Fejtörőnk nem csupán játék, hanem a kognitív pszichológia paradigmaváltást előidéző kísérlete. Kifejlesztője, Peter Wason angol pszichológus ugyanis azt bizonyította általa, hogy valójában milyen irracionálisan is gondolkodunk, tartsuk bármily nagyra is intelligenciánkat. A teszt tudománytörténeti jelentősége miatt megpróbáljuk megvilágítani, hogy ez az egyszerűnek látszó egymondatos kérdés milyen bonyolult gondolkodásbeli jelenségekre világít rá. Annyit bátorításul elárulunk, hogy a teszt kiagyalója szerint is csak „megtévesztően egyszerű”, és a sok ezer kísérleti alanynak rendre csak az egytizede képes helyesen megoldani.

Képzeljünk magunk elé négy kártyalapot, a kártyák egyik oldalán számok vannak, a másik oldaluk pedig vagy piros, vagy barna. Az asztalon két kártyalap a számos felével felfelé fekszik, egyiken hármast, másikon nyolcast látunk, míg a másik két lapnak csak a hátlapját figyelhetjük meg, egyik piros, másik barna (lásd első ábránkat). Mely kártyalapokat kell mindenképpen felfordítanunk ahhoz, hogy igazoljuk vagy megcáfoljuk a következő állítást: ha a kártyán páros szám van, akkor hátlapja piros.

Teljes képernyő rögzítése 2017. 05. 13. 113340

Ugye, milyen pofonegyszerű? Hát nagyon nem az. Olyannyira nem, hogy a tévesen válaszolók jelentős része még a megoldás megismerése után is váltig állítja, hogy ha újra döntenie kéne, megint ugyanúgy (tévesen) választana. Mielőtt továbbmenne, javasoljuk, hogy gondolkodjon el a kérdésen, mert úgy sokkal lenyűgözőbb lesz a helyes megoldás megismerése.

Tehát itt jön a megoldás. Szinte mindenki szerint fel kell fordítani a nyolcast, és ez helyes is. A nagy többség ott rontja el, hogy a piros (vagy a piros és a barna) kártyát is felfordítja. Valójában azonban elegendő a barnát felfordítani a nyolcas mellett. A tévedések közvetlen oka általában az állítás félreértelmezése. Így hangzik pontosan: ha a kártyán páros szám van, akkor hátoldala piros. Ha jól átgondoljuk, itt szó sincs a páratlan számmal jelölt kártyák hátoldaláról, de még csak a piros hátoldalú kártyák kötelező számjegyéről sem. Ezt a kettőt így értelmetlen felfordítani. Mit tudunk meg ugyanis abból, hogy a hármas számú kártya hátoldala piros vagy barna? Semmit. És abból, hogy a piros kártya másik oldalán páros vagy páratlan szám van? Ugyancsak semmit.

Csak akkor van értelme felfordítani egy kártyát, ha annak másik oldalán olyan információ (is) lehet, ami megcáfolja az állítást. Ilyen lehet az, ha a nyolcas hátoldala barna, vagy a barna másik oldalán páros szám van.

Mielőtt rátérnénk arra, hogy vajon miért ilyen nehéz ez a feladat az emberek kilenctizede számára, képzeljük el ugyanezt a feladatot más körítéssel (itt két, Wasonhoz hasonlóan híres pszichológus, Leda Cosmides és John Tooby kísérletét idézzük). Ül a bárpultnál négy ember. Kettőnek tudjuk az életkorát: egyikük 16, másikuk 25 éves, a másik kettőnek nem. Viszont azt látjuk, hogy az ismeretlen korú emberek mit isznak: az egyik kólát, a másik sört (az ismert korúak poharát nem látjuk). Itt így hangzik a kérdés: hány embernek kell ismernünk az életkorát és az italát egyszerre ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, vajon a 18 év alattiakat valóban nem szolgálják-e ki szeszes itallal (lásd a második ábrát)? Ha belegondolunk, ez teljesen ugyanaz a feladat, csak absztrakt kártyák helyett szociális kontextusba helyezve. És ez rettentő sokat számít, mert ez esetben az alanyok többsége helyesen választja a 16 éves fiatalt és azt, aki sört iszik, magyarázza a Nautilus folyóirat.

Teljes képernyő rögzítése 2017. 05. 13. 113247

De térjünk vissza az eredeti, számos-színes teszthez és a leggyakoribb (a nyolcas és a piros megfordítása miatti) hiba lehetséges okához. Az e mögött rejlő legnépszerűbb elmélet a döntéshozatali mechanizmusokkal foglalkozó Nobel-díjas pszichológus, Daniel Kahneman nevéhez fűződik. Teóriája szerint az ember agyában állandó harcot vív egymással a gyors döntésekre hajlamos, evolúciós értelemben öreg és a fiatal, de lassú gondolkodás. Ha ön esetleg a nyolcast és a pirosat akarta volna felfordítani, Kahneman szerint a hirtelen ítélkező régi gondolkodását hibáztathatja. Ez hajlamos azt a megoldást választani, amelynek elemei a feladatban fel voltak tüntetve (nyolcas és piros).

Evolúciós örökségünk miatt minden helyzetben preferáljuk a gyors döntéseket (hiszen ez kifizetődött, amikor évezredekkel ezelőtt egy vadállat elől kellett menekülnünk), így amikor nincs tétje a dolognak, az ősi, hirtelen gondolkodás kerekedik felül. Az új és absztrakciót megkövetelő gondolkodásunk ezzel szemben nagyobb erőfeszítést igényel, így általában mellőzzük. A sörivós kontextus azért könnyebb mégis, mert az ember – társas lényként – evolúciósan felkészült arra, hogy más emberek döntéseit átlássa és viselkedésüket racionálisan értékelje. Ha ugyanezt páros és páratlan számokkal, furcsa színekkel kell megtennie, nincs olyan fogódzó, amely segítene életszerűvé tenni a kérdést.

2017. május 13.

Reklámok