A múlt század első felében a műanyagok valóságos forradalmat hoztak. Szinte csodálatosnak hatott a kor embere számára, hogy olyan új alapanyagok tömegét fejlesztették ki a kémikusok, amelyeknek pozitív tulajdonságait számba venni is nehéz. Olcsó, könnyen hozzáférhető, fosszilis ásványi anyagokból állították elő őket, így pedig gyorsan, hatalmas mennyiségben voltak gyárthatók. Ráadásul tartósak, sokuk egyszerre áll ellen a víznek, a napnak, a kémiai ágenseknek. Vannak műanyagtípusok, amelyek sok-sok emberöltőn keresztül sem bomlanak le. De aztán a kezdetben áldásként dicsőített tulajdonságok lassan átokká változtak. Ma azért küzdünk, hogy ne fulladjunk bele a felmérhetetlen tömegű műanyagszemétbe. A kidobott zacskók, fóliák, palackok hatalmas szigeteket alkotva úsznak az óceánon, és elcsúfítják erdeinket, városainkat. Maguktól – a mi életünkben legalábbis – soha nem fognak eltűnni. Most azonban néhány cambridge-i és kantábriai kutató felfedezte, hogy van egy lepkehernyó, amely valamilyen rejtélyes okból szereti a polietilént, és képes is megemészteni. Talán e moly menthet meg minket a mindent elborító szeméttől.

100 nagyviaszmoly-hernyót (Galleria melonella) helyeztek egy teljesen átlagos bolti polietilén bevásárlószatyorra Paolo Bombelli és munkatársai a Cambridge-i, illetve a spanyolországi Kantábriai Egyetemről. Arra voltak kíváncsiak, hogy képesek-e a hernyók megemészteni a műanyagot. A polietilén az egyik legszívósabb műanyag, mivel központi szénláncai nagyon jól ellenállnak a lebontószervezetek támadásának.

40 perc múlva a szatyron jól látható lyukak jelentek meg, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a molylárvák rákaptak az anyagra, és képesek azt megemészteni.

2,2 lyukat rágott egy hernyó átlagosan a szatyorba óránként. Bár ez a sebesség talán nem tűnik túlságosan észvesztőnek, a polietilén biológiai úton történő lebontására (biodegradációjára) tett korábbi kísérleteknél mértnél, amelyeket baktériumokkal, gombákkal vagy más molyfajokkal végeztek, sokkal gyorsabb.

12 órát hagyták eszegetni a száz hernyót. Ezután eltávolították őket a szatyorról, és lemérték, hogy mennyivel csökkent a tömege, olvasható a Current Biology folyóiratban megjelent tanulmányban.

92 milligramm polietilént evett meg a száz rovar fél nap alatt, írja a The Guardian. A megemésztett anyagot etilénglikollá alakítják. Ugyan az etilénglikol az ember számára mérgező folyadék, viszont könnyedén hasznosítható például fagyállóként, illetve más műanyagok előállításához.

13 százalékkal csökkent a szatyor tömege ezáltal, ami – azonos ütemű anyagfogyást feltételezve – azt jelenti, hogy egy szatyrot nagyjából nyolc nap alatt teljesen eltüntethetnek a viaszmolyhernyók.

200-nál is több műanyag szatyrot használ fel egy ember átlagosan évente.

1 billiót is meghaladja a világon évente előállított műanyag (nagyrészt polietilén) szatyrok száma.

40 százalékát adja a polietilén az összes előállított műanyagnak, mivel a csomagolóiparban e műanyagfajta az uralkodó.

38 százaléka a műanyaghulladéknak az Európai Unióban a lerakókba kerül (tehát növeli a szeméttömeget), 26 százalékot újrahasznosítanak, 36 százalékot „energetikailag hasznosítanak”: elégetnek.

100–400 évig is eltarthat, míg a hulladéklerakókba került polietilén lebomlik.

2017. május 6.

Reklámok