Július első hetében Budapesten tartják a genetika egyik legdinamikusabban fejlődő tudományterülete, a zebrahalkutatás kongresszusát. Ez a korábban csak a hobbiakvaristákat érdeklő apró hal ugyanolyan fontos szolgálatot tesz a tudománynak, mint a muslica, a laboratóriumi egér vagy patkány. Mindez pedig egy – Amerikába emigrált – magyar tudós munkásságát dicséri.

A történet – mondhatni, megszokott módon – egy, a Városligeti fasori gimnáziumba járó magyar fiúval kezdődik. Streisinger György 1927-ben született, apja kereskedő, anyja nyakkendőkészítő volt. A család nagypolgári életet élt, György szívesen időzött a család cselédjeivel a konyhában. Beteges kisfiú létére felmentették tornából, szabad idejét így focizás helyett természetjárással, az élővilággal való ismerkedéssel töltötte, írja Varga Máté, az Eötvös Loránd Tudományegyetem genetika tanszékének munkatársa a 444-en megjelent cikkében.

A gimnázium a kor kiemelkedő középiskolája volt, mégsem állíthatjuk, hogy ez az intézmény gyakorolta volna a legmaradandóbb hatást a gyermek Streisingerre, hiszen az egyre súlyosbodó zsidóüldözés miatt a család jobbnak látta Amerikába emigrálni.
Sok viszontagság után végül 1939 tavaszán érkezett meg minden családtag New Yorkba, de az apa ekkor már végstádiumú rákban szenvedett, és heteken belül meghalt. György (illetve most már George) tehetségét dicséri, hogy pillanatok alatt kiismerte magát az új nyelvi és társadalmi környezetben. Így két évvel később már New York egyik elit iskolájában tanult, az érettségi után pedig a modern evolúciógenetika egyik alapító atyja, Theodosius Dobzhansky asszisztense lett.

Innentől töretlenül ívelt felfelé tudományos pályája – gondolhatnánk. Tehetsége valóban nyilvánvalóvá vált, amikor már tizenhat évesen beiratkozhatott a Cornell Egyetemre, méghozzá az agrártudományi karra. Azért ide és nem mondjuk a biokémiára, mert ennek a tandíját tudta a család kifizetni. Hallgatói éveiben folyamatosan dolgoznia kellett, hogy el tudja tartani magát. Dolgozott a tejgazdasági tanszéken, lapátolt trágyát az egyetem istállóiban. Mindenesetre egyre feljebb jutott a tudományos ranglétrán, megismerkedett a kor legkiválóbb tudósaival, például Szilárd Leóval és a kettős spirál egyik felfedezőjével, Francis Crickkel. A DNS-szerkezet másik felfedezője, James Watson egyik gyermekének keresztapja lett.

Teltek az évek, Streisinger György a legtöbb genetikushoz hasonlóan baktériumokkal és a fertőző fág vírusokkal dolgozott. De aztán valami másra vágyott, egyrészt a fággenetika lassú kimerülése, másrészt amiatt, mert az emberi génhez hasonlóan működő, lehetőleg gerinces modellállati gént keresett, amelyen a viselkedésgenetikát tanulmányozhatta. És ekkor jutott eszébe egy jelentéktelen kinézetű, szinte igénytelen, Délkelet-Ázsiából származó akváriumi hal, a zebrahal (más néven zebradánió), amelyet akkor ismert meg, amikor még a középiskolai évek alatt a New York-i Zoológiai Társaság halszakértőjének asszisztenseként dolgozott. A zebrahal tökéletes genetikai modellállatnak bizonyult, Streisinger György pedig iskolateremtő elhivatottságával a genetika új részterületét alapította meg.

Ennyi tudománytörténeti bevezető után érkezünk meg a mába. Néhány nap múlva Budapesten rendezik meg ugyanis a Streisinger György munkássága nyomán a mai napig virágzó zebrahal-genetika legtekintélyesebb szakértőinek kongresszusát.

– A zebradánió azért ideális genetikai modellorganizmus, mert gerinces, de az egérnél sokkal egyszerűbben és olcsóbban fenntartható – mondja Varga Máté, a budapesti európai zebrahal-konferencia szervezőbizottságának tagja, aki maga is ezen a fajon végzi kutatásit. – Hal lévén külső megtermékenyítésű, így az embriológusok már gyakorlatilag az egysejtes stádiumtól kezdődően megfigyelhetik egyedfejlődését. Lárva korában átlátszó a teste, és befér a mikroszkóp alá, így a vizsgálata – az egyéb modellekéhez képest – rendkívül egyszerű.

Az átlátszóság (amelyet a modern molekuláris biológia eszköztárával már felnőttkorban is fenn tudnak tartani) azért előnyös, mert ezáltal „élőben” figyelhetünk meg olyan folyamatokat, amelyeket máskülönben csak halott állatokból készült metszeteken láthatunk. Például ma már megoldható, hogy szó szerint láthatóvá váljon, ahogy az ötnapos hallárvák agya felismeri a táplálékul szolgáló papucsállatkákat.

– Most tartunk ott, hogy a genomszerkesztésnek köszönhetően nagyon célzottan tudunk különféle mutánsokat létrehozni a zebrahalban. Ez a genetikai aranykor. Rendszeresen megtörténik, hogy az orvos kolléga megkeres minket azzal, hogy a beteg genomjában találtak egy olyan génmutációt, amely talán összefüggésben áll a betegségével – folytatja a genetikus. – Ilyenkor mi készítünk egy olyan haltörzset, amelynek mutáns a kérdéses génje [hiába tűnik a zebrahal és az ember nagyon különbözőnek, a legtöbb génjük megfeleltethető egymásnak], és megfigyeljük, hogy a hal mutat-e olyan jellegeket, amelyek hasonlóak az emberi betegséghez.

A zebrahalas kutatások klasszikusan fejődésbiológiai témájúak voltak, és ez a részterület mind a mai napig jelentős. Ugyanakkor ma már a genetika és a molekuláris biológia szinte minden ága űzhető a zebrahalon mint modellorganizmuson. A kutatók ma már egész finoman képesek szabályozni azt, hogy a hal egyes génjei milyen aktívan fejeződjenek ki, magyarul mennyi fehérje termelődjön a génekben kódolt információ alapján. A sejtek reakcióit figyelve rájöhetünk a különféle fehérjék (és ezáltal a gének) funkcióira. A (mostanában elterjedt és a tudománypolitikát is átható közvélekedéssel ellentétben egyáltalán nem értelmetlen) alapkutatás mellett azonban rengeteg zebrahalkutató emberi betegségeket modellez a zebrahalban.

– Sokan csinálják ezt, közöttük mi is, nyilvánvalóan azért, mert az efféle projektekre sokkal könnyebb pénzt szerezni. Ha a pályázatban az ember le tudja írni, hogy a tervezett kutatásnak van konkrét emberi egészségügyi relevanciája, könnyebb meggyőzni a zsűrit arról, hogy adjon rá pénzt. A zebrahalas modellekkel vizsgált betegségek között a rák több formáját, például a melanomát és a leukémiát is megtalálhatjuk – érvel Varga Máté. – Az emberi betegségek kutatásában nagyon sokat segít, hogy a zebrahal az első gerincesek között volt, amelyeknek megszekvenálták a teljes genomját. A hal és az ember fehérjéinek 84 százaléka megfeleltethető.

2017. június 24.

Reklámok