy rengeteg más veszélyeztetett állat testrészét – a kínai sarlatánok használják gyógyhatásúnak mondott (valójában persze mit sem érő) készítményeikhez. Az illegális halászhálókkal a totoabákat akarják kifogni az orvhalászok, a delfin csak „járulékos veszteségként” esik áldozatul. A totoabahalászatban olyan nagy pénz van, hogy már a drogkartellek is rárepültek az üzletre.

46 füttydetektort helyeztek ki tengerbiológusok a Kaliforniai-öbölben, pontosan ugyanoda, ahol a legutóbbi, 2015-ös monitorozáskor is keresték a delfinek hangjait. Az állatok nagyon félénkek, és ritkán lehet látni őket, de halászat közben a kattogásszerű füttyöket – melyeket messze visz a víz – hallató szonárjukkal határozzák meg a prédahalak helyzetét.

60 napig hagyták kint a detektorokat a vízben, majd a felvételeket elemezve meghatározták a delfinek számát. A nagyobb pontosságért a 46 2015-ös helyszín mellett még egyszer ennyi érzékelőt helyeztek ki azokra területekre, ahol a delfinek a legtöbbet tartózkodnak.

44 százalékkal csökkent a felvett kattogások száma egy év alatt. Ezek jellemzőit elemezve úgy találták, hogy a felére csökkent az állatok egyedszáma. Ha a körülmények nem változnak, a faj néhány éven belül biztosan kihal.

140 centiméter hosszú egy disznódelfin, ezzel ők a legkisebb cetfélék. A többi delfinfajtól magányos életmódjuk is megkülönbözteti őket. Életük nagy részét egyedül töltik, a párban úszók nagy valószínűséggel anya és borja.

567 egyed úszkált még húsz éve a Kaliforniai-öbölben, azóta számuk végletesen lecsökkent. Végső lehetőségként most megpróbálnak befogni néhányat (vagy akár nagy részüket), hogy fogságban szaporítsák őket. Az állatok megtalálására az amerikai hadsereg által kiképzett palackorrú delfineket is bevetnek majd.

2017. február 11.

Advertisements