Fodor Gábor, a Liberálisok vezetője törvényjavaslatot nyújtott be a marihuána legalizációjáról. A kérdésfelvetés annyiban kétségkívül időszerű, hogy ez szinte minden nyugati demokráciában téma a közbeszédben, és egyre több helyen meg is történik a törvényesítés. Ugyanakkor a magyarországi kormányzó többség felfogását ismerve tökéletesen kizárt, hogy bármi is legyen a javaslatból. Ennek ellenére érdemes áttekintenünk, hogy áll manapság az egykoron a heroinnal és társaival azonos veszélyességűnek tartott kenderszármazékok helyzete a világban.

Összesen 87 247 aktát nyitott 2015-ben a brit rendőrség kenderszármazékokkal kapcsolatos bűnesetek miatt. Ezek a brit adófizetőknek összesen 31 millió fontjukba (11 milliárd forint), a rendőrségnek pedig több mint egymillió munkaórájába került, amit akár fordíthattak volna nagyobb társadalmi veszélyességű cselekmények felderítésére, megakadályozására is, tudósít az Independent. A brit Liberális Demokraták éppen ezért a kannabiszszármazékok legalizációjáért száll síkra – persze nem szabad elfelejteni, hogy Nagy-Britanniában választási kampány van, és ez olyan téma, amely kedvesen cseng a fiatalok fülében.

A javaslat nyilvánvaló propagandacéljaitól eltekintve érdemes megfontolni a párt érveit: „A kannabisz [az illegalitás ellenére] szabadon hozzáférhető és széles körben használják. Jelentős egészségügyi problémákat okoz, és hatalmas profitot termel a szervezett bűnözésnek. A jelenlegi szabályozás katasztrófával ér fel a fiatalok számára, akik fizikai és szellemi egészségét egyre jobban károsítja az egyre nagyobb hatóanyag-tartalmú termék. Senki sem ellenőrzi a vevők életkorát, a minőséget és az erősséget. A Skunkot [szó szerint bűzös borz, de egy kedvelt kenderfajta fantázianeve is] bárhol meg lehet venni, az egyetlen személyazonosító irat, ami ehhez szükséges, egy húszfontos bankjegy. A korábbi kormányok mind átengedték e jelentős közegészségügyi probléma ellenőrzését a maffiának. Az őszinte és pragmatikus válasz ugyanakkor az lenne, ha felelősséget vállalnánk a helyzet rendezéséért, és szabályoznánk a piacot” – nyilatkozta a Liberális Demokraták szakpolitikusa, Julian Huppert az Independentnek.

Évtizedeken keresztül Hollandia volt az az ország, ahol az egész világ hozzáállásával dacolva de facto engedélyezték a marihuána és a hasis rekreációs célú használatát. Ez mindenkiben kiváltott valamilyen reakciót – az idősebbek az amszterdami „coffee shopokat” a pokol tornácának tartották, a fiatalok nagy része viszont a szabadság templomaiként vágytak elzarándokolni oda. Hollandiában valójában mindössze 23 évig volt tiltott a marihuána. A világ többi országához képest (amelyek jellemzően a II. világháború előtt tiltották be teljesen) igen későn, 1952-ban lett bűncselekmény a füvezés. Két évtizeddel később, 1972-ben aztán a kábítószerek szabályozását – pragmatizmusban messze megelőzve az összes többi országot – felosztották erősen és kevésbé veszélyes kategóriákra (a kenderszármazékok az utóbbiba esnek), ennek megfelelően, ha valakit 30 grammnál kevesebbel kaptak el, akkor csak vétségért vonták felelősségre. Ezt a szabályozást enyhítették tovább négy évvel később, amikor engedélyezték a kávézóknak nevezett kannabiszboltok működését, és dekriminalizálták a fű rekreációs célú használatát.

Ezzel Hollandia a marihuánafogyasztók kedvelt turisztikai célpontja lett, amiből hatalmas bevételekre tesznek szert. Egy 2008-as adat szerint csak a coffee shopok adóztatásából évi 400 millió eurós bevételhez jut a holland költségvetés, és ehhez még nem is számolták hozzá a kenderturizmus járulékos bevételeit. Egy idén februárban elfogadott törvény immár a kendertermesztést is engedélyezi – persze állami licensz birtokában (és a megfelelő illetékek befizetése után). Ugyanakkor a szabad marihuánafogyasztást negatív jelenségek is kísérik. A Németországhoz közeli városok lakóit például igencsak zavarta a szomszédból beszívni átruccanó fiatalok randalírozása, így jelenleg (elvileg) csak holland állampolgárok vásárolhatnak marihuánát, a korábbinál jelentősen kevesebb engedéllyel rendelkező coffee shopban. De azt – az elmúlt 41 év tapasztalatait összegezve – talán kijelenthetjük, hogy a holland társadalom egyelőre még nem omlott össze a marihuánától begőzölt milliók nyomása alatt.

