Rácáfolva azokra a vélekedésekre, hogy Egyiptomban minden említésre méltó régészeti lelőhelyet felfedeztek már – vagy a sírrablók vagy hivatalos régészek -, igen jelentős sírra bukkantak nemrégiben a kutatók. A „főbérlő” egy 3500 évvel ezelőtt élt aranyműves, de mellette más múmiákat és ékszereket is találtak.

A híres Királyok völgyétől nem messzire található Draa el-Naga nekropolisza a legintenzívebb jelenkori egyiptológiai ásatások egyik színtere. Itt találtak rá legújabban a négy múmiát rejtő, nyolc méter mélyen elhelyezkedő temetkezési kamrára, amely fölé a felszínen kis szobát emeltek. A sír legfontosabb birtokosa vélhetően Amenemhat, a 18. dinasztia idejében (i. e. 1550-1292 között) élt gazdag aranyműves lehetett, tudósít a Guardian. A mester kortársa lehetett Tutanhamonnak, Nefertitinek de akár Hatsepszutnak is. Abból sejthető, hogy Amenemhat nem volt akárki, hogy a sírjában további csontvázakat, négy fa szarkofágot, ékszereket és egyéb temetkezési kellékeket is találtak. Sőt 150 darab usébti szobrocskát is feltártak, melyeknek az lehetett a funkciója, hogy szolgaként gondoskodjanak urukról a túlvilágon.

Zahi Hawas, az ismeretterjesztő csatornákról jól ismert régész, korábbi egyiptomi antikvitásügyi miniszter szerint a sírba temettek egy, egyelőre azonosítatlan nemest is, így a felfedezés jelentősége később még tovább nőhet. A sírban találtak ötven temetkezési kúpot is. A thébai nekropoliszban előszeretettel helyeztek efféle kúp formájú agyagtárgyakat a sírokba. Hieroglifákat véstek az aljukra, amelyek a sír tulajdonosát jelölték, és rövid ima is olvasható rajtuk, rendeltetésük azonban ismeretlen. A kúpokon lévő hieroglifákból tudható, hogy az ötven darab közül negyven négy másik személyhez tartozott, akiknek a maradványait még nem találták meg. „Ez jó jel, hiszen arra utal, hogy ha tovább ásunk a területen, akkor találnunk kell négy másik sírt is” – nyilatkozta a Guardiannek Mostafa Waziry, az ásatás vezetője.

A sír története azonban nem zárult le akkor, amikor Amenemhatot eltemették. Kiderült ugyanis, hogy a temetkezési helyet később még legalább egyszer használatba vették, és újabb embereket temettek el oda a harmadik átmeneti korban (i. e. 1070-664). Emellett a sír mellett egy újabb járatot is felfedeztek, benne három múmiával a középbirodalom korszakából (i. e. 2050-1800). Így érthető Egyiptom jelenlegi antikvitásügyi miniszterének, Khaled Alnaninak lelkesedése: „Számos vizsgálatra váró múmiát, szarkofágot, műtárgyakat és szövegeket találtunk. E felfedezés minden tudományterületen nagy jelentőséggel bír.”

A területen folytatott ásatás akkor vette kezdetét, amikor néhány hónappal ezelőtt egy bíró sírját találták meg itt. Egyiptom idén egyébként is bővelkedett régészeti felfedezésekben, amelyekre a turizmustól jelentősen függő országnak nagy szüksége volt. Az elmúlt években ugyanis Egyiptom nem a piramisok és a fáraók, hanem forradalmak és ellenforradalmak, utcai zavargások és terrorcselekmények kapcsán került a hírekbe. Mindez pedig elriasztja a turistákat. Márciusban egy, a kairói Mataria kerületben folyó építkezésen véletlenül I. Pszammetik fáraó szobrára bukkantak, amelyet első felindultságukban a hivatalnokok a sokkal híresebb II. Ramszeszként azonosítottak.

Hawas ehhez hozzáteszi, hogy „a modern Egyiptom az ókori Egyiptomra épült. Időnként előfordul, hogy felássuk a kertünk, és műemlékek kerülnek elő. Eddig csak az ókori műemlékek harminc százalékát találtuk meg, a hetven százalékuk még a földben pihen.” Bár az rejtély, hogy efféle becslést mi alapján lehet tenni. Mindenesetre valóban rendszeressé váltak a nagy visszhangot kapó felfedezések. A felső-egyiptomi Minya városánál római kori sírt tártak fel, egy Luxor melletti, 3500 éves sírban pedig ezer (!) darab fából készült temetkezési szobrocskát találtak. Áprilisban pedig a dahshuri nekropoliszban egy piramist is felfedeztek.

Mindezek a felfedezések újra a régészet felé irányíthatják a világ (és benne a potenciális turisták) figyelmét, és véget vethetnek az egyiptológia 2011-es „arab tavasz” óta tartó viszonylagos stagnálásának.

Az antikvitásügyi minisztérium szerint a Nílus völgyében található műemlékekhez köthető turisztikai bevételek 2014-re a 2010-es értékhez viszonyítva 95 százalékkal csökkentek. De még tavaly is csak 4,8 millió ember látogatott Egyiptomba, ami kevesebb, mint harmada a félresiklott forradalom előtti látogatószámoknak. Nemcsak a kormány és az elnyomott radikális iszlamista ellenzék harca riasztja el a turistákat a milliók által látogatott – így ideális terroristacélpontnak számító – piramisok és ókori sírok, templomok környékéről, de a 2015 októberében felrobbantott, és 224 áldozatot követelő orosz repülőgép emléke is. Természetesen az egyiptomi kormány mindent megtesz, hogy visszacsalogassa a turistákat. Ennek érdekében egy New York-i PR-céget megbízva sok millió dolláros globális marketingkampányba kezdtek, egyelőre vegyes sikerrel.

Az elmaradó turisztikai bevételek nagyon nehéz helyzetbe sodorták az antikvitásügyi minisztériumot, amelynek fő feladata a műemlékek gondozása. Alig jut pénz ugyanis állagmegóvásra, amely hosszú távon sok műemlék leromlásához, akár pusztulásához is vezethet. És természetesen – ördögi körként – az elhanyagolt műemlékek további turistákat taszíthatnak el. Hawas szerint az ő idejében évi 1,3 milliárd egyiptomi fontot (19 milliárd forint) költöttek rekonstrukcióra, de ez a pénz jelenleg nem áll rendelkezésre. A rossz pénzügyi helyzet ellenére az egyiptomi kormány olyan presztízsberuházásokat erőltet, mint például a Gízai-fennsíkon épülő Nagy Egyiptomi Múzeum, amely Hawas szerint ugyan a „21. század legfontosabb kulturális projektje”, de az építési költségét máris egymilliárd euróra becsülik, holott már több éves csúszásban vannak az eredeti tervekhez képest.

2017. szeptember 20.

Reklámok