A király beszéde című életrajzi dráma VI. György angol király és logopédusa, az ausztrál Lionel Logue mélyen emberi kapcsolatát meséli el. Az uralkodó gyermekkora óta dadogással küzdött. Ez már hercegi feladatainak ellátását is gyakorlatilag lehetetlenné tette számára, de amint a trón felé közelített, kétségbeesése nőttön nőtt. A film egyszerre látlelet a régi, arisztokratákat és közembereket áthatolhatatlanul elválasztó társadalmi rend felbomlásáról, és egy ember adottságain való felülemelkedésének története.

A későbbi VI. Györgyöt kimondva-kimondatlanul az egész családja, és az alattvalók többsége is lesajnálta. Dadogott ugyanis, így a hercegi méltóságoktól Britanniában megkövetelt egyetlen funkció, a nyilvános beszédek tartása kész kínszenvedés volt a számára. Ez nem volt ugyanakkor igazán égető probléma, hiszen míg apja, V. György élt, nem ő volt a trónörökös, hanem a későbbi VIII. Eduárd. Így nem állt fenn a (nagy) veszélye annak, hogy Anglia királya dadogós lesz. Aztán beütött a mennykő, amikor Eduárd úgy gondolta, hogy ő mégis inkább az elvált amerikai Mrs. Simpson kegyeit választaná Anglia trónja helyett. Így a másodszülött fiúból – talán leginkább a saját kétségbeesését kiváltva – a Brit Birodalom királya lett.

De ne rohanjunk ennyire előre, mert a dadogó yorki herceg (akit későbbi uralkodói neve ellenére akkor Albertként, illetve Bertie-ként ismert mindenki) addigi gyötrelmes élete 1926-ban kezdett megváltozni. Miután totális kudarcba fulladt az első élő rádióbeszéde illetve a brit birodalmi kiállítás záróünnepségére tervezett beszéde – igazolja A király beszéde című film bevezető képsorainak hitelességét a The Telegraph – felesége, a későbbi Erzsébet anyakirályné titokban felkereste az ismert beszédterapeutát, a filmben Geoffrey Rush alakította Lionel Louge-ot.

A királyi házaspár ekkor persze már az összes udvari orvoson túl volt, de ők csak olyan módszereket javasoltak, amelyek már a korban is hályogkovácsolásnak számítottak (például, hogy Albert vegyen a szájába egy maréknyi üveggolyót, és úgy próbáljon beszélni). Az akkori általános vélekedés szerint a dadogás oka a mentális gyengeség volt. Louge akkoriban szinte anarchista úttörőnek számított. Később eredményei világszerte ismertté váltak, és elvei megalapozták a modern logopédia megszületését. Mindezt úgy, hogy sem orvosi, sem pszichológiai végzettsége nem volt – valójában színészetet tanult.

Louge, és a filmben Colin Firth alakította Bertie között bizalmas viszony alakult ki, melynek eredményeként a későbbi király élete vége felé szinte teljesen maga mögött hagyta a dadogást. Személyes küzdelme magával ragadta alattvalóit is, akik a korábban gyengének látott emberben igazi küzdőt fedeztek fel. Ez különösen a háború alatt volt esszenciális, hiszen a beszédhibával dacoló (és az udvar Kanadába költöztetését elutasító) király és a nácikkal szemben Európában egyedül talpon maradt ország között mély szolidaritás alakult ki.

Szomorú végkifejlete a valós történetnek, hogy a király azért vált láncdohányossá, mert valakitől azt hallotta, hogy a cigaretta enyhíti a dadogást. És ez okozta tüdőrákját is, aminek következtében alig 57 évesen hunyt el.

Az anyakirályné nemcsak abban vállalt tevékeny szerepet, hogy férje Louge segítségével felülkerekedjen beszédhibáján, de – kegyeleti okokra hivatkozva – a történetből tervezett film megvalósulását is hátráltatta. A film írója, David Seidler (aki azért figyelt fel a dadogó király alakjára, mert gyerekkorában maga is dadogott) ugyanis már a nyolcvanas években elkezdte írni a történetet. De az anyakirályné nehezen visszautasítható kérésére leállt a projekt. Erzsébet ragaszkodott ahhoz, hogy néhai férje beszédhibája az ő életében ne legyen mozifilm tárgya. Az anyakirályné 2002-ben, 102 éves korában hunyt el. Ez után kezdődhetett csak a film gyakorlati megvalósítása. Mint kiderült, a késlekedésnek volt pozitív hozadéka is. Ugyanis a forgatás 2009-es megkezdése előtt mindössze két hónappal került elő Louge naplója, amelyből így valós párbeszédeket emelhettek át a filmbe.

A király beszédét tizenkét kategóriában jelölték Oscar-díjra, amelyekből négyet (a legjobb film, rendező, férfi főszereplő, eredeti forgatókönyv) meg is nyert. Csak a korhatár-besorolásról döntő cenzorokkal gyűlt meg kissé a baja. Először ugyanis csak 15 éven felülieknek (Amerikában pedig 17 éven felülieknek) engedélyezték, mivel a film egyik egyperces jelenetében a logopédus tanácsára Albert hosszasan káromkodik (amit dadogás nélkül is ki tudott mondani). Miután a hatóság döntését felváltva röhögték ki és kárhoztatták vaskalapossága miatt a kritikusok, kisvártatva leszállították a korhatárt 12 évre.

2017. március 14.

Reklámok