A holland szabályozást – már csak a tapasztalatok több évtizedes története okán is – etalonnak tekintik a világ számos, a legalizáció útján elindult országában. Eszerint legfeljebb öt gramm kannabiszt lehet nyilvánosan birtokolni, és ugyanekkora mennyiséget lehet egy személynek egyszerre eladni. A marihuánát nem lehet reklámozni, nem lehet gyerekeknek és külföldieknek árusítani, olvasható a holland kormány honlapján. Utóbbi korlátozások miatt kötelező a coffee shop eladójának ellenőriznie a vevő személyazonosságát. Amint látható, szó sincs arról,hogy Hollandiában mindenféle szabályozás nélkül lehetne füvezni mindenkinek. Még az énekes Miley Cyrust is megbüntették, amikor a Music Television Amszterdamban rendezett European Music Awards elnevezésű díjátadó gálájának színpadán demonstratívan rágyújtott egy jointra. Ötszáz euró büntetést kellett fizetnie – zárt helyen történő dohányzásért.

Az utóbbi két évtizedben egyre több országban térnek át a teljes tiltástól és súlyos bűncselekményként való kezeléstől a dekriminalizáció vagy a legalizáció bizonyos formájára. E kettő között – bár a szabályozás országról országra eltérő – az a különbség nagyjából, hogy a dekriminalizált cselekmény nem válik törvényessé (legálissá), csak a büntethetőségét szüntetik meg. Jelenleg az Európai Unió tagállamai közül Hollandián kívül Portugáliában, Spanyolországban, a Benelux-államokban, Dániában, Svájcban, Olaszországban, Csehországban, Szlovéniában, Ausztriában és Horvátországban dekriminalizálták a kenderszármazékok kis mennyiségű birtoklását (és fogyasztását). Németországban elvileg illegális a marihuána vagy a hasis birtoklása, de a gyakorlatban szinte sosem von maga után büntetést. A kannabisz fogyasztása (a birtoklással ellentétben) viszont legális, mivel azt csak a foyasztóra magára nézve tartja a német jog károsnak, ami nem minősül bűncselekménynek. Ez az ellentmondás (hogy birtokolni tilos, de fogyasztani nem az) jól példázza azt, hogy a törvényhozók mennyire nem képesek racionális döntéseket hozni, amikor a kenderszármazékokról van szó. Persze e buktatók a felsorolt országokban legfeljebb a törvénykönyvek szövegében léteznek, mert a mindennapos gyakorlat sokkal egyszerűbb ennél. Németországban például a birtokláson kapott emberek ellen megindul az eljárás, de gyakorlatilag mindig ejtik a vádakat.

A felsoroltakon kívül számos országban engedélyezik a marihuána orvosi célú, receptköteles használatát (legfőképpen a kemoterápia okozta hányinger illetve a másképpen nem csillapítható fájdalom kezelésére). Ez igaz jelenleg Kanadára is, de már csak az év végéig. Január elsejétől ugyanis ott is legalizálni fogják a rekreációs (élvezeti) célú füvezést is. Az országban jelenleg is gőzerővel készülnek a hamarosan bekövetkező engedélyezésre, és nem az emberek fenyegetésével, hanem edukációjával. A Kanadai Drogszabályozási Koalíció (Canadian Drug Policy Coalition) nevű ernyőszervezet például néhány napja adott ki egy útmutatást arról, hogy szabad-e marihuána hatása alatt vezetni (eláruljuk: nem). Leírják, hogy a felmérések szerint a fűhasználók 79 százaléka még sosem vezetett a kábítószer hatása alatt, és ez a legalizációt követően is tilos marad. Egyes vizsgálatok szerint a marihuánalegalizáció után megnövekszik a halálos balesetek száma, de ez lehet annak is a következménye, hogy a rendőrség gyakrabban teszteli a sofőröket. Más vizsgálatok szerint viszont egyenesen csökken a közlekedési halálozás gyakorisága ott, ahol engedélyezik az orvosi célú marihuánafogyasztást.

Az Egyesült Államok mindig is központi hadszíntere volt a kábítószerek elleni fegyveres és jogi harcnak. A hetvenes években kormányzati prioritássá emelt kérlelhetetlen „drogháború” negyvenéves története mindennek nevezhető, csak totális sikernek nem. Hiába költöttek rá kimondhatatlanul sok pénzt, fegyvereztek föl közép-amerikai diktátorokat, és égettek föl szisztematikusan afganisztáni agrártérségeket, a droghelyzet valójában nem javult alapvetően. Azt persze magára valamit is adó szakértő, politikus, tudós soha szóba sem hozta, hogy enyhíteni kéne a kemény drogok (a heroin, a kokain és társaik) tilalmán, hiszen ezek egyértelműen addiktív és romboló hatású halálos mérgek. Ugyanakkor hasonló negatív hatása lehet a tudományos tényeket és az emberek mindennapos szokásait semmibe vevő, vaskalapos tiltásnak és kriminalizációnak.

