Németországban már huszonöt éve veszik el rendszeresen az összes játékot az óvodásoktól. Nem büntetésből – vagy legalábbis a teoretikusok szándékai szerint nem büntetésből -, hanem fennkölt pedagógiai célzattal. Az elmélet szerint a túl egyértelmű játékok idővel addiktív viselkedéshez, akár drogfüggőséghez is vezethetnek. De bizonyítja ezt bármi is?

Sokak szerint a régi játékok sokkal ötletesebbek voltak, mint a maiak. Több teret hagytak a gyermeki kreativitás kibontakozásának, nem volt szigorúan meghatározva már a tervezésükkor az az egyetlen egy tevékenység, amit lehet velük kezdeni. Ezt mindenki kész ténynek veszi, így nagy divatjuk van a végletesen leegyszerűsített, általában fából készült, „természetesnek”, kézzel készültnek, egyedinek, emberinek tűnő játékoknak. Ez árukon is meglátszik: egy 35 darabos, teljesen átlagos fa építőkocka-készlet akár 17 ezer forintot is kóstálhat (biztos az anyagköltség miatt).

Ha tetszik, a fenti, a komplex, gyári játékokat elutasító korszellem végletes megnyilvánulása a müncheni Aktion Jugendschutz [Ifjúságvédelmi Akció] nevű alapítvány kezdeményezése, amely mára rendkívül elterjedtté vált Németország, sőt Ausztria és Svájc szerte. A 1992-ben drogfüggőség-megelőző programként indult mozgalom lényege egyszerűen összefoglalható: vegyük el a játékokat az óvodásoktól. No, nem örökre, hanem csak néhány hónapra. A programban részt vevő óvodáknak eredetileg azt ajánlották, olvasható a The Atlanticban, hogy a tanév során három hónapra. Bár ezt sok helyütt – főként a nem teljesen pozitív szülői visszajelzések hatására – lerövidítették, finomították.

Hogy néz ki egy játék nélküli óvoda? Pontosan úgy, ahogy elképzeljük. A csoportok termeiből minden, játszásra való tárgyat eltávolítanak, maradnak a bútorok, párnák, takarók, egyéb használati tárgyak. A gyerekek ott találják magukat az üres szobában, az óvónők pedig nemcsak, hogy játékot nem adhatnak a kezükbe, de nem is instruálhatják őket, mihez kezdjenek magukkal. Maguknak kell túljutniuk a zavarodottságukon, és leküzdeni unalmukat. Az elmélet szerint a gyerekek villámgyorsan feltalálják magukat az új helyzetben. Játékokat találnak ki maguknak, egymással kezdenek foglalkozni, fejlődnek szociális, kreatív képességeik, és legfőképpen megtanulják, hogyan legyenek úrrá azokon a negatív lelki állapotokon, amelyek gyakran droghasználathoz vezetnek később – legalábbis az elmélet szerint.

A mozgalom gyökerei az 1980-as évekig nyúlnak vissza. A bajorországi Weilheim-Schongau tartományban drog- és egyéb függőkkel foglalkozó szakemberek azon kezdtek töprengeni, hogy mi okozza valójában az addiktív viselkedést a betegeknél. Arra jutottak, hogy a rossz szokások már kisgyermekkorban elkezdenek kialakulni, méghozzá részben a gyerekkori, sablonos játékok hatására. Az elméletük szerint a gyerekek ahelyett, hogy megküzdenének a rossz hangulatukkal, inkább a kész elfoglaltságot kínáló játékokba menekülnek. Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy meg kell vonni a játékokat az óvodásoktól. Az első óvoda, amely befogadta az elveiket, a bajor Penzbergben volt (és ők mind a mai napig részesei a projektnek). Az óvónők a három hónapos játékmegvonás előtt tájékoztatták a szülőket és a gyerekeket arról, hogy mire számíthatnak, de aztán bedobták őket a mély vízbe: egyik reggel üres termet találtak, se Duplo, se kisvonat, se autók, se babák.

