Tizenhárommillió oldalnyi, korábban szupertitkosnak minősülő dokumentumot tettek hozzáférhetővé a CIA archívumából. Közöttük találtak a nyolcvanas évek Szovjetuniójából származó vicceket is, amelyekkel az amerikai kémek az akkori közhangulatot próbálták befolyásolni.

A jelentésben írtak szerint a dokumentumot a kémelhárítás igazgatóhelyettesének szánták, de az információgyűjtés kontextusáról nem sokat tudni. Így nem derül ki, hogy a kémeknek ki mesélte a vicceket, illetve mennyire voltak valójában elterjedtek a Szovjetunióban. Mindenesetre van közöttük olyan is, amelyik még Magyarországon is közszájon forgott.

A Quartz megszólaltatta Peter Clementet, aki jelenleg a CIA Európával foglalkozó részlegének igazgatóhelyettese, és a nyolcvanas években a szovjet információk elemzéséért volt felelős. Clement elmondta, hogy a moszkvai amerikai nagykövetség rendszeresen, általában év végén küldött efféle vicces telexüzeneteket, amelyeken mindig jól szórakoztak a CIA-nál. „Jól tükrözték a közhangulatot, így mindig nagyon vártuk, hogy megjöjjenek” – emlékszik a kémfőnök.

Nyina Hruscsova, Hruscsov dédunokája, aki jelenleg a New York-i New School Egyetemen a nemzetközi tanulmányok professzora, jól emlékszik néhányra a most előkerült viccek közül. „A szovjet időkben nem volt buli, de konyhai beszélgetés sem viccmesélés nélkül. És minden vicc politikai volt, minthogy a Szovjetunióban minden politika volt.” A megszólalók egyöntetűen a Gorbacsov-érára tették a viccek születésének idejét. Mint elmondták, Sztálin alatt ilyesmi elképzelhetetlen lett volna, hiszen könnyen halállal büntették az efféle kihágást. Gorbacsov alatt azonban már enyhébb idők jártak, sokszor maguk a vezetők mesélték a róluk szóló vicceket. Hruscsova a lent szereplő anekdotát – amelyet személyesen a szovjet pártfőtitkár mesélt el neki – említi Gorbacsovról és Dubčekről.

A viccek

  • Egy munkás így szól az italbolt előtt álló sorban: „Nekem ebből elegem volt. Foglaljátok a helyem, elmegyek, és megölöm Gorbacsovot.” Két óra múlva visszajön, és visszaáll a helyére. A barátja megkérdi: „Na, lelőtted?” „Nem – válaszolja –, az ottani sor még ennél is hosszabb volt.”
  • Mi a különbség Gorbacsov és Dubček között? Semmi, de Gorbacsov ezt még nem tudja.
  • Egy diák iskolai fogalmazásában írta: „A macskánk hét kiscicának adott életet. Mind a hét kommunista.” Ugyanez a diák egy héttel később már ezt írja: „Az összes kiscica kapitalista.” Amikor a tanár magyarázatot vár a változásra, a diák így szól: „Mostanra kinyílott a szemük.”
  • Arhangelszkben hallott vicc. Valaki felhívja a KGB-t, miután a titkosrendőrség főhadiszállása leégett. A diszpécser lerázza azzal, hogy „nem tehetünk semmit, a KGB épp most égett le”. Öt perc múlva ugyanaz az ember telefonál, a telefonkezelő megint azt válaszolja, hogy nem tudnak vele foglalkozni, mert a KGB leégett. Amikor harmadszorra is ugyanő telefonál, a KGB-s mérgesen rivall rá: „Miért hívogat folyton? Már elmondtam magának, hogy a KGB leégett!” „Tudom – válaszolja az ember. – De olyan jó hallani.”
  • Lenin, Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev és Gorbacsov utazik a vonaton. A szerelvény hirtelen megáll, mert elfogytak alóla a sínek. Mindegyik főtitkár a maga módján oldja meg a helyzetet. Lenin sok kilométerről összegyűjti a környék munkásait és parasztjait, és arra buzdítja őket, hogy rakjanak le újabb síneket. Sztálin egyszerűen lelöveti a vonat személyzetét. Hruscsov rehabilitálja a vonat halott személyzetét, és megparancsolja, hogy a vonat mögül szedjék föl a síneket, és rakják le a vonat elé. Brezsnyev behúzza a függönyöket, és előre-hátra kezd hintázni, azt tettetve, hogy még megy a vonat. Gorbacsov pedig tüntetést szervez a vonat elé, és így kezd kántálni: „Nincsenek többé sínek! Nincsenek többé sínek!”
  • Mondj egy orvosi hasonlatot a peresztrojkára! Mondjuk a menopauza.
  • Idős hölgy elmegy a goriszpolkomba [a városi tanács végrehajtó bizottsága], de mire odaér, elfelejti, hogy miért is ment. „A nyugdíja miatt jött?” – kérdezi a funkcionárius. „Nem, húsz rubelt kapok havonta, az nem rossz” – feleli a néni. „Talán a lakása miatt?” „Nem, három emberrel lakom egy szobában egy államosított lakásban, az nem rossz.” Hirtelen eszébe jut, miért is ment. „Ki találta fel a kommunizmust? A kommunisták vagy a tudósok?” A hivatalnok büszkén válaszol: „Természetesen a kommunisták.” „Gondoltam – feleli a bábuska. – Ha a tudósok találták volna fel, először biztos kutyákon próbálják ki.”
  • Egy amerikai azt mondja az orosznak: „Az Egyesült Államok olyan szabad, hogy simán kiállhatok a Fehér Ház elé, és azt ordíthatom, hogy dögöljön meg Reagan, és nem esik semmi bántódásom.” „Az is valami?! – válaszol az orosz. – Én is kiállhatok a Vörös térre a Kreml elé, és én is ordíthatom, hogy dögöljön meg Reagan, nekem sem esik bántódásom.”
  • Egy férfi betér a boltba, és megkérdi az eladót, hogy húst nem lehet-e kapni. Az eladó így válaszol: „Nem, nálunk halat nem lehet kapni. Menjen át az utca túloldalára. Az ottani üzletben húst nem lehet kapni.”
  • Egy család – apa, anya és a gyerekük – utazik egy kocsiban. Leinti őket a pártmilícia tisztje, és megfújatja az apával az alkoholszondát. „Látja – mutatja a férfinak a tiszt az elszíneződött készüléket –, maga ivott.” A férfi tiltakozik, mondván, a szonda biztos elromlott. Megkéri a tisztet, hogy tesztelje a feleségét is. Ő is ittasnak bizonyul. Az egyre kétségbeesettebb férfi a gyerekét is megszondáztatja, de a szonda nála is pozitív eredményt ad. Az elbizonytalanodó tiszt elismeri, hogy tényleg rosszul működik a szonda, és útjukra engedi a családot. Később a férfi így szól feleségéhez: „Látod, mondtam, hogy egy kis vodka nem árt a gyereknek.”

2017. március 4.

Reklámok