Utóbbi érv alapján hasonlítják sokan az amerikai kannabisztilalmat a szesztilalomhoz, mondván, hogy ha az olyan, ezerszer bizonyítottan addiktív, és egyértelműen egészségkárosító drogokat, mint a dohány vagy az alkohol, legálisan lehet előállítani, forgalmazni és fogyasztani, akkor nincs morális és ésszerű alapja az ezeknél semmivel sem károsabb kender tiltásának.

Ez az érvelés – no meg persze az állami felügyelet alá vont piacról remélt hatalmas összegű adóbevétel – egyre több szövetségi államot sarkall a marihuána és a hasis bizonyos mértékű engedélyezésére. Az első ilyen állam Colorado volt, amelynek turizmusa soha nem látott mértékben gyarapodott – bizonyítva ezzel azt, hogy a fűre lenne igény. Eddig kilenc állam (például Kalifornia, Alaszka, Oregon, Washington és a főváros) követte a példáját, és legalizálta az orvosi és az élvezeti célú marihuánafogyasztást. Sok más államban dekriminalizálták a kenderszármazékokat. Tizenöt államban van betiltva még mindig, de csak háromban (Idaho, Kansas és Dél-Dakota) tilos mindenféle formája, tehát a nem pszichoaktív kenderszármazékok orvosi alkalmazását is beleértve.

De a fűhasználók Paradicsoma egyértelműen Uruguay. Az országban működik a legmegengedőbb marihuánatörvény az egész világon. Ott 2013 óta legális a fű termesztése és fogyasztása is úgy, hogy nincs meghatározva a „személyes használatra” engedélyezett anyagmennyiség maximális tömege. Egy-egy ember hat kendernövényt nevelgethet otthon a kis kertben, de ha többen összeállnak, és regisztrált termesztői klubot hoznak létre, évente 99 példányt is növeszthetnek. Eladásra szánt kannabiszt csak állami vállalatok termeszthetnek, és a THC-tartalom (tetra-hidro-kannabinol, a kender fő pszichoaktív hatóanyaga) nem lehet magasabb 15 százaléknál. Természetesen Uruguayban is a szabályozás, az egészségi ártalmak csökkentése, és a bűnözői kartellek bevételeinek elfojtása volt a rendelkezés célja. Ott is csak helyi, felnőtt állampolgárok vásárolhatnak marihuánát, miután regisztráltak a hatóságoknál.

A jelenkori korszellem tehát – legalábbis a világ demokratikus, sokak által fejlettebbnek tekintett felén – a marihuánahasználat dekriminalizációja és a legalizált piac állami szabályozása felé mutat. Ez önmagában azonban nem jelenti azt, hogy a kenderszármazékok ne lennének károsak az egészségre, vagy egyenesen egészségesek lennének. Ahogy néhány hónappal ezelőtti, a kannabisz egészségügyi hatásairól szóló cikkünkben írtuk, a téma egyike a legátpolitizáltabb tudományterületeknek a világon. Vannak, akik a vég eljövetelét látják a legapróbb, a büntetés csökkentésének irányába tett lépésben is, mások azt terjesztik a szerről, hogy valójában orvosi csodaszer, és csak a gyógyszergyárak mesterkedése áll tilalmának hátterében.

Nos egy év elején megjelent, minden eddiginél átfogóbb, rengeteg kutatási eredményt összegző metaanalízis megállapításai szerint a kannabiszszármazékok csodálatos gyógyhatásáról hirdetett tézisek nagy része nem bizonyítható. Ami viszont tény, hogy a marihuána hatásosan csillapítja az egyébként kezelhetetlen hányingert és fájdalmat. Ugyanakkor önmagában az, hogy nem feltétlenül gyógyít meg bármit is, még nem ok a betiltására. Vannak azonban egészségkárosító hatásai is, főként az idegrendszerre nézvést, bár a legtöbb ilyen effektus csak nagy dózisú, hosszan tartó használat után jelentkezik. Ebben különbözik azoktól a legális kábítószerektől (az alkoholtól és a dohánytól), amelyek teljesen egyértelműen emberek millióinak halálát okozzák évről évre. A marihuánáról még az sem jelenthető ki egyértelműen, hogy volt már ember a világon, aki belehalt a túladagolásába.

2017. május 18.

Reklámok