Naponta érkeznek szörnyű hírek a kínai szmoghelyzetről. A pekingi olimpia idején – a kínai kormány időnként tragikomikus próbálkozásai ellenére – a nemzetközi sajtóban szinte több szó esett a város felhőkarcolóit állandóan mérgező ködbe burkoló szmogról, mint a játékokra épített stadionokról. Néhány hete mi is írtunk arról, hogy a kínaiak körében is terjed a japánoknál már évtizedek óta dívó orvosimaszk-divat, mivel – tévesen – azt gondolják, hogy a géz álarc gázálarcként működik. Az ipari forradalom korának siralmas angol gyárnegyedeit idéző légszennyezésért általában a szénalapú nehézipar erőltetését és az exportbevételeknek és a korrupciónak alávetett, egyébként sem különösen szigorú környezetvédelmi szabályozást szokás hibáztatni. Egy pekingi egyetem kutatóinak a Nature-ben publikált tanulmánya szerint azonban a környezeti ártalmak jó részéért a Nyugat képmutatása okolható. Azáltal ugyanis, hogy ma már szinte mindent Kínában gyártanak, a nyugati forgalmazók nemcsak költségeket takarítanak meg, de a termelésből fakadó környezetszennyezéssel is a távoli ország lakóit sújtják.

700 000 ember halála is köthető évente a nyugati exportra termelt áruk gyártásához világszerte, mutatták ki a pekingi Csinghua Egyetem légkörkémikusai. Ez az adat tehát nem kizárólag Kínára vonatkozik, hanem általában a gyártáskiszervezés célországaira.

13 globális régióból származó, 2007-es környezetszennyezési adatokat elemeztek a kutatók. Azért tíz évvel ezelőttieket analizáltak, mert a 2007. volt az utolsó év, amelyikből átfogó adatok állnak rendelkezésre a légszennyezésről.

2,5 mikrométer (0,0025 milliméter) vagy kisebb azon szemcsék mérete, amelyeknek a kibocsátására különösen figyeltek az elemzések során. A légszennyező anyagok PM (particulate matter, nagyjából ’részecskeszerű anyag’) 2,5-nek is nevezett frakciója ugyanis a legkárosabb az egészségre.

90 százalékát a légszennyezésből fakadó haláleseteknek ezek a mikroszkopikus porszemekből álló anyagok okozzák, tudósít a Science. Részecskéiket belélegezzük, és mélyen beágyazódnak a tüdőszövetbe. Az onnan kiinduló gyulladások és mérgezések – sok egyéb mellett – légzőszervi és keringési betegségeket is okozhatnak.

4 különféle modellszámítás eredményeit vetették össze, hogy ki tudják szűrni az összes tényező közül a távolsági kereskedelem (és végső soron a külföldön történő gyártatás) hatását. Figyelembe vették a globális termelés és fogyasztás mintázatait, de a légszennyezés magas légköri terjedésének trendjeit is.

3,45 millió haláleset köthető a kutatók szerint a PM 2,5 légszennyező anyagokhoz világszerte. Ebből

2,52 millió halálesetért okolható (közvetlenül) az emberi gazdasági tevékenység, tehát az ipari termelés, a szállítás és a mezőgazdaság. A fennmaradó részért a szélfútta por, az erdőtüzek, a növények által kibocsátott vegyületek és a légi közlekedés a felelős.

411 100 ember az országhatárokon átsodródó légszenny miatt hal meg.

762 400 halál pedig exportra termelő vállalat környezeti ártalmai miatt következik be. Természetesen demagógia lenne azt állítani, hogy ezek az áldozatok azok helyett a (gazdagabb) nyugatiak helyett halnak meg, akiknek fogyasztási vágyát a szegényebb beszállító ország kiszolgálja, de ilyen olvasata is van a dolognak.

108 600 ember haláláért felelős évente – természetesen legjobban Kínát sújtva – a globális kereskedelem. Az érem másik oldala, hogy a kínai eredetű, de sok ezer kilométer távolságra is eljutó légszenny 64 800 áldozatot szed külföldön (néhány ezret még Európában és Amerikában is).

2017. április 8.

Reklámok