Valóban egyre több a meddő pár, vagy ez csak a látszat? Eljuthatunk egyszer oda, hogy a terméketlenség miatt összeomlik a társadalom? Gyakori témája ez az antiutópiáknak, de a téma most újra az érdeklődés fókuszába került a Margaret Atwood regényéből készült, elsöprő sikerű sorozat, A szolgálólány meséje kapcsán.

A világon élő nők kilencven százaléka meddővé vált a környezetszennyezés, a szexuális úton terjedő betegségek, az atomerőművekből szivárgó sugárzó hulladék, illetve a vegyi és biológiai fegyverek miatt. Az egészséges baba születésének még létrejött terhesség esetén is csak húsz százalék az esélye. A társadalom nem képes megbirkózni az emberiség létét fenyegető kórsággal, így az Egyesült Államokban egy fanatikus vallási csoport veszi át a hatalmat, és fasisztoid diktatúrát vezet be az országban. Minden terméketlen nőt (kivéve az új uralkodó osztályhoz tartozó feleségeket) megbélyegeznek, és a melegekkel együtt az úgynevezett gyarmatokra küldik őket meghalni. Ám a kevés megmaradt fertilis, azaz termékeny nő sem jár jobban. Gyerekeiket elragadják tőlük, őket pedig „szolgálólányként” gyermekszülő rabszolgának utalják ki az elitet alkotó házaspárokhoz. A férfimeddőség említését is betiltja a rezsim, a népesedési összeomlás így egyedül a nők bűne marad.

Egy antiutópia annál nyomasztóbb, minél realisztikusabb. Ennek a kritériumnak A szolgálólány meséje nagyban megfelel, hiszen a társadalom lépésenkénti összeomlását olyan apró epizódok szegélyezik, amelyek akár ténylegesen is megtörténhetnének bármelyikünkkel. A legsokkolóbb az, hogy a sorozat epizódjait nézve óhatatlanul is eszébe jutnak ismeretségi köréből az embernek azok a párok, akik valóban meddők, vagy a nő csak nagyon nehezen, hosszas orvosi kezelés árán volt képes gyermeket hozni a világra. Mindenütt efféle híreket hallani, így sokakban kialakul a tudat, hogy a terméketlenség folyamatosan terjed a társadalomban.

Részben a terméketlenség intim volta az oka, hogy igazán megbízható statisztikák nem állnak rendelkezésünkre gyakoriságáról. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legelfogadottabb becslései szerint a világon 60-80 millió pár küszködik bizonyos fokú terméketlenséggel (tehát azok is beletartoznak e csoportba, akiknek végül, nagy nehézségek, orvosi beavatkozások árán sikerül gyermeket nemzeniük). Más becslések szerint e betegség – mert ma már egyértelműen betegségnek tekintik ezt az állapotot – a párok nyolc–tizenkét százalékát érinti, olvasható a Journal of Human Reproductive Sciences című orvosi szaklapban. Az amerikai Országos Egészségügyi Statisztikai Központ adatai szerint – legalábbis az Egyesült Államokban – az utóbbi évtizedekben nőtt a terméketlenséggel küszködő nők száma. Míg 1982-ben 4,56 millióan voltak, 2010-re 6,71 millióan lettek – bár az évezred elején ennél némileg többen voltak.

A statisztikák értelmezhetőségét nehezíti, hogy különféle definíciói léteznek a terméketlenségnek. Van, ahol egy-, máshol két- vagy akár háromévnyi rendszeres, védekezés nélküli, azonos partnerrel folytatott szexuális életet szabnak meg mint az „egészséges” teherbeeséshez maximálisan elegendő időt. A fertilitási problémával küszködő párok abszolút száma valóban nőtt a világban az elmúlt évtizedekben. A PLOS Medicine folyóiratban megjelent metaanalízis (olyan összefoglaló-értékelő tanulmány, amely sok más vizsgálat eredményeiből próbál konklúziót levonni) ugyanakkor arra jutott, hogy valójában nem történt 1990 és 2010 között szignifikáns, statisztikailag is kimutatható változás az élő csecsemőt világra hozni képtelen nők részarányában. Ők a termékeny életszakaszban lévő nők nagyjából 1,9 százalékát teszik ki – e tanulmány számításai szerint. A csoport létszámának növekedése így főként az általános népességnövekedés következménye.

Az általánosan elterjedt becslés szerint a magyar párok ötöde szembesül vele, hogy a gyerek fogantatása nehézségekbe ütközik, esetleg teljesen meghiúsul. Ez mintegy 400-500 ezer embert (200-250 ezer párt) érint, ami igen jelentősnek tűnik, és magasabb, mint a világátlag, amely szerint a párok hatoda-hetede küszködik terméketlenségi gondokkal. A becslések szerint e 200 ezer párnak mindössze tizenöt százaléka fordul orvoshoz a problémával, a többiek nagyrészt beletörődnek sorsukba, így tovább csökkentik esélyeiket a sikeres gyermeknemzésre.

