Patriotizmus, szövegbuborékban

Megszámlálni is lehetetlen, hogy hány szuperhősös mozifilmet, tévésorozatot gyártottak az utóbbi években. Bár a képregények mindig is a kalandfilmek természetes alapanyagául szolgáltak, de arra a tökéletes hatékonysággal működő pénztermelő gépezetre, amelyet az időközben a Disney által felvásárolt Marvel kiadónál úgy tíz évvel ezelőtt megalkottak, alig volt eddig példa a popkultúra történetében. A rivális DC próbál a Marvel nyomába érni, több-kevesebb sikerrel. A HBO most az egyik legértékesebb szuperhős, Amerika kapitány legújabb filmjét, a Polgárháborút tűzi műsorára.

Régen, amikor még nem csak képregényfilmeket csináltak – hangzik a melankolikus, csak félig vicces panasz sok régi vágású mozirajongó szájából, amikor az elmúlt évtized kasszasikereire gondol. Tavaly a tíz legtöbb bevételt termelő film közül négy készült képregény alapján (Öngyilkos osztag, Deadpool, Batman Superman ellen, Amerika kapitány: Polgárháború). Utóbbi lett az év legnagyobb blockbustere, 1,15 milliárd dolláros bevétellel, amiben nincsenek benne a játékfigurák, ruhadarabok, milliónyi csecsebecsék.

Miközben a képregénymozik dömpingje valóban példátlannak tűnik, hiba lenne azt gondolnunk, hogy ez valami új jelenség. A magyar ifjúság a rendszerváltás előtt többé-kevésbé el volt zárva az amerikai képregényektől – de, ironikus módon, a belőlük készített filmektől kevésbé -, és a fizetőképes kereslet hiánya miatt 1989 után sem jelentettek meg nálunk sok, külföldön közismert címet. Sok történettel így először a mozikban találkoztunk, és legtöbbünknek fogalmunk sem volt arról, hogy épp egy képregényfilmet nézünk. Ilyen volt az Időzsaru, a Dick Tracy, az Addams family, a Men in Black, Richie Rich, A Maszk, a Holló.

Mindössze két filmes szuperhősről tudta szinte mindeni, hogy kalandjai képregényben jelentek meg először: Batman és Superman. Ők a DC Comics nevű kiadó sztárjai, és a múlt század utolsó évtizedeiben – legalábbis amennyire magyar mozinézőként meg lehetett ítélni – e kiadó igyekezett jobban a filmiparban is bevételre váltani a hosszasan felépített karaktereinek kalandjait.

Persze legnagyobb riválisuk, a Marvel is próbálkozott, de a kilencvenes években több bukás, mint siker övezte a Hulk, a Fantasztikus négyes és társaik kalandjait. Voltak ugyan olyan produkciók is, amelyeken a jogokat a Marveltől megvásárló filmstúdiók rendesen kerestek, de a kiadónak még ezekből is csak csordogált a pénz. 2005-ben aztán elhatározták, hogy a továbbiakban ők maguk fogják megfilmesíteni a képregényeiket – és bezsebelni a teljes bevételt. Nem minden karakterüket használhatták ugyanakkor, hiszen például az X-Men mutánsainak jogait a Fox birtokolta. Ott voltak azonban a Bosszúállók (Avengers), akiket addig viszonylag ritkán szerepeltettek filmen, pedig a Marvel leghíresebb írói, Stan Lee és Jack Kirby egész, többszörösen egybefonódó univerzumot épített a tagok történetei köré.

És ez lett a siker kulcsa: megszületett a Marvel moziuniverzum (Cinematic Universe), amely azonos világban és idősíkon játszódó különálló, de minden további nélkül kombinálható szuperhőstörténeteket foglal magába. Az első ilyen film a 2008-as Vasember volt, amely új életet lehelt a drogproblémákkal küzdő Robert Downey Jr. karrierjébe. A nagyon tudatos, és sok évre előretekintő ütemterv szerint kiadott következő filmek sora egymás után bevezette a Bosszúállók nevű szuperhőscsapat fontosabb tagjait, Hulkot, Thort, majd 2011-ben Amerika kapitányt. Egy évre rá következett, az első fázis befejező epizódjaként az első teljes Bosszúállók film.

A formátum főnyereménynek bizonyult. A külön-külön is élvezhető, mégis összefüggő epizódok egyszerre szórakoztatják a legvérmesebb, minden apró utalásra figyelő rajongókat, és azokat a nézőket is, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy honnan jött Amerika kapitány a tíz filmmel ezelőtti epizódban. Mindössze meg akarják nézni, hogy az épp aktuális, világvégével fenyegető támadást visszaverik-e a Bosszúállók (spoiler: igen). A filmek közötti állandóságot pedig maga Stan Lee, a karakterek egy részének kitalálója jelenti, aki minden egyes epizódban feltűnik, egy-egy banális egymondatos szerepre.

Amerika kapitány maga a patriotizmus mintapéldánya. A kifejezetten csenevész újonc katonából, Steve Rogersből vált szuperhőssé, miután megitattak vele egy csoda szérumot. Először 1941 márciusában tűnt fel a Marvel elődjének számító Timely Comics képregényfüzeteiben. A dátum azért érdekes, mert miközben Amerika kapitányt egyértelműen a második világháborús hazafias hevületet meglovagolandó hozták létre, története az Egyesült Államok tényleges, 1941 decemberi hadba lépése előtt kezdődött. A már-már giccsesen didaktikus ruhába öltöztetett hős (kék-piros, csillagos-sávos ruha és pajzs, nagy A betű a sisakon) be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, a háború alatt ő volt a legkelendőbb képregénykarakter.

Első megfilmesítéséig alig két évet kellett várnia, hiszen már 1943-ban mozifilmsorozatot kapott. Aztán a háború után leáldozott a katonásdit játszó szuperhősöknek, 1950-ben abba is hagyták kalandjait. Először három évvel később próbálták feltámasztani – sikertelenül -, majd 1964-ben rugaszkodott neki ismét a Marvel, immár Stan Lee vezetésével. A Bosszúállók 4. füzetében tűnt föl a kapitány, és azóta folyamatosan jelennek meg kalandjai.

Amerika kapitány: Polgárháború
Amerikai scifi, 2016
Rendező: Anthony és Joe Russo
Forgatókönyv: Christopher Markus és Stephen McFeely
Főszereplő: Chris Evans és Robert Downey Jr.

2017.május 16.