A víziló nem úszik. Ez a megállapítás meglehetősen hihetetlennek tetszik, hiszen mindannyian láttunk már vízilovat a vízben lubickolni. Érdemes hát pontosabban fogalmaznunk: a víziló szinte sohasem úszik úgy, mint más víziállatok. Ehelyett, miközben a vízben tartózkodik, szinte mindvégig az aljzaton támaszkodik a lábával, és úszás helyett galoppozva halad előre. Ha pedig lába nem érintkezik a fenékkel, akkor sem úszik. Ehelyett vízi életmódjához alkalmazkodott testfelépítése, -sűrűsége, amely ballaszttartályként funkcionál, segíti az állatot. E képességét kihasználva tud agresszíven támadni; sok szakértő – a bumfordi állat „cukisága” dacára – a legveszélyesebb afrikai állatnak tartja a vízilovat.

25 halászt öltek meg vízilovak az elmúlt évtizedben egyetlen szenegáli faluból, Gouloumbouból. A The Washington Post riportja szerint a helyi halászok nap mint nap az életüket kockáztatják, amikor csónakjukkal kihajóznak a Gambia folyóra.

1500 kilogrammot nyom egy átlagos hím víziló (1300-at a nőstény), bár volt már négy és fél tonnás példány is. Szinte kizárólag növényekkel táplálkozik. Utóbbi sajátossága és „mackós” testalkata sokakban a kedvesség és a békésség képzetét kelti. Pedig ez nem is állhatna távolabb a valóságtól.

13 embert (közöttük 12 gyermeket) ölt meg egyetlen víziló 2014-ben Nigerben az azonos nevű folyóban. A gyerekek iskolába menet keltek át a folyón egy csónakban, amikor egy felnőtt víziló felborította a hajót, számolt be a The Guardian. Arról nem tudni, hogy a gyerekek vízbe fúltak, vagy a víziló ölte meg őket. De hogyan képes egy ilyen tömegű, ennyire lomha testalkatúnak tűnő állat efféle agresszióra? Nos, a lomhaság csak a látszat.

30 kilométer per órás sebességű futásra is képes a víziló a szárazföldön rövid távon. Ez azt jelenti, hogy könnyűszerrel utolér szinte bárkit. Nevéhez méltóan képes galoppozni, de általában inkább üget.

5-6 órát tölt mindössze naponta a szárazföldön, jellemzően éjszaka, a nappal jelentős részében a vízben tartózkodik. Csakhogy eközben sem úszik.

0,47 métert tesz meg másodpercenként átlagosan a vízben mozgó víziló a Nyugat-chesteri Egyetem kutatói szerint. A biológusok két víziló víz alatti mozgását vették videóra, majd képkockánként elemezték.

2 lába a vízben való haladás közben szinte mindvégig érinti a folyó vagy a tó medrét (nagyrészt a sekély, part menti vizekben tartózkodik). A szárazföldön három lábának kell folyamatosan érintenie a talajt (hogy fenntartsa a stabil háromszög-alátámasztást), de a vízben, a testére ható felhajtóerő segítségével, erre nincs szüksége.

30 percig is bírja egy levegővétellel, így amikor a mélyebb vizekben halad, általában akkor sem úszik, hanem a fenéken fut. Időnként elrugaszkodik az aljzatról, de ekkor sem úszik, hanem inkább a vágtázó, mind a négy lábát felemelő lóhoz hasonlóan „repül”. A felhajtóerő miatt a víz alatt jelentősen magasabban van a hasa a talajhoz képest, mint a szárazföldön.

60 százaléka a víziló testsúlyának az elülső lábakra nehezedik (ez soknak számít, hiszen például az elefántoknál ez az érték csak 55). Emiatt a víz alatti haladáskor főként a mellső lábával löki magát. Testének sűrűsége, főként csontjainak meszességéből fakadóan, nagyobb, mint a vízé, így könnyen lent képes maradni a fenéken.

125–150 ezer közé teszik a világon élő vízilovak számát. Az állat agresszivitása láthatóan nem elegendő ahhoz, hogy ő álljon nyerésre az emberrel folytatott háborúban, hiszen az elmúlt húsz évben a becslések szerint akár húsz százalékkal is csökkenhetett a számuk.

2017. május 27.

Advertisements