Miután lezajlott a kísérlet, az Aktion Jugendschutz publikálta a pozitív tapasztalatokat, és a mozgalom gyorsan terjedt. Ma már több száz német (és osztrák valamint svájci) óvodában tartanak hosszabb-rövidebb játékmentes időszakot. De ma már Kínából is érdeklődnek, hogy hogyan alkalmazhatnák a kezdeményezés elveit. „Játékok nélkül a gyerekeknek van idejük arra, hogy saját ötleteiket valósítsák meg – nyilatkozta Elisabeth Seifert, az Aktion Jugendschutz igazgatója a The Atlanticnak. – A játékmentes időben nem játszanak kész játékokkal, hanem maguk találnak ki játékokat. Többet játszanak együtt, így jobbak lesznek pszichoszociális képességeik.” Megtanulják megérteni és szeretni önmagukat, empatikusak lesznek mások irányába, kritikusan és kreatívan gondolkodnak majd, és gyakorolják a felmerülő problémák legyőzését – hangoztatja a szervezet. Tehát a játékmegvonásban részesített gyerekek is játszanak, csak máshogy. A bútorokból, kövekből, botokból készítenek játékszereket maguknak.

A program kritikusai szerint igazából semmi bizonyíték nincs arra, hogy az bármit is érne. Ha a népszerűséget vesszük alapul, akkor a program mindenképpen sikeresnek mondható. A kérdés csak az, hogy eléri-e eredeti célját, és megakadályozza-e, hogy a gyerekek későbbi életük során drog- vagy alkoholfüggővé váljanak.

Hosszú távú vizsgálatokat ezen a területen eddig nem végeztek. Vannak azonban kisebb tanulmányok, amelyek mutattak ki pozitív pszichikai hatásokat azoknál a gyerekeknél, akik részt vettek (pontosabban kénytelenek voltak részt venni) a kísérletben. Ezek a kezdeményezők előzetes hipotéziseit igazolták, tehát ezeknél a gyerekeknél fejlettebb társas és kommunikációs képességeket, kreativitást, empátiát mértek a pszichológusok. Hogy mi lett velük tizenévesen vagy fiatal felnőttként, arról azonban nem sokat tudni.

A programot nem övezi teljes szakmai egyetértés Németországban sem. A Focus magazin számos pszichológust szólaltatott meg, akik a kezdeményezés tudományos megalapozottságának hiányát emelték ki. Egyikük, Hans Mogel, a passaui egyetem kutatója odáig ment, hogy a játékmegvonást gyermekbántalmazásként értelmezte. „A megvonás a biztonságérzet és az egészséges önbecsülés kárára válik. (…) A gyerekeknek szükségük van a tárgyakra, és az a legjobb, ha a játékok széles kínálatából választhatnak. A maguk készítette játékok manapság gyakran már nem elegendőek. Ha a gyereket a modern társadalom kihívásaira akarjuk felkészíteni, akkor ehhez olyan játékok kellenek, amelyek kapcsolódnak a mai világhoz. (…) Az óvodáknak nem kell megvenniük a legdrágább divatos játékokat, de babákat, építőkockákat mindenképpen kell kínálniuk.”

Egy berlini óvodában olyan hangos lett a szülők tiltakozása (attól féltek, hogy a gyerekük nem akar majd óvodába járni), hogy egy év után be is szüntették a játékmentes hónapokat. Később visszaállították a programot, de azt lerövidítették, és tél helyett tavaszra időzítették, amikor nem kell naphosszat az üres szobában lenniük. A szabadban – jöttek rá – játékok nélkül is jobban elvannak a gyerekek.

Persze kérdés, hogy a sokat szabad levegőn lévő óvodások azért vagy annak ellenére boldogabbak, mert elvették a játékaikat.

2017. április 15.

Reklámok