Azt hihetnénk az amerikai helyszínelők, halottkémek (kitalált) mindennapjairól szóló sorozatokat látva, hogy a bűnelkövetők azonosítása, felkutatása manapság már automatikusan történik. A munka dandárját számítógépek, DNS-analizátorok és más, sci-fibe illő kütyük végzik el. Holott a valóságos rendőri gyakorlatban még mindig fontos szerepet játszanak a legősibb bűnüldöző módszerek, legfőképpen a személyleírás. Hogy ez mennyire nem triviális feladat, az kiderül a tudományterület most megjelent vaskos tankönyvéből. A kötet szerkesztőjével, Anti Csaba László rendőr alezredessel beszélgettünk.

– Talán nincs régebbi személyazonosító módszer a személyleírásnál. Mi olyat lehet még mondani róla, ami nem számított már száz éve is közhelynek?
– Valóban, a személyleírás szakirodalma százötven éves történetre tekint vissza, de az utolsó átfogó munka a hetvenes évek elején jelent meg róla. Egyrészt az emberek testi jellegzetességei is sokat változtak azóta. Akkoriban gyakorlatilag ismeretlen volt a tetovált szemöldök, ahogyan a legtöbb implantátum is. Ma már szinte nincs olyan testrésze az embernek, amelybe ne lehetne implantátumot ültetni. A plasztikai sebészet jelentősen átalakíthatja az ember megjelenését, sőt műtéti beavatkozással már a magasság is jelentősen megnövelhető. Régen axiómaként tekintettek a „gyorsan és a lassan változó ismérvek” kategóriapárra, utóbbiba azok tartoztak, amelyekről azt tartották, hogy csak a korral alakulnak. De ez a felosztás mára idejétmúlttá vált, gyakorlatilag minden testi jellemző megváltoztatható külső beavatkozás segítségével. De a ruházat is sokat változott, amely a személyleírásban az általános humánbiológiai jellemzők (például a nem, a testmagasság és a testalkat) mellett az egyik leggyakoribb ismertetőjel. Korábban a technikai feltételek sem voltak adottak, hogy a maihoz hasonló, felhasználóbarát rendszert alkothassunk. Ezért is kértük fel Kőnig Frigyest, a Magyar Képzőművészeti Egyetem művészi anatómia, rajz és geometria tanszékének vezetőjét és Ángyán Gergely hallgatót a könyvben szereplő emberábrázolások elkészítésére.

– Kinek szól valójában ez a könyv? Hiszen a személyleírást általában nem a rendőrök, hanem a laikusok adják. Viszont az nem elvárható, hogy a civilek tanulmányozzák a könyvet arra készülve, hogy egyszer majd bűncselekmény tanúi lesznek.
– Lesznek, akik a tanításhoz fogják a könyvet használni. Egy volt tanár kollégám már fel is hívott, hogy azoknak a nonverbális jeleknek az oktatása során, amelyeket a kihallgatás alkalmával figyelni kell, hiszen ilyen szituációban rendkívül fontos az esetleges hazugsághoz kapcsolódó izgalmi állapotról árulkodó testbeszéd felismerése. Emellett mindenkinek vannak olyan rögzült mozgásformái, amelyeket ő már általában észre sem vesz, viszont ha zavarban van, fokozottan jelentkeznek. Tipikusan ilyen, amikor sokszor igazgatja valaki a szemüvege szárát, dobol a lábával vagy a kezével.

– Minden ember más, mások a jellegzetes vonásai. Ami az egyiknél fontos, a másiknál fel sem tűnik senkinek. Így a személyleírás is igen szabad műfaj. Lehet egyáltalán általános rendszerbe foglalni?
– Legfőképpen a nem mérhető, leíró jellegű ismérvek esetében – amelyeket mindenki szubjektíven ítél meg – van nagy szerepe ennek a részletes rendszernek. Ha nem lenne egységes fogalomrendszer például az orról vagy a fülről, akkor mindenki a saját elképzelései szerint használhatná a különböző, hasonló értelmű, de mégsem ugyanazt jelentő kifejezéseket.

– Az emberek a mindennapi beszélgetéseik során is rendszeresen leírnak másokat mindenféle tankönyv nélkül. Nem bonyolítja túl az efféle rendszer az emlékek minél teljesebb felidézését?
– Általános tapasztalatunk, hogy az emberek többsége még a saját hozzátartozóit sem képes pontosan, részletesen, mások számára felismerhető módon leírni. Nem biztos, hogy meg tudja fogalmazni, hogy valakinek milyen a homloka, a szeme, az orra, a szája, a füle. Általában – főként a férfiak – szintetikusan észlelünk (a teljes embert nézzük), és nem analizáljuk az apró jellegzetességeket. De ahhoz is kellenek tapasztalatok, hogy tudjuk, mely elemeket és azoknak mely jellemzőit lehet egyáltalán megfigyelni például az arcon. Hogy az orrgyöknek van szélessége és magassága, hogy az orrhátnak van hossza és lefutása, továbbá az orralap különféle (felfelé irányuló, vízszintes, lefelé irányuló) helyzetű lehet. Ha valaki hallott már ezekről az elemekről, azokat tudatosan meg tudja figyelni. Ezen ismeretek hiányában legfeljebb annyit tud mondani, hogy olyan átlagos vagy olyan furcsa volt az orra.

– A DNS-elemzés korában mekkora a jelentősége a tanúk visszaemlékezésén alapuló személyleírásnak?
– Kétségtelen, hogy korábban ennek sokkal nagyobb volt a jelentősége. Már az ókorból is ismerünk személyleírást, amely alapján valakit kerestek. Például ilyen a Hermon nevű szökött rabszolga leírása. Nem véletlenül lett névadója a körözési információs rendszernek. Ahogy később újabb és újabb azonosítási eszközöket vezettek be (így a fényképet, az ujjnyomatot), minden korábbi módszer jelentősége csökkent. Később azonban rájöttek, hogy nem szabad a régieket sem hanyagolni, mert egyenként egyik sem csodaszer. Persze a szerepe változik. Korábban a személyleírás alapján azonosítottak és vontak eljárás alá személyeket (tehát a leírás bizonyító erővel bírt), később inkább már csak a felderítést segítette.

– Eszerint a személyleírást ma már nem tekintik bizonyítéknak?
– Ezt nem lehet kijelenteni, hiszen a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben, szabadon értékeli. De az biztos, hogy kizárólag a személyleírás alapján egyedi azonosítást végezni csak kivételes esetben lehet, akkor, ha az elkövetőnek senkivel össze nem téveszthető ismertetőjelei vannak. De nem kell ilyen speciális esetre gondolni. Ha üldöznek valakit, aki elkövetett egy bűncselekményt, vagy megszökött a börtönből, és ellenőrző-áteresztő pontokat állítanak föl, az áthaladó személyek ellenőrzésekor vajmi keveset lehet kezdeni az ujjnyomattal vagy a DNS-profillal. Ellenben a személyleírási adatokat szinte azonnal el lehet juttatni az összes, ilyen feladatot ellátó kollégához.

Anti Csaba László (szerk.): A személyleírás
Semmelweis Kiadó, Budapest, 2017
6000 forint

2017. október 14.

Reklámok