A politika színfalak mögötti világa – talán rejtélyessége, talán a neki tulajdonított hatalom miatt – mindig is vonzotta a közembert. Ezt az érdeklődést persze a tévé sem hagyhatta figyelmen kívül, így megszámlálhatatlan politikai triller, szatíra, sőt maffiadráma készült az angol Downing Street 10. vagy a Fehér Ház intrikáiról.

Politológiaprofesszorok és volt fehér házi alkalmazottak kedvence (már ami a valószerűséget illeti) Az elnök emberei (The West Wing). A hét évadon keresztül futó sorozat a képzeletbeli demokrata elnök, Josiah Bartlet idején játszódik, főként a Fehér Ház ovális irodának is helyet adó nyugati szárnyában. Írásában számos korábbi, a washingtoni politikát belülről ismerő háttérember közreműködött, például szenátusi tanácsadók, az elnökválasztási kampányban dolgozó szövegírók vagy fehér házi szóvivők.

Az elnök emberei – talán éppen a politikaközeli közreműködők miatt – egyben a Washingtonhoz legkedvesebben viszonyuló sorozat is. A kritikusok általában azért fanyalogtak, hogy az elnöki hivatalt túlzottan optimistán, idillikusan, már-már naivan ábrázolja. Egyikük így írt a Salon nevű közéleti honlapon: „Vajon melyik kő alól bújtak elő ezek a morálisan patyolattiszta karakterek, és hogyan lettek ártatlan százlábúból fehér házi hivatalnokká anélkül, hogy a politika mocskos valósága tönkretette és kiábrándította volna őket?” A sorozatra az ötödik év után ráuntak az emberek, de – jelzésértékűen – a magas jövedelmű nézők körében mindvégig nagyon népszerű maradt.

Sokkal kegyetlenebb a bürokráciával, az inkompetens politikusokkal és kizárólag a saját lobbiérdekeikkel foglalkozó tanácsadókkal szemben az angol Igenis, miniszter úr (illetve folytatása, az Igenis, miniszterelnök úr) című brit, helyzetkomikumra épülő sorozat (hivatalos műfaji nevén sitcom). A szatirikus epizódok középpontjában a valóságban nem létező (és már elnevezésükben is groteszk) adminisztratív ügyek minisztériumát vezető miniszter, Jim Hacker és titkára, Humphrey Appleby küzdelme áll. A komikum fő forrása, hogy Hacker olyannyira inkompetens, hogy észre sem veszi, hogy kezdeményezései, legyenek azok értelmesek vagy buták, rendre elbuknak a bürokrácia útvesztőiben.

Bár a miniszter (és a későbbi miniszterelnök) néha egészen szimpatikusan, szinte idealizmussal viseltetik egy-egy eléje kerülő üggyel kapcsolatban, az epizódok végére általában felülkerekedik populista énje. Ilyenkor hallgat tanácsadóira, akik könnyűszerrel befolyásolják azzal, hogy az általuk ellenzett lépés újraválasztására gyakorolt negatív hatását emlegetik föl. Az Igenis, miniszter úr még politológia-tankönyvekbe is bekerült realizmusa miatt, ami – szatirikusnak szánt sorozatról lévén szó – sokat elmond arról, ahogy a britek saját vezetőiket látják. De az akkori miniszterelnök, Margaret Thatcher is nagy rajongó volt: a sorozatban látható „pontos ábrázolása annak, ami a hatalom folyosóin zajlik, sokórányi felhőtlen szórakozást adott nekem” – nyilatkozta a The Daily Telegraphnak.

A Netflix nevű internetes műsorszolgáltató egyik első és legsikeresebb saját gyártású sorozata a máig futó Kártyavár (House of Cards). Bár indulásakor, 2013-ban talán sokan úgy gondolhatták, hogy a valódi Fehér Házba soha sem kerülhet a főszereplő Frank Underwoodhoz hasonló elvtelen, opportunista, sőt szociopata figura, lehet, hogy azóta már nem olyan biztosak ebben.

A főszereplő a machiavellisztikus intelligencia mintapéldánya. Bárkit kijátszik, elárul és akár meg is gyilkol, ha éppen ez a legcélravezetőbb a hatalom megszerzéséhez és megtartásához. Az Underwoodot alakító Kevin Spacey igen jó kritikákat kap folyamatosan a szerepért. Bár a sorozatot ma már sokan a Trump-adminisztráció visszatükröződésének tekintik, eredetileg a BBC-n 1990-ben futó, mindössze négyrészes film amerikai adaptációjaként jött létre. Az eredeti a Thatcher-éra után a Konzervatív Párt berkein belüli hatalmi játszmákról szólt.

A május végén induló ötödik szezon ajánlóját a Netflix Trump beiktatására időzítette. Az eskütétel előtt másfél órával megjelentetett beharangozóban sötét felhők előtt lobog a feje tetejére állított amerikai zászló, és gyerekek szavalják az iskolákban kötelező memoriterként tanult hűségesküt. A Netflix Twitter-csatornája – a hatást fokozandó – a videóhoz hozzátette: „Eljön a terror.”

2017. március 4.

Reklámok