– A meddőség aránya országról országra és társadalmi státus szerint is változik. A fejlett nyugati országok magasan kvalifikált polgárai azért érintettek e problémában különösképpen, mert e társadalmi csoportban a nők 35, sőt 40 éves koruk táján kezdik el a gyermekvállalást, és így már eleve rosszabb pozícióból indulnak – mondja Vereczkey Attila, a Versys Clinics orvos igazgatója, a Magyar Humán Reprodukciós Társaság elnöke.

A meddőségi specialista szerint csak nagyon óvatosan lehet határozott kijelentéseket tenni arról, változott-e a nők potenciális termékenysége az utóbbi időben (tehát sikerülne-e a gyermekvállalás, ha legtermékenyebb életszakaszukban kísérelnék meg), mivel nem állnak rendelkezésre a régebbi időkből megbízható statisztikák. Az mindenesetre bizonyíthatónak tűnik, hogy számos környezeti, életmódbeli tényező hat a termékenységre, például a táplálkozási szokások megváltozása vagy akár a légszennyezettség is.

A Bostoni Orvostudományi Egyetem kutatói kimutatták, hogy azok a nők, akik 160 méteren (0,1 mérföld) belül laknak egy főúttól, tehát nagyobb a kipufogógázból származó, rájuk nehezedő légszennyezés, 11 százalékkal nagyobb valószínűséggel küszködnek termékenységi gondokkal, mint azok, akik távolabb laknak. Egy másik tanulmány a közlekedési eredetű légszennyezés és a vetélések gyakorisága között talált összefüggést. Emellett a régebbi festékekben gyakori, úgynevezett poliklórozott bifenilek (PCB) is negatívan hatnak a termékenységre. A vizsgálatok szerint azoknál a pároknál, amelyek nagy mennyiségű PCB-nek vannak kitéve, átlagosan akár húsz százalékkal hosszabb időt is igénybe vehet a sikeres fogantatás. Amint telnek-múlnak a hónapok-évek, a sikertelen párok (főként a nők) egyre jobban szorongani, stresszelni kezdenek, ez a lelki állapot pedig ördögi körként csak tovább erősíti a terméketlenséget okozó hormonális problémát.

A szolgálólány meséje egy körülményt nagyon pontosan átemel a valóságból a sci-fibe. A többség még ma is a nő terméketlenségéről beszél, ha egy párnak nem fogan gyereke, pedig a valóságban a sikertelen próbálkozások negyven-ötven százaléka a férfi meddősége miatt alakul ki. Ha felfedezhető a terméketlenség előfordulásában egyértelmű trendszerű változás, az a férfiak spermaszámában nyilvánul meg. Míg a második világháború előtt egy milliliter ondófolyadék átlagosan 113 millió spermiumot tartalmazott, ez 1990-re 66 millióra csökkent, és a folyamat azóta sem állt meg. Ezzel együtt csökkent a teljes ondó térfogata, romlott a spermiumok mozgékonysága, és közöttük kevesebb az egészséges alakú ivarsejt.

Joggal vetődik fel a kérdés, mit tud ma tenni az orvostudomány termékenységi probléma esetén.

– Az asszisztált reprodukció az orvoslás egyik legdinamikusabban fejlődő tudományterülete. Ez abban áll, hogy egyre több kórképet tudunk diagnosztizálni és gyógyítani is, így egyre több meddő párnak tudunk segíteni – vélekedik a főorvos. – Négy öt éve még 15–25 százalék között mozgott a magyarországi meddőségi osztályok eredményessége (tehát ennyi esetben tudták elérni, hogy a hozzájuk forduló párok gyermeket vállalhassanak), és a világátlag is 19 százalék volt. Ma az Egyesült Államokban vannak már olyan klinikák, amelyek sikeressége stabilan hatvan százalék fölött van. Emögött olyan technológiai fejlesztések is állnak, amelyek lehetővé teszik például, hogy az embriót még a beültetés előtt megvizsgáljuk, és csak azt ültessük be, amely nem életképtelen. Egy meddőségi centrum alapkoncepciója szerint nem a pozitív terhességi teszt a sikeresség bizonyítéka, hanem az egészséges baba a kézben. Ennek érdekében a terméketlenség kezelésének új irányai a fogantatást és a terhesgondozást már összefüggő egészként kezelik.

2017. június 10.

Reklámok