Henrietta Lacks története halála pillanatában kezdődött – legalábbis a világ rákkutatói számára. A szegény fekete asszonnyal életében nem sokan törődtek, és miután az ötvenes évek elején elhunyt rákban, a maradványaival is úgy bántak, mintha azok nem egy emberi lény részei lettek volna, hanem csak az orvosi kutatás kincset érő kellékei. De éppen e pótolhatatlan alapanyagok – tumorjából vett halhatatlan sejtek – biztosították Henrietta Lacks emlékének fennmaradását, sőt – bizonyos értelemben – az asszony örök életét is, hiszen az elmúlt évtizedekben tudósok ezrei használták e (a donor neve alapján He La-nak nevezett) sejtvonalat a daganatos betegségek gyógymódjainak kutatásához.

Rebecca Skloot újságíró révén vált közismertté Henrietta Lacks története, aki az évezred elején írta meg a Henrietta Lacks örök élete című riportkönyvét, amely nagy siker lett, sokáig vezette a non-fiction bestseller-listákat. A könyvből készített televíziós drámát, amelynek főszereplője Oprah Winfrey, az HBO tűzi műsorára április 30-án 20 órakor és május 1-én 16.25-kor.

Henrietta Lacks 1920-ban született Virginiában. Mindössze 31 éves volt, amikor „csomót” érzett a méhében, így elment a Jonhs Hopkins kórházba, mert ez volt az egyetlen egészségügyi intézmény, amely fogadott fekete betegeket. Ott megállapították, hogy terhes. Miután azonban világra hozta gyermekét, rendellenes vérzést tapasztaltak az orvosok, és ennek nyomán fedezték fel, hogy méhnyakrákja van. Sugárkezelést kezdtek nála, de a rák áttéteket képzett szerte a testében, és az asszony még abban az évben elhunyt.

Az egyik kezelés alkalmával azonban szövetmintát vettek tőle – megkérdezése és beleegyezése nélkül -, amelyet a kórházban dolgozó egyik rákkutatónak továbbítottak. E tumorsejtek olyan mértéktelenül és végeláthatatlanul szaporodóképesnek bizonyultak, hogy évtizedekkel túlélték az asszonyt. Ma is életben vannak a világ megannyi kutatóintézetében. Az asszony sejtjeinek utódaiból megszületett a He La sejtvonal, amely egyike a világ laborjaiban leggyakrabban alkalmazott kísérleti sejtmintáknak. Senki sem tudja pontosan, hogy összesen mennyi sejtet tenyésztettek a sejtvonalból, de tömegük húsz tonna is lehet.

A sejtvonal maga volt az áldás a kor kutatói számára. Annak előtte csak olyan sejtmintákkal tudtak dolgozni, amelyek legfeljebb néhány napig maradtak életben a Petri-csészékben. Ezzel szemben a He La-sejtek gyakorlatilag korlátlan ideig osztódóképesek maradtak, így – jelen tudásunk szerint – a sejtvonalat örökre életben lehet tartani. Ez tehát nem azt jelenti, hogy az egyes sejtek halhatatlanok, hanem a sejtnemzedékek gyorsan osztódnak, és az utódsejtek is megőrzik osztódóképességüket mindaddig, míg megfelelőek számukra a körülmények.

Megszámlálni is lehetetlen, hogy a Henrietta Lacks halála óta eltelt hatvanhat évben hány felfedezést tettek a tudósok a sejtjeinek segítségével – ezáltal hány beteg ember gyógyításához járult hozzá közvetetten az asszony. Jonas Salk He La-sejteket vizsgálva fedezte fel a gyermekbénulás-vakcinát. Használták a rák- és AIDS-kutatásban, de rengeteg vegyi anyag, kozmetikumok, ragasztók toxicitását is tesztelték általuk. A He La sejtek voltak az első olyan emberi sejtek, amelyeket sikeresen klónoztak.

A He La-sajtek vizsgálatából született felfedezések felemelőek ugyan, de az asszony kegyeleti jogainak semmibevétele felháborító is egyben. Az ötvenes években az amerikai Délen még a mindennapok része volt a faji szegregáció, a feketéket kimondva is másodrendű állampolgárokként kezelték. Senki sem kérdezte meg Henriettát arról, hogy akarja-e, hogy sejtjeit kutatási célra használják, és a halála után sem árultak el minderről semmit örököseinek. A család csak évtizedekkel később – véletlenül – értesült arról, hogy az elhunyt sejtjeinek utódai az egész világon elterjedtek.

A hetvenes években a HeLa-sejtvonal nagy részét véletlenül más sejtkultúrákkal szennyezték, és a kutatók a Lacks családtól kértek vérmintákat, hogy a genetikai adataik alapján elkülöníthessék az elhunyt Henrietta sejtjeit. A család teljesen megrökönyödve és értetlenül állt a megannyi mintát kérő telefonhívás hallatán, fogalmuk sem volt az egészről. De még ezután sem kérték hozzájárulásukat semmihez. A nyolcvanas években nyilvánosságra hozták a család orvosi adatait, és még 2013-ban sem kérdezték meg őket, mielőtt Henrietta Lacks DNS-szekvenciáját publikálták volna.

Henrietta Lacks (kutatási szempontból érdektelen) maradványai most a virginiai Lackstown temetőjében nyugszanak, de pontos helyük ismeretlen. A települést a terület nagy részét egykoron birtokló fehér Lacks családról nevezték el. Az ő rabszolgáiknak – az egyszerűbb adminisztráció kedvéért – ugyancsak a Lacks vezetéknevet adták, Henrietta férje is az ő leszármazottjuk lehetett. Az asszony családjának fejfára sem volt pénze, ezért kérdéses a pontos nyughely. Azóta egy rákkutató fejfát adományozott a családnak, melyen e felirat áll: „Itt nyugszik Henrietta Lacks (He La). Az ő hallhatatlan sejtjei örökké segíteni fogják az emberiséget”

Henrietta Lacks örök élete
amerikai filmdráma, 2016

Rendező: George C. Wolfe
Forgatókönyv: Peter Landesman, Alexander Woo, Rebecca Skloot és George C. Wolfe
Operatőr: Sofian El Fani
Főszereplők: Rose Byrne és Oprah Winfrey

2017. április 25.

Advertisements