A Hawaii-szigeteket több különálló, a tengerből kiemelkedő vulkán alkotja. A két legnagyobb – és legismertebb – a Mauna Loa (amely egyben a föld egyik legaktívabb tűzhányója) és a Mauna Kea. E kettő alig néhány kilométerre helyezkedik el egymástól, mégis igen különbözőek. Eltérő módon alakultak ki, más a belőlük feltörő láva kémiai összetétele, magyarul alig van közük egymáshoz. A vulkanológusok évtizedeken keresztül csak a fejüket vakarták, amikor arról kérdezték őket, hogyan alakulhatott ki két ennyire eltérő vulkán egymáshoz ilyen közel. Most ausztrál geofizikusok kifejlesztettek egy új elméletet, amely fényt deríthet a rejtélyre.

56 kilométer a távolság mindössze a Mauna Loa és a Kea között. Előbbi neve hosszú hegyet, utóbbi fehér hegyet jelent. A fehér a csúcsán lévő hóra utal, amely a klímaváltozás miatt lassan a múlté lesz.

4205 méter magas a Mauna Kea. Ez nem tűnik túl magasnak, de ha az óceáni talapzattól mérjük (hiszen ott kezdett növekedni, a kiömlő láva megszilárdulásával), akkor a magassága meghaladja a tízezer métert is. A Mauna Kea szunnyadó vulkán, jelenleg nem aktív.

35 méterrel alacsonyabb a Mauna Loa. Ez azonban nem árul el sokat a valódi nagyságáról. E hegyek ugyanis pajzs- (vagy hawaii típusú) vulkánok, ami azt jelenti, hogy nem túl magasak, viszont hatalmas az oldalirányú kiterjedésük, tudósít a The New York Times.

75 ezer köbkilométer a Mauna Loa térfogata, így mind tömegben, mind térfogatban ez a tűzhányó a föld legnagyobb vulkánja. Jelenleg is aktív, bár kevésbé jellemzőek rá a robbanásos kitörések. A belőle kiáramló láva kevés gázt és szilárd sziklát tartalmaz, inkább békésen (de megállíthatatlanul) folydogál. Ez magyarázza a vulkán alakját is: a híg láva nagy területen szétterül, mielőtt megdermedne.

9 centimétert csúszik évente a Csendes-óceáni-lemez a Hawaii-szigeteket létrehozó úgynevezett forró pont (hot spot) fölött. A forró pont olyan területe a Föld kéreg alatti köpenyrétegének, amely rendellenesen meleg, és ott könnyebben a felszínre tör a láva (amely az óceán mélyén megszilárdulva víz alatti vulkánokat, esetenként vulkanikus szigeteket épít).

5800 kilométer hosszú, jórészt felszín alatti hegyekből áll az Emperor-fenékhegyvidék–Hawaii-hátság: sok millió év alatt a folyamatosan csúszó hot spot munkája nyomán alakult ki. A hegyláncot

129 tűzhányó alkotja, amelyek közül csak négy aktív napjainkban, kettő szunnyad (tehát nem tekinthető kialudtnak, de jelenleg nem aktív), és 123 kihunyt. A hegylánc alakját megfigyelve látható, hogy többször is irányt váltott a kőzetlemez mozgása, ezért van a láncban kanyar.

4600 éve tört ki utoljára a Mauna Kea, a Loa utolsó nagy kitörése (a folyamatos lávafolyáson túl) 1984-ben volt. De nem az aktivitás az egyetlen különbség a két közeli tűzhányó között. Más a lávájuk összetétele is, és két párhuzamos vonulat mentén alakultak ki.

700 ezer éve lehet aktív a Mauna Loa, és vélhetően 400 ezer éve bukkant ki a tenger hullámai közül. Az Ausztrál Nemzeti Egyetem geológusai a Nature folyóiratban megjelent tanulmányukban új elméletet állítottak föl annak magyarázatára, hogy hogyan alakulhatott ki ennyire eltérő módon a Mauna Loa és a Kea. E szerint körülbelül hárommillió évvel ezelőtt újból irányt váltott a kőzetlemez mozgása, és északnak fordult. Ennek következtében átrendeződött a mélyben mozgó magma, és földrajzilag is elkülönült egymástól a két feltörés vonala. A két útvonalon más és más volt a nyomás, ez pedig hatott a magmában lévő vegyületek összetételére is. Ez eredményezte a Mauna Loa és a Kea eltérő lávaösszetételét.

2017. május 13.

Advertisements