Szaúd-Arábiában hamarosan újra vetíthetnek filmeket nyilvánosan. Mintha felülről vezényelt forradalom zajlana az országban. Mohamed bin Szalmán, a király fia, koronaherceg (és de facto uralkodó) egymás után dönti le a tabukat, legyenek azok a nők emberi jogai vagy az Izraelhez fűződő viszony. Nyugaton sokakat elvarázsol a 32 éves Szalmán, mások szerint épp puccsot hajt végre, hogy minden családbeli riválisát félreállítva egyeduralomra törjön.

Dszemil Muzser, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért nevű terrorszervezet egyik vezetője azzal vádolta meg Mohamed bin Szalmánt (akit csak M. B. Sz.-ként emlegetnek), hogy „normalizálni” igyekszik Szaúd-Arábia kapcsolatait Izraellel, amelyet csak „cionista entitásnak” nevezett. Kifejtette emellett, hogy a szaúdi vezető aláásni igyekszik az arab világ stabilitását, és persze amerikai, illetve izraeli érdekeket szolgál. Ha nem ismernénk az arab (illetve palesztin) népek és Izrael hetvenéves történetét, akár meg is döbbenhetnénk azon, hogy a kapcsolatok normalizálásának szándéka hogyan lehet megvetendő cél. A múlt tudatában ugyanakkor valóban meglepő, hogy az egyik legbefolyásosabb arab ország trónörököse egyáltalán elismeri Izrael jogát a létezésre.

Pedig M. B. Sz. pontosan ezt tette a The Atlanticnak adott interjújában. „Hiszem, hogy minden népnek joga van ahhoz, hogy békében éljen az országában. Hiszem, hogy a palesztinoknak és az izraelieknek is joguk van a saját országukhoz – mondta, és nem állt meg itt. – Országunknak nincs baja a zsidókkal. Mohamed próféta zsidó nőt vett feleségül. Nálunk is vannak problémák bizonyos emberek között, de ilyeneket bárhol találni a világban. Izrael gazdasága az ország méretéhez képest igen nagy és növekszik. Így természetesen sok mindenben egyeznek Szaúd-Arábia és Izrael érdekei.”

Persze valószínű, hogy a békülékenyebb hang inkább a közös ellenség, Irán erősödésének számlájára írható, ám ettől még tény: Szaúd-Arábia, amely hivatalosan még mindig nem ismeri el Izraelt, és diplomáciai kapcsolat sincs a két ország között, az utóbbi időben többször küldött katonai és politikai küldöttséget Izraelbe, és a történelem során először nemrégiben átengedett egy Izraelbe tartó repülőgépet (az Air India járatát) légterén.

Szaúd-Arábia lakói hozzászokhattak a királyság pangó belső állapotaihoz. A király szinte mindig öreg, minthogy eddig még csak az országalapító Ibn Szaúd király fiai lehettek királyok (tehát mind ugyanabból a generációból kerültek ki). A mostani király, Szalmán 79 évesen került a trónra, elődje, Abdullah 81 évesen lett király. Ezen a hagyományon csak nemrégiben változtattak, amikor a jelenlegi király unokaöccse, Mohamed bin Najef lett a koronaherceg, akit azonban egy családon belüli villongás eredményeként tavaly menesztettek; az ő helyébe lépett a fiatalabbik Szalmán.

A Szaúd család legitimációja egyáltalán nem tekint vissza évszázados múltra, így joggal tarthatnak attól, hogy egy radikális iszlamista lázadás elkergeti őket a hatalomból. Eddig úgy szerelték le a szélsőségeseket, hogy megtűrték, sőt a háttérben támogatták őket. Szalmán koronaherceg hangoztatott céljai között fő helyen éppen ennek a kapcsolatnak a teljes leépítése áll. A térség egyéb muszlim országaival való külpolitikáját is arra alapozza (vagy legalábbis ezzel indokolja lépéseit a külvilág felé), hogy a terror ellen visel háborút. Ezért békülékeny Izraellel, és ezért szigetelték el több másik országgal együtt Katart is.

A laikus hírfogyasztók mégis az olyan reformokra figyelnek inkább, amelyek a királyság sok szempontból középkorinak tűnő belső viszonyaiba hoznak új, szinte fiatalos lendületet. Nemrégiben megengedték a nőknek, hogy autót vezessenek, vagy az alacsonyabb önkormányzati szinteken már szavazhatnak és választhatók is a továbbra is kendőviselésre kötelezett asszonyok. De az is feltűnést keltett, amikor egy, az olajfüggőségtől szabadulni igyekvő, a megújuló energiaforrások és a modern technológiák felé nyitni próbáló királyság új hipermodern kutató-fejlesztő komplexumának terveit bemutató videóban cicanadrágban, sportmelltartóban dzsoggingozó lányokat is szerepeltettek.

