A napokban bemutatott Gemenc, árterek világa című természetfilm újra ráirányította a figyelmet Európa egyedülálló természeti csodájára, az ártéri Gemenci-erdőre. A nevet szinte mindenki ismeri, de kevesen vannak, akik tisztában lennének azzal, hogy miért is néz ki úgy Gemenc, ahogy. A jelenkori állapot ugyanis legalább annyira köszönhető az emberi beavatkozásnak, mint a Dunának.

Hajdanán 25 ezer négyzetkilométer ártér szegélyezte folyóinkat, mára ebből a folyószabályozás következtében mindössze 1500 négyzetkilométer maradt. A Duna mentén két rendszeresen elöntött terület maradt: az igen rossz állapotban lévő (egyes szakértők szerint szinte haldokló) Szigetköz és a Gemenci-erdő. Gemenc nagyon is él, és ez teszi egész Európában egyedivé, olvasható Schmidt Tamás erdőmérnök Gemenc című könyvében (a könyv elektronikus változata a tinyurl.com/gemenc címen olvasható). A szerző, aki a Duna–Dráva Nemzeti Park gemenci tájegységének vezetője, lapunknak vallott az ártéri erdőről, amellyel már gyermekkora óta eggyé forrt az élete.

A Gemenci-erdő területe 18 ezer hektár, és 35 kilométer hosszan szegélyezi a Dunát Bogyiszló és Báta között. Kialakulásában meghatározó szerepet játszottak a vízfolyások, kisebb részben a Sió és a Sárvíz, döntő szerepe pedig természetesen a Dunának volt. A folyószabályozás előtt szinte lehetetlen volt a Duna stabil nyomvonalát úgy ábrázolni a térképen, hogy az a következő nagy árvíz levonultával ne váljon elavulttá. Kígyózott a folyó az ártérben, újabb és újabb mellékágakat, kanyarulatokat alakítva ki. Aztán a gátak megépülése után a víz folyása gyorsabb lett. Ezáltal a meder mélyülni kezdett, miközben a hajdan gyakran víz alá kerülő területek feltöltődtek, új mellékágak már nem alakultak ki. És Gemenc is elkezdett átalakulni.

Gemenc 1

– A Gemenci-erdőt a nagysága teszi különlegessé. Vannak hasonló árterek, például a horvátországi Drávaszögben található Kopácsi-rét, amely ártérként még jobban is működik Gemencnél. De Gemenc Közép-Európa legnagyobb összefüggő ártéri erőtömbje. A terület jellegét az erdő és a víz együttesen határozza meg – kezdi Schmidt Tamás.

Sokan Gemencet tekintik Magyarország legnagyszerűbb természeti csodájának. Ebből pedig azonnal arra gondolnak, hogy valahogy így nézhetne ki az ország, ha az ember nem avatkozna be a természet működésébe. Ez azonban tévedés.

– Gemenc nem őserdő. Az emberek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen egy igazi erdő, azt várják, hogy olyan legyen, mint egy park. Az ember előtt az ártéri erdők gyakorlatilag járhatatlanok voltak – folytatja a tájegységvezető. – Ide-oda mászkált a Duna, a holtágak hol föltöltődtek, hol újak keletkeztek, az erdő sokkal ligetesebb volt, teljesen másképp nézett ki, mint ma. Aztán amikor az ember elkezdte az erdőt fakitermelésre, legeltetésre használni, megváltoztatta a kinézetét, hiszen a gazdasági célok érdekében szabályokat kellett bevezetni. Gemenc mai formája akkor kezdett kialakulni, amikor elkezdődött az árvízvédelem, és megépültek a gátak.

IMG_5839 (1)

Az árvízvédelem elsődleges célja az volt, hogy a gáton kívüli területre ne juthasson ki a Duna, így azt művelésbe lehessen venni. Ehhez az ott lévő erdőket ki kellett irtani. Viszont már akkor is szigorú szabályok vonatkoztak az erdőgazdálkodásra, így amit a gáton kívül kiirtottak, azt a megmaradt ártéren vissza kellett telepíteni. Akkor alakult ki a jelenlegi – ahogy Schmidt Tamás nevezi – túlerdősültség. Az új ültetvények olyan fafajokat (nemes nyár, fekete dió, nemesített füzek) is tartalmaztak, amelyek korábban nem teremtek a területen. Amikor megalakult 1996-ban a nemzeti park – emlékszik az erdőmérnök –, az ottani erdők közel fele már ilyen volt, és az őshonos foltok sem úgy néztek ki, mint korábban.

