Fajunk felsőbbrendűségéért aggódva néhányan kényszeresen keresik azokat a tulajdonságainkat, amik egyértelműen elhatárolnak minket az állatvilág többi (jelenkori és kihalt) tagjától, közöttük a régmúlt emberféléitől is. Korábban ilyen unikális emberi (pontosabban csak a Homo sapiensre jellemző) készségnek tartották a „gondolkodás” képességét, az eszközhasználatot, az én-tudatot vagy a művészetet. Nos, most dőlt le ezek közül az utolsó bástya is, hiszen egy spanyolországi barlang falán 65 ezer éves, Neander-völgyi emberek által készített falfestményekre bukkantak.

Már korábban is találtak falfestményeket olyan barlangokban, amiket – évezredekkel egymás után – a Neander-völgyi (Homo neanderthalensis) és a modern ember is használt. Csakhogy eddig a festmények alkotóit homály vette körül, mert nem voltak elég régiek, így abból az időszakból származtak, amikor a Neander-völgyiek és a mi őseink egyszerre voltak honosak a területen. Magyarul mindig ott volt annak lehetősége, hogy valójában Homo sapiens festette őket.

De a mostani leletekkel kapcsolatban ez nem vetődhet föl. A brit The Guardian tudósítása szerint a kutatást vezető régész, Alistair Pike, a Southamptoni Egyetem professzora nem hitt a szemének, amikor először meglátta a falfestmények kormeghatározásának az eredményeit. Ugyanis a festményeket – amiket egymástól több száz kilométer távolságban lévő spanyolországi barlangokban találtak meg – 65 ezer évvel ezelőtt festette valaki. Ekkoriban csak a Neander-völgyi emberek laktak a környéken. Míg kihalt unokatestvéreink már 120 ezer évvel ezelőtt is éltek a mai Spanyolország területén, addig a modern ember csak 40 ezer évvel ezelőtt jelent jelent meg a térségben. Tehát a festményeket több tízezer évvel a Homo sapiens megjelenése előttre datálták.

Az ábrákat piros, növényekből készült festékkel festették, és geometrikus alakzatokat, például egy létrára hasonlító formát, egy ülő embert és egy bika (vagy hasonló vadon élő, növényevő állat) fejét ábrázolják. Egyelőre nem egyértelmű, hogy a kidolgozottabb ábrák is ugyanebből az időszakból származnak-e, vagy később festették őket.

A Science folyóirat február végi számában megjelent tanulmány angol és német szerzői kifejtik, hogy a laboratóriumi kormeghatározást kalcitlerakódások (mészkő) alapján végezték, amelyek az ábrákon képződtek (ezek tehát biztosan fiatalabbak, mint az alattuk lévő képek).

Három barlangban találtak Neander-völgyieknek tulajdonított képeket. A Bilbao melletti La Pasiega barlangban fedezték föl a már említett létraformát, a nyugat-spanyolországi Maltravieso barlangban pedig egy kézlenyomat negatívjára leltek, amit úgy készíthettek, hogy a művész, kezét a barlang falához nyomva, festéket spriccelt (vélhetően köpött) köré. A harmadik barlangot, az Ardalest Málaga környékén találták. Itt a falon képződött mészkőformákat festették pirosra. A három emberi tevékenységre utaló leletet rendre 64 800, 66 700 és 65 500 évesnek határozták meg.

Továbbra sem ismert, hogy mit jelenthetnek ezek az ábrák. Mint a The Guardian által megszólaltatott egyik szakértő fölvetette, a legfontosabb kérdés, mit kerestek a Neander-völgyiek ezeknek a sötét barlangoknak a mélyén, és miért festettek a falra, ha nem azért, mert ez valamilyen rituális célt szolgált. Ez utóbbi lehetőség talán még annál is nagyobb felbolydulást okozna az ember evolúciójáról alkotott nézeteinkben, mint az, hogy nem a Homo sapiens volt a világ első (és egyetlen), művészeti alkotásokat létrehozó faja. A rituális cél ugyanis arról árulkodna, hogy a Homo neanderthalensis rítusokat, hiedelmeket, valamiféle vallást is kialakíthatott, ami absztrakt gondolkodást feltételez. De persze ez egyelőre csak spekuláció.

Egy másik, ugyancsak most közölt tanulmányban a kutatók bemutatnak számos olyan kagylóhéjat, amit a Neander-völgyiek 115 ezer évvel ezelőtt festettek ki – ez arra utal, hogy a művészet gyökerei még sokkal régebbre nyúlnak vissza, mint eddig sejtettük. Ezzel sok tudós szerint eldöntöttnek tekinthetjük a Neander-völgyiek alacsonyabb rendűnek vélt mentális képességeiről szóló vitát. Amikor ugyanis a Neander-völgyben először rábukkantak maradványaikra, a régészek a csontleletek alapján egyértelműen butábbnak tartották őket a Homo sapiensnél. Ernst Haeckel, az egyébként jelentős biológus még azt is javasolta, hogy Homo stupidusnak nevezzék el őket.

A valóságban viszont – ahogy egyre több, magas szintű gondolkodási apparátusra utaló lelet bizonyítja – a Neander-völgyiek egyáltalán nem voltak jelentősen (vagy akár egyáltalán) butábbak nálunk. Ők egyszerűen a Homo sapienssel rokon, és sokáig vele párhuzamosan élő emberfaj képviselői voltak, akik aztán – a mi hathatós közreműködésünkkel – kihaltak (bár néhány génjük a fajok közötti megértés és barátság szép mementóiként fennmaradt, és tovább él bennünk).

2018. március 3.

Reklámok