A szaúdi folyamatok megértéséhez érdemes áttekintenünk az ifjú koronaherceg (és miniszterelnök-helyettes, védelmi miniszter, illetve a nagy hatalmú gazdasági és fejlesztési tanács elnöke) eddigi élettörténetét. 1985-ben született, és Rijád egy elzárt, kerületnyi méretű uralkodói rezidenciáján nőtt fel anyjával, Fahdával, apja (akkoriban a leendő király) négy feleségének egyikével és öt testvérével. Természetesen elit magániskolába járt, de hétvégenként a család szolgálói gyakran kivitték a kis Szalmánt és iskolatársait a sivatagba „kempingezni”. Ez abból állt, írja a The New Yorker, hogy hatalmas sátrakat állítottak fel a homokdűnék között, és nagy máglyákat raktak, amelyek körül az ifjú herceg és pajtásai múlatták az időt. Barátai karímnak, nagylelkűnek nevezték őt, és már akkor is dicsőítették, hiszen ő állta a méregdrága bulik számláját.

Szalmán a volt szolgálók visszaemlékezései szerint mindenkivel jól bánt, de azért pontosan tudta, kinek hol a helye, és hogy ő mindenki felett áll. Ugyanakkor jövője korántsem tűnt biztosítottnak. A Szaúd családban úgy tartották fenn a status quót, hogy a testvérek trónutódlása mellett a hercegek fiai befolyásos politikai és gazdasági pozíciókat kaptak. Ibn Szaúd unokái így nagyjából egyenrangúnak minősültek a múltban, és rengeteg van belőlük. A monarchiaalapító gyakran büszkélkedett azzal, hogy 135 szüzet vett feleségül, akiktől nem kevesebb, mint 42 fia és 55 lánya született. Érthető, hogy unokáinak száma több százra tehető.

Emiatt az országban számos egymással versengő klikk létezik a királyi családon belül. Az idősebb Szalmán, mielőtt király lett volna, szűk 48 évig volt Rijád kormányzója, jó menedzser hírében állt, és az igazán fontos, szakértelmet kívánó pozíciók betöltésénél igyekezett a képességek és nem a születési előjogok alapján dönteni. Öccsét, Ibn Szaúd utolsó életben lévő fiát, Mudzrin herceget hamar menesztette mint koronaherceget, majd unokaöccsét, később pedig fiát, a fiatalabbik Szalmánt tette meg trónörökösnek.

Hogy ezt a lépését realista fiatalításnak vagy a saját utóda protezsálásának tekintjük, hozzáállás kérdése. Mindenesetre a jelek arra utalnak, hogy a tágabb királyi család tagjai inkább a második magyarázat felé hajlottak, és a Szaúd-Arábián tavaly végigsöprő tisztogatás is afféle megelőző csapásként értelmezhető. A lépéseket korrupcióellenes köntösbe öltöztették, és kevesen gondolják, hogy a célba vett személyek (nagyrészt Szalmán rokonai) ártatlanok lennének. Szalmán tavaly májusban nyílt fenyegetést tett közzé: „Biztosíthatok mindenkit, hogy senki sem élheti túl, ha korrupción kapjuk, legyen az akár miniszter, akár herceg.” És nem a levegőbe beszélt, mert később legalább negyven herceget és minisztert tartóztattak le vagy helyeztek házi őrizetbe, a nemzeti gárda és a haditengerészet parancsnokától a gazdasági miniszterig. Később többeket, feltételezhetően a hatalomról való lemondásukról szóló háttér-megállapodások eredményeképpen, szabadon engedtek.

Hogy Szalmánt csak a hatalom érdekli, vagy tényleg komolyan gondolja az ország megreformálását, a közemberek számára majdnem mindegy. Mindenesetre tényleg sok dolog megváltozott Szaúd-Arábiában, és szinte hetente érkeznek hírek korábban elképzelhetetlennek tűnő fejleményekről, főként a nők jogait illetően. Kinevezték a rijádi tőzsde első női elnökét, megnyirbálták a korábban mindenható vallási rendőrség hatókörét, szórakoztatóipari hivatalt hoztak létre, amely lehetővé teszi, hogy stand-upokat és más előadásokat tartsanak az országban. Idén februártól a nők már férjük engedélye nélkül is vállalkozhatnak, és válás után a gyerekek már az anyákhoz is kerülhetnek. Először adott női énekes koncertet, és megnyitottak egy olyan sportcentrumot, amelyet nők is használhatnak. Harmincöt évvel betiltásuk után megnyílik az első mozi.

Ezek a földindulásszerű reformok persze leginkább arra irányítják rá a külvilág figyelmét, hogy milyen elmaradottak is voltak eddig a szaúdi viszonyok. Szalmán szerint az ultrakonzervatív állami berendezkedés nem normális: „Szaúd-Arábia visszatér gyökereihez, és egy minden vallásra és a világ egészére nyitott, mérsékelt muszlim ország lesz.”

2018. április 14.

Reklámok