1994 csodálatos év volt a magyar tudomány történetében, hiszen két magyar kutató is Nobel-díjat kapott. A napokban elhunyt Oláh György egyedüliként részesült a kémiai elismerésben, míg a 2000-ben Berkleyben elhunyt Harsányi János játékelméleti kutatásaiért megosztva kapta meg a közgazdasági díjat.

Harsányi János közgazdasági Nobel-díjat elnyert matematikus létére meglepő módon, gyógyszerészként, botanikai tanszéki doktoranduszként kezdte pályáját. Apja is patikus volt, az ő kívánságára választotta fiai is ezt a pályát. A botanikát pedig a kényszer szülte, hiszen a zsidótörvények miatt más tanszéken nem kaphatott állást. A német megszállás alatt munkaszolgálatos volt, majd megszökött, és a nyilasuralom alatt a jezsuiták rejtegették.

De Harsányi életében korántsem ez volt az első meglepő pályamódosítás. A háború után, 1947-ben filozófiából szerzett doktorátust, de minthogy közismerten antimarxista volt, állást nem kaphatott. A család patikáját államosították, Harsányi és felesége pedig 1950-ben kalandfilmbe illő körülmények között a Fertő tó nádasán keresztül Ausztriába, onnan pedig Ausztráliába került. Ott a magyar diplomája nem sokat ért, így fizikai munkából kellett fenntartania magát, miközben a közgazdaság-tudományi egyetemet végezte.

A játékelmélettel, amely később élete fő vívmányának bizonyult, már Amerikában, a Stanford Egyetemen került közelebbi kapcsolatba, ahol ebből írta második doktori disszertációját. Ezután, minthogy idővel lejárt diákvízuma, feleségével vissza kellett térniük Ausztráliába, de néhány évvel később újra az Egyesült Államokba ment, ahol végül a berkeley-i Kaliforniai Egyetemen állapodott meg, innen ment nyugdíjba 1990-ben. 1994-ben a Russel Crowe főszereplésével forgatott Egy csodálatos elme című filmből ismert John Nash-sel és Reinhard Seltennel együtt Nobel-díjat kapott a játékelmélet területén végzett kutatásaiért.

De mi is az a játékelmélet? A játékelmélet a matematika azon ága, amely a konfliktusokkal kapcsolatos stratégiai problémák megoldásával foglalkozik. Neve tehát kissé félrevezető, hiszen itt a legritkább esetben van szó boldog, önfeledt játékról. Az elmélet sokkal inkább a kompetitív, egymás legyőzésére, sőt bizonyos esetekben megölésére irányuló összecsapások lehetséges kimeneteleit elemzi (a játék szó inkább a stratégiai játékokra, a sakkra, a góra vagy a pókerre utal). Bármilyen valós konfliktus a játékelmélet tárgya lehet, ahol a játékosok racionális döntései az összes többi játékos nyerési esélyeit meghatározzák. Így természetes módon foglalkoznak vele a közgazdászok, a viselkedésökológusok, a kaszinók szabályait megalkotó matematikusok, de, mint hamarosan látjuk, a diplomáciai stratégák is.

Harsányi kutatásai főként arra irányultak, hogy hogyan lehet hiányos információk birtokában is elemezni a játékok fordulóit, és akkor is kalkulálni az egyes kimenetelek lehetőségével, ha nem ismerjük ellenfeleink szándékait. És éppen ez tette Harsányit különösen hasznossá a szovjetekkel folytatott hidegháborús tárgyalásokon a nukleáris leszerelésről. Meghívták abba a Berkeley-ben működő csoportba, amelyben a kutatók a játékelmélet alapján készítették elő a diplomáciai csúcsértekezleteket. Ezek ugyanis nem sokban különböztek egy pókerjátszmától: az ellenfelek kezében olyan lapok (itt történetesen atombombák) voltak, amelyeket a másik fél nem teljesen ismert, továbbá abban sem lehetett biztos, hogy melyek a másik szándékai. Így senki sem tudhatta biztosan, hogy a fenyegetések mögött valós akarat áll, vagy csak blöffölnek.

Oláh György élete, múlt héten bekövetkezett halála kapcsán már számos cikk tárgya volt az utóbbi napokban. Pályája sok szempontból hasonlóképpen alakult, mint Harsányié. Ő is a kommunizmus elől menekült nyugatra – bár ő csak az 1956-os forradalom leverése után hozta meg a döntést. Végül pedig ő is Kaliforniában, a Dél-kaliforniai Egyetemen állapodott meg. Sokkal kevesebbet írtak ugyanakkor munkásságáról, az úgynevezett karbokationok és a szupersavak kutatásáról. A kation olyan részecskét jelent a kémiában, amely pozitív elektromos töltéssel rendelkezik, a karbon pedig a szénre utal. Oláh felfedezései szinte paradigmaváltást okoztak a szénvegyületekkel foglalkozó szerves kémiában, hiszen korábban senkinek sem sikerült bizonyítania, hogy a szerves szénvegyületek ionokat is létrehozhatnak.

Az is széles körben elfogadott tétel volt Oláh előtt, hogy a szénnek négy vegyértéke van, tehát egyszerre legfeljebb négy másik atommal tud kötést létrehozni. A magyar tudós és munkatársai azonban kimutatták, hogy bizonyos körülmények között ez a tétel már nem áll meg, és a szén akár hét másik részecskével is kapcsolatba kerülhet. Mindezekhez – fedezte fel a kémikus – nagy segítséget nyújtanak a gyakran fluortartalmú úgynevezett szupersavak. Ha a tömény kénsavról azt gondoljuk, hogy erős, akkor a szupersavak egyenesen rettenetesek. Ezek ugyanis több milliószor is erősebbek lehetnek a tömény kénsavnál.

Oláh György korábbi, lapunknak adott interjújában kifejtette, hogy az ő kutatásainak hatására ma már nagyon könnyű „táncba vinni”, magyarul reakcióra bírni a metánt. Ez akár a kifogyóban lévő fosszilis tüzelőanyagok, legfőképpen a kőolaj pótlásában is hasznos lehet. Oláh György ugyanis munkássága utolsó szakaszában főként a metil-alkohol (a metanol) energiahordozóként való hasznosításán dolgozott. A metanolt pedig a légkörből kivont, üvegházhatású szén-dioxidból javasolta előállítani.

2017. március 16.

Reklámok