A NASA bejelentette, hogy felfedeztek egy (csillagászati léptékben) nem túl távoli naprendszert, amelynek központi csillaga körül több Föld típusú bolygó kering. Ezek – jellegzetességeik és elhelyezkedésük (főként a csillagtól mért keringési távolságuk) miatt – akár arra is alkalmasak lehetnek, hogy rajtuk kialakuljon az élet. A naprendszer központi csillaga, a Trappist–1 (Trappista–1) a Földről nézvést csekély fényű törpecsillag a Vízöntő csillagképben. Persze ez a „viszonylag” közeli naprendszer is olyan távol van tőlünk, hogy a belátható jövőben esélytelen, hogy az ember (vagy akár csak ember alkotta szerkezet) eljusson oda. Viszont az új generációs űrtávcsövek következő évtizedre tervezett szolgálatba állítása után sokkal nagyobb részletességgel leszünk képesek megvizsgálni a Trappista bolygóit, és ha közvetlen bizonyítékokat talán nem is találunk a földön kívüli élet létezésére, saját bolygórendszerünk keletkezéséről a mainál lényegesen pontosabb ismereteket szerezhetünk.

7
Föld-szerű bolygót – melyek a Trappist–1 körül keringenek – fedeztek fel a NASA űrkutatói. Ez az első alkalom, hogy távoli naprendszerben egyszerre több olyan exobolygóra bukkannak, amelyek a központi csillagtól való távolságuk és nagyságuk alapján ennyire hasonlítanak a Földre.

39
fényévre van tőlünk a Trappist–1. Ez a több ezer fényévre lévő égitestekéhez képest valóban csak köpésnyi távolságnak tűnhet, ám az a fény, amelyet most érzékelünk, 39 évvel ezelőtt indult (fénysebességgel) a csillagból.

2000-szer
haloványabb a Trappist–1 fénye a Napunkénál. Michaël Gillon, a Liège-i Egyetem asztrofizikusa, a felfedező kutatócsoport vezetője elmondta a The Guardiannek, hogy „a csillag olyan kicsi és olyan hideg, hogy a hét bolygó éghajlata mérsékelt, így lehet rajtuk folyékony víz és talán élet is”.

8
százaléka a Trappist–1 tömege a Napénak, tehát valóban igen kicsi. Átmérője alig nagyobb, mint a Jupiteré. Nevét nem a szerzetesrendről kapta, hanem arról a Chilében üzemelő rádiótávcsőről, amelynek segítségével most felfedezték bolygóit. Persze a névazonosság nem teljesen véletlen: a távcső teljes nevének ([a csillagok előtt] áthaladó bolygókat és törpebolygókat vizsgáló kis teleszkóp) rövid alakja azért Trappist, mert belga kutatók üzemeltetik, akik szeretik a trappista sört.

75–110
százaléka a Föld tömegének a felfedezett hét bolygó mindegyikének tömege, tehát nagyjából akkorák, mint bolygónk. Ez fontos, hiszen csillagászati elméletek szerint a Földhöz hasonló bolygóméret feltétele az élet kialakulásának.

0,06
csillagászati egység (az átlagos Nap–Föld-távolság) mindössze a legkülső bolygó távolsága a csillagtól. Magyarul nagyon közel tartózkodik az összes planéta a Trappist–1-hez. Összehasonlításképpen érdemes tudni, hogy a Naprendszer legbelső bolygója, a Merkúr hatszor távolabb kering a Naptól, mint a Trappist–1-től a legkülső bolygója.

20
földi napig tart mindössze egy év a Trappist–1 legkülső (ideiglenesen h-val jelölt) bolygóján, tehát ennyi idő alatt tesz meg egy teljes kört a csillag körül. A legközelebbi bolygó pedig mindössze 1,51 nap alatt kerüli meg a Trappist–1-et.

10-szer
nagyobbnak tűnhet a csillagászok szerint lazacrózsaszín csillag a leginkább élhetőnek tűnő ötödik, f jelű bolygóról nézvést. A többi bolygó is látható onnan az égen (ha épp olyan pontján állnak pályájuknak), a látszólag legnagyobb kétszer akkora, mint a Hold a Földről nézve.

Advertisements