Amikor luxustermékek hamisításáról van szó, általában a táskák, órák, parfümök, edzőcipők jutnak eszünkbe. Pedig szinte minden, egyedileg formatervezett és divatos holmit lehet – és meg is éri – hamisítani, így az esetenként több százezer forintba kerülő székeket is. Utóbbi bútordarabok fekete piacának kiterjedtségét még csak most kezdik a hatóságok pedzegetni.

Charles és Ray Eamest a 20. század leghíresebb formatervezői között tartják számon. pályafutásuk során legfőképpen megfizethető, mégis minőségi bútorokat terveztek, de leghíresebb alkotásuk kilóg ebből a sorból. Ez az 1956-ban, élő tévéshow-ban, négy évnyi előkészület után bemutatott Eames Lounge szék és a hozzá tartozó lábtartó (angolul: ottoman), olvasható a Quartzon. A szék, amely hajlított rétegelt lemezből és bőrből készült, egyesíteni volt hivatott magában az elegáns angol klubok hangulatát és az üzletemberek megtestesítette modernitást. A szék hatalmas siker, igazi státusszimbólum lett. A Herman Miller bútorgyárban a mai napig kézzel készítik, a cég honlapja pedig büszkén hirdeti, hogy a múl században alig volt világsztár és milliomos, aki ne ült volna ilyenen Frank Sinatrától Jane Fondán keresztül Steve Jobsig és Bill Gatesig. A New York-i Modern Művészetek Múzeumában az állandó kiállítás része az Eames Lounge szék.
Mindenki Eames széket akart, de nem mindenki engedhette meg a megjelenéskor 310 dolláros (mai áron 730 ezer forintos) árat. Így szinte azonnal megjelentek a másolatok, amelyekhez van odaírták, hogy „replika”, esetleg „homage”, vagy nem.

Az egyetlen licencbirtokos gyártó már a hatvanas években egész oldalas hirdetésekben figyelmeztette a vásárlókat, hogy óvakodjanak a hamisítványoktól. Ma a hamis székek elleni harc sokkal reménytelenebb, hiszen bárki tucatszámra találhat az Eames (vagy más, hasonlóan híres) székhez megszólalásig hasonlító bútordarabokat.
Persze ezek forgalmazói (akik korántsem gyanús sikátorokban, hanem a legnagyobb online áruházak „polcain” árulják portékáikat) nem állítják, hogy eredeti termékekről van szó. Hiszen a vásárlók sem hülyék, ők direkt a másolatot keresik az eredeti árának töredékéért. Akkora ezekre a kereslet, hogy vannak honlapok, amelyek tanácsot adnak, hogy mi alapján lehet megkülönböztetni a jó hamisítványt a silánytól. A forgalmazók hirdetéseikben azzal kérkednek, hogy az ő székük minősége összevethető, ha nem jobb, mint az eredetié. Ma egy eredeti Eames szék akár ötezer dollárba is kerülhet. Másolatot azonban már 749-ért az emberhez vágnak (bár ez is majdnem 200 ezer forint egyetlen székért). Ez olcsóbb, mint az eredeti Eames szék Barbie-babákra méretezett tizenöt centiméter, 795 dollárért árult magas makettje.

A székek formaterveihez fűződő jogokat a gyakorlatban nehezebb érvényesíteni, mint az olyan védjegyeket, mint a Coca-Cola hullámos üvege vagy az Adidas három csíkja. Egyszerűen azért, mert a székek talán a legáltalánosabban használt bútordarabok, szinte minden elképzelhető formában gyártották már őket, és nehéz igazán új, soha nem látott design-elemekkel felruházni a piacra dobott modelleket. Ettől függetlenül bizonyos székek divatosak lehetnek, a versenytársak pedig – akár akaratlanul is – időnként a megengedettnél mélyebb ihletet merítenek a sikeres modellek formai jellegzetességeiből.

Egy másik híres székgyártó, az Emeco az utóbbi években sorban pereli be a híres modelljeihez nagyon hasonló bútorokat készítő vállalatokat. Az eredetileg az amerikai hadi tengerészet számára tervezett, később rendőrségeken, börtönökben, hivatalokban elterjedt, nagyon strapabíró Navy szék 77 lépésben készül tíz nap alatt. Ennek megfelelően 455 dollárba kerül, ellentétben szabad szemmel megkülönböztethetetlen kínai másolatával, amely csak 129 dollárt kóstál. A beperelt forgalmazót elmarasztalta a bíróság. Az Emeco egy másik ügyben bíróságon kívül megegyezett az Ikeával arról, hogy a svéd cég felhagy a Melltrop ebédlőszék forgalmazásával. Bár a svéd széket elvileg Ola Wihlborg tervezte, az valahogy mégis nagyon hasonlatosra sikerült az Emeco Norman Foster tervezte 20-06-os székével, tudósít a De Zeen építészeti és design folyóirat. Az IKEA a megállapodás dacára tagadta, hogy tudatosan másoltak volna bármit is.

Ezek a híressé vált esetek vélhetően csak a jéghegy csúcsát jelentik. Hatalmas ugyanis a kereslet a luxuskivitelűnek tűnő, de csak kisebb vagyonba kerülő bútorok iránt, amelyekkel ugyanúgy elérhető az üzletfelek, hotel- és éttermi vendégek csodálata. Csak tavaly összesen négymillió dollár értékű hamisított széket foglalt le az amerikai vámhatóság. Ehhez az kellett, hogy a bútorgyártók által alapított BeOriginal [légy eredeti] konzorcium másfél éven keresztül képezte a vámosokat, hogy azok képesek legyenek felismerni, ha egy híres modellhez hasonlító bútort látnak. Az iparági lobbisták állítása szerint ezen intézkedések nyolcezer amerikai munkahely megőrzéséhez vezettek.
Kérdés ugyanakkor, hogy hosszú távon valóban kárt okoznak-e a másolatok.

Természetesen az eredeti jogtulajdonosok bevételeit rosszul érintheti, ha megjelenik egy látszólag ugyanolyan, sokkal olcsóbb termék. Ugyanakkor egyes szakértők szerint a másolatok segíthetik is az innovációt, hiszen arra ösztönözhetik az eredeti gyártót, hogy újítson, és újból a hamisítványok fölé kerekedjen. Sőt a hamisítványok az eredeti termék iránti keresletet is növelhetik. Azáltal, hogy nagy tömegük miatt a potenciális vásárlók gyakrabban találkoznak velük, önkéntelenül is reklámot csinálnak az eredetinek, tovább erősítve a divatot. Mások szerint azonban a másolók nem sokkal jobbak, mint a potyautasok, amelyek a mások kemény munkája, innovációja által hajtott vonatra kapaszkodva ingyen utaznak, és eltulajdonítják a sokat invesztáló piaci szereplők nyereségének jelentős részét.

2017. augusztus 5.