A legutóbbi amerikai iskolai vérengzés hírére – ahogy ilyenkor mindig – újra fellángolt az Egyesült Államokban a vita a fegyvertartás korlátozásának szükségességéről. Egy olyan országból nézve, ahol nincs hagyománya a szabadon tartható fegyvereknek, alig érthető e soha véget nem érő vita. Vannak azonban olyan európai országok is – például Svájc –, ahol ugyancsak szinte minden háztartásban van fegyver, mégsem kell az iskolába menő gyermek életéért aggódni nap mint nap.

Svájc sok mindenről híres, de a politikai rendszerét tekintve leginkább talán az igen gyakran tartott népszavazások különböztetik meg az alpesi országot a többi nyugati államtól. Külföldi szemmel egészen apró-cseprő ügyekben is népszavazást írnak ki, évente akár többször is. 2011-ben a fegyvertartás korlátozásáról szóló népszavazás nagyon is fontos volt, hiszen az ország évszázados hagyományait állította a szembe a közkézen forgó lőfegyverek jelentette veszélyekkel.

A szavazást kezdeményezők azt kívánták (volna) elérni, hogy létesítsenek országos fegyvernyilvántartást, és a hadsereg tagjainak tulajdonában levő fegyvereket helyezzék el nyilvános fegyverraktárakba. A szavazáson azonban simán elbuktak ezek a célok, a szavazók jó része láthatóan a fegyvertartási jogokért küzdő lobbicsoportok érvelésével értettek egyet, írja a The Atlantic.

„Ez az állam és a polgárok közötti bizalom kérdése. A polgár ugyanis nem csak egy polgár, hanem katona is egyben – nyilatkozta a szavazás idején a Pro Tell fegyvertartási jogokért kampányoló szervezet alelnöke. – Az otthon tartott fegyverek biztosítják leginkább, hogy elkerüljük a diktatúrát. Csak a diktátorok akarják elvenni a fegyvereket az emberektől.”

Svájcban minden 18 és 34 év közötti férfi sorköteles, és a besorozott katonák haza is vihetik a fegyvereiket. Ez a hagyomány az esetlegesen támadó hadseregek elleni védelem érdekében alakult ki még az 1871-es francia-porosz háború idején. De a világháborúk alatt is félő volt, hogy a háborús felek nem tartják tiszteletben Svájc függetlenségét.

Részben a katonai tradíciókkal is magyarázható, hogy az országban nagy kultusza van a fegyvereknek. Már általános iskolás korban megtanulhatnak a gyerekek lőni, népszerűek a céllövőversenyek. Svájcban a világon a harmadik legmagasabb a fegyvertartó közemberek aránya, csak az Egyesült Államokban és Jemenben van több fegyver közkézen, a népességre vetítve.

Mégsem gyakoriak a tömegvérengzések, utoljára 2001-ben tört be valaki Zug kanton egyik tanácsába, és megölt tizennégy embert. Azt látni kell, hogy bár Svájcban valóban sokkal magasabb a fegyvertulajdonosok aránya (egy fegyver jut minden négy lakosra), ez a szám még mindig jóval alacsonyabb, mint Amerikában, ahol több fegyver van, mint ember. Ugyanakkor azt sem lehet állítani, hogy a polgárok által birtokolt fegyverek és a fegyverrel elkövetett emberölések (és öngyilkosságok) között nincs összefüggés, hiszen a népességre vetítve ezekből Svájcban van a legtöbb egész Európában. Amerikában viszont még a svájcinál is háromszor több.

A Washington Post szerint az amerikai és a svájci tömeggyilkosságok gyakorisága közötti különbségek az emberek mentálhigiénés monitorozására vezethetők vissza. Noha Svájcban normális esetben viszonylag egyszerűen kaphat fegyvert az ember, ez korántsem jelenti azt, hogy minden őrültnek adnak puskát. A hatóságok pontos listát vezetnek azokról az emberekről, nagyjából kétezren vannak rajta, akiknél felmerül a gyanú, hogy erőszakos bűncselekményt követhetnek el. Ezeket megfigyelés alatt tartják, rendszeresen razziáznak náluk, a fegyvereiket elkobozzák. A hadsereg (amely tehát kötelező az összes férfi számára) felér egy átvilágítással és környezetvizsgálattal. Így az állam pontos ismeretekkel rendelkezik azokról, akik veszélyesek lehetnek.

Svájcban a teljesen automata fegyverek kivételével szinte minden megvásárolható, de minden vevőnek alá kell vetnie magát a kötelező ellenőrzésnek. A kantonok kivételt tehetnek azokkal a kérvényezőkkel, akiket valamilyen okból veszélyesnek ítélnek. Például azok a bevándorlók, akik „problémás” országból érkeztek (a Balkánról, a Közel-Keletről vagy Észak-Afrikából), azok teljesen esélytelenek, hogy engedélyt kapjanak fegyvervásárlásra, hiába van tartózkodási engedélyük.

2018. február 17.

Reklámok