46 éve járt legutóbb ember a Holdon. Akkor, 1972 decemberében az Apollo-17 két űrhajósa, Eugene Cernan és Harrison Schmitt szállt le kísérőbolygónkra, és – elődeikhez hasonlóan – jócskán felpakoltak kőzetmintákkal. Az Apollo-17-é volt talán tudományos szempontból a legértékesebb holdra szállás, minthogy Schmitt a többi holdon járt 11 emberrel ellentétben nem katona volt, hanem geológus.

9 nagy tartálynyi holdkőzetet hoztak haza a 6 sikeresen leszállt Apollo-küldetés asztronautái, írja a Scientific American. Azt gondolhatjuk, hogy az elmúlt majdnem fél évszázad során ezek mindegyikét az összes elképzelhető módon megvizsgálták már, és nincs bennük semmi új felfedeznivaló. Hatalmasat tévedünk.

3 tartály (egy-egy az Apollo-15, -16 és -17 által hazahozott konténerek közül) ugyanis mindmáig leplombálva, hermetikusan bezárva pihen a NASA houstoni Johnson-űrközpontjának direkt erre a célra fenntartott épületében, a holdminta-laboratóriumban (Lunar Sample Laboratory Facility). Űrkutatók egy tekintélyes csoportja most azért kezdett lobbizni, hogy legalább az egyiket felbonthassák.

2200 különálló, Holdról származó mintát hoztak összesen a földre az Apollo-űrhajósok, kísérőbolygónk 6 különböző helyszínéről. Ezek között sok kőzetmintát találunk, de vannak mélyfúrásból származó anyagok, homok, por és kavicsok is. Ezek rengeteg felfedezéshez szolgáltattak alapot az elmúlt évtizedekben. Például nemrégiben az Apollo-15 és -17 által hozott bazaltüveg tömegspektrometriai elemzésével bizonyították, hogy a Hold belsejében víz található.

382 kilogramm holdkőzetmintát hoztak haza összesen az Apollo-űrhajók. Egy-egy morzsát a föld minden országának ajándékoztak ebből a népek közötti barátság (és az amerikai tudományos-technológia fölény) jeleként. A Magyarországnak juttatott néhány milliméteres porszem a Magyar Természettudományi Múzeumban tekinthető meg.

37 kilométert furikáztak a Holdon az Apollo-17 űrhajósai a magukkal vitt autó segítségével. Minthogy hosszabb időt is ott töltöttek, ez a misszió volt a legtermékenyebb (és egyben mindeddig az utolsó). A landolás helyszínét, a Taurus-Littrow-völgyet így sokkal jobban be tudták járni, mint korábbi társaik.

110,5 kilogrammnyi kőzettel tért vissza az Apollo-17, így ők szállították az összes holdi minta nagyjából 30 százalékát. Az általuk hozott anyag fele ugyancsak felbontatlanul várakozik. Vajon tényleg eljött-e az idő a felbontására?

400 mintadarabot folyamatosan kölcsönad a NASA amerikai és külföldi kutatóknak, oktatóknak, így nem állíthatjuk, hogy a holdkőzetek tétlenül hevernek egy elfeledett raktárban. Jó okkal nem bontották fel eddig a fennmaradt három lezárt konténert. Ezt már az Apollo-küldetések tervezésekor elhatározták, hiszen már akkor tudták, hogy e kísérleti anyagok szinte pótolhatatlanok lesznek. Ezért arra várnak, hogy feltalálják azokat a vizsgálati módszereket, amelyekkel igazán behatóan lehet őket tanulmányozni. Az persze hozzáállás kérdése, hogy mikor tekintik úgy, hogy e módszerek végre elérhetővé válnak.

300 grammnyi holdkőzet van a földön az amerikai mintákon kívül, amelyeket a Holdon leszálló, majd hazatérő szovjet Luna automata szondák hoztak haza. A Luna- és az Apollo-küldetések anyaghozadéka közötti ezerszeres különbségből látható, hogy utóbbi minták milyen fontossággal bírnak. A NASA vaskalapos tisztségviselői nem is lelkesednek egyelőre az érintetlen mintatartályok felnyitásáért. Azt – mint mondják – hosszas, körültekintő tervezésnek kell megelőznie, hiszen egy pillanat alatt elillanhatnak a kőzetekből származó gázok, víz és sok olyan összetevő, amely egy esetleges újabb holdküldetés tervezésekor életbevágóan fontos lehetne.

2018. március 17.

Reklámok