A malária még napjainkban is az egyik vezető halálok a világ trópusi területein, a föld népességének fele veszélyeztetett. Évente több mint 200 millióan fertőződnek meg, és 400 ezren bele is halnak a betegségbe. A fertőzés gyors terjedése (amelyet a maláriaszúnyog által terjesztett Plasmodium egysejtű okoz) a hatalmas közegészségügyi veszély miatt évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat. A londoni közegészségügyi és trópusi betegségekkel foglalkozó egyetem (LSHTM) kutatói most rájöttek arra, hogy miért vonzzák a fertőzött emberek még jobban a szúnyogokat.

Már korábban is gyanították, hogy a fertőzöttek illata lehet a dolog nyitja. E hipotézis ellenőrzéséhez több tucatnyi kenyai diáktól gyűjtöttek általuk hordott zoknikat. A gyerekek között voltak maláriások és egészségesek is. Minden gyermektől két zoknit kértek, amelyet néhány hét különbséggel viseltek. A fertőzötteket a két „zoknimintavétel” között kigyógyították a maláriából, így a második zoknit már egészségesen hordták (az eleve egészséges gyerekek pedig a kontrollcsoportot képezték).
Első lépésben választás elé állították a maláriaszúnyogokat. Az azonos gyerekektől származó „maláriás” és „egészséges” zoknit két, csővel összekötött dobozba tették, majd a cső közepére helyezett szúnyognak el kellett dönteni, hogy melyik irányába repül (tehát melyiket tartja kívánatosabbnak). A rovarok egyértelműen a maláriaszagú zoknit preferálták. Az egészséges gyerekek különböző zoknijai között véletlenszerűen választottak, számol be a Science magazin.
Ezután a maláriás gyerekek zoknijáról vett szagmintát analizálták, és meghatározták, hogy milyen összetevőkből áll, írják az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a PNAS-ben megjelent tanulmányukban. Úgy találták, hogy magasabb bennük néhány aldehid, így a heptanal, az oktanal és a nonanal koncentrációja. Sőt mi több, ezek a vegyületek erőteljes ingerületet váltottak ki a maláriaszúnyog csápjában (amellyel a rovar érzékeli a szagokat), amikor a laboratóriumban rájuk fecskendezték. Ezek az aldehidek önmagukban teljesen veszélytelenek, igen illékonyak, és az ember számára is érzékelhető szaguk van (valamelyiknek gyümölcsös, egy másiknak viszont rothadó húsra emlékeztető).
Vajon mi állhat a jelenség hátterében? A kutatók nem biztosak abban, hogy mi emeli meg közvetlenül a fertőzöttekből kipárolgó aldehidek koncentrációját. Ennek forrása lehet maga a parazita is, de az is elképzelhető, hogy a fertőzött zsírbontása alakul át a betegség hatására, és termel többet a szúnyogok számára ellenállhatatlan vegyületekből. Arra azonban már sokkal kiforrottabb elképzeléseik vannak, hogy az evolúció során miért alakulhatott ki e mechanizmus.
A Plasmodium kórokozó számára ugyanis egyértelműen előnyös, ha a maláriaszúnyog egy olyan ember (illetve állat) vérét szívja, amely már eleve fertőzött. Ilyenkor a szúnyogba kerül az egysejtű, amely így már megfertőzhet más gazdaszervezeteket. Ezáltal a kórokozó a rovaroknak küldött csalogató jelzések segítségével növelni tudja saját terjesztésének hatékonyságát és gyorsaságát.
Mindez esetleg a malária elleni küzdelemben is hasznosnak bizonyulhat a jövőben. Elképzelhető ugyanis, hogy kutyákat lehetne kiképezni a maláriafertőzöttek azonosítására szaguk alapján (vagy egy készülék végezné el ezt a feladatok az alkoholszondák mintájára). De az sem kizárt, hogy a maláriaszúnyogokat vonzó illatok segítségével a mostaniaknál sokkal hatékonyabb csapdákat szerkeszthetnénk.

2018. május 3.

Reklámok