– Az erdőgazdálkodás elsődleges célja még mindig a fatermesztés. A másodlagos cél a természetvédelem, de ez a kettő sokszor nehezen összeegyeztethető. A Gemenci-erdőnek jelen pillanatban csak elvétve vannak olyan részei, amelyeken nem láthatók az emberi beavatkozás nyomai. Tehát nem ültetett erdő, vagy nem úgy keletkezett, hogy levágták az előző erdőt és felsarjadt – mondja Schmidt Tamás. – Az érintetlen területek leginkább a hozzáférhetetlen szigeteken találhatók. Ettől függetlenül persze csodálatos öreg erdők is vannak, de az állományok 95 százalékán jól látszik a folyamatos gazdálkodás hatása.

Mindettől függetlenül Gemenc állat- és növényvilágához hasonlót nagyon keveset találni a kontinensen. Mindezt a rendszeres elöntés teszi lehetővé. Bár a tájegységvezető szerint a vízjárás mára megváltozott, és a halállomány is megfogyatkozott, az elöntött területek még mindig ideális szaporodóhelyet biztosítanak a halaknak. Sok a petéző béka, az ebihalak jóllakhatnak a szúnyoglárvákból. Belőlük elegendő élelemhez jutnak a kisebb, majd a nagyobb halak, mindez pedig rengeteg védett és fokozottan védett vízimadárnak nyújt remek élőhelyet. A világ legsűrűbben tömörült, fészkelő feketególya-állománya Gemencen él.

– A nagyvadállomány azonban problémát okoz. Bár Gemenc világszerte híres gímszarvas- és vaddisznóállományáról, de ezek mennyisége már megnehezíti az erdő természetes működését. Ha a gazdálkodó – a helyi erdészeti zrt. – új erdőt akar telepíteni, akkor azt mindig be kell keríteni, hogy ne tudjanak bemenni a vadak, mert megennék a csemetéket – magyarázza a tájegységvezető. – De ha az öreg erdő természetes módon próbál megújulni, az is nehéz, mert a vaddisznó előszeretettel eszik tölgymakkot, a szarvas pedig odavan a friss hajtásokért. Ez állandó probléma, amit törekszünk megoldani.

Gy elo╠őada╠üs 36

Nagy árvizeknél gyakran látni a tévéhíradókban, ahogy az erdészek, a katonák és a katasztrófavédelem munkatársai mentik a gemenci vadakat, amelyek élőhelyét szinte órák alatt magasan elboríthatja a Duna. Ilyenkor még nagyobb szükség van a vadetetőkre, mint általában. Látható, hogy Gemenc jelen állapotának fenntartása állandó emberi gondoskodást igényel. A természetvédelemben ugyanakkor létezik olyan irányvonal is, amely a pillanatnyi állapot görcsös megőrzése helyett rábízná magára a természetre, hogy hogyan alakítja át az egyes társulásokat. Hiszen élő környezetünk az ember beavatkozása nélkül is állandó változásban van, ezen átalakulások némelyike ciklikus, mások pedig egyirányúak. Felmerül a kérdés, hogy ha magára hagynánk Gemencet (ami persze a fatermelési szempontoknak tökéletesen ellentmond), mi történne az erdővel.

– Állandó vita tárgya, hogy mennyire lenne önfenntartó a Gemenci-erdő. Szerintem hosszú távon azzá válna. Az erdő jelenlegi formáját mesterségesen tartják fönn, és amilyen magától lenne, az nem felelne meg sem az erdészeti szabályozásnak, sem a gazdasági követelményeknek – tartja Schmidt Tamás. – Most minden kis erdőfolt le van határolva, a térkép jelöli, és markánsan különböznek egymástól. Egy-egy folt nagyjából egykorú fákból áll. Amikor az ember az egyikből átlép a másikba, olyan érzés, mintha egy teljesen más helyre került volna. Egy igazi erdő nem így néz ki. A természetes erdő sokkal vegyesebb, különböző korú fák alkotják. Ha Gemencet magára hagynánk, az erdő faösszetétele előbb-utóbb változatosabb lenne. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy az itt található tájidegen fajok mennyire válnának uralkodóvá. Van három elkülönített rezervátum a nagy erdőtömbön belül, amelyekben nincs erdőgazdálkodás. Ezeket vizsgálva figyeljük, hogy mi történne Gemenccel az ember nélkül.

2017. május 27.